„St. George Budapest – Ausztrália magyar sztárcsapata” – Megnyitó

„St. George Budapest – Ausztrália magyar sztárcsapata” – Megnyitó

Ezúton tisztelettel meghívjuk a „St. George Budapest – Ausztrália magyar sztárcsapata” c. időszaki kiállításunk megnyitójára, amely 2022. május 25-én, 15 órai kezdettel kerül megrendezésre SportAgora kiállítótermünkben. Csatoltan küldjük a meghívót és a kiállító megközelítéséhez szükséges térképet.

(Javasoljuk minden kedves látogatónknak a helyszín gyalogos, illetve tömegközlekedéssel történő megközelítését.)

Ezüstgerely 2022

Ezüstgerely 2022

Hatvan éve adták át először az Ezüstgerely díjakat. Az idén már harmincegyedik alkalommal hirdetnek eredményt. Ezúttal 171 alkotó, 538 pályaművel mérette meg magát.
Képzőművészet kategóriában 96 művész, 191 alkotással képviseltette magát.
Ezüstgerely-díj: Szepessy Béla: Circus Maximus 2020
II. díj: Gulyás Andrea kiállított munkái
III. helyezés: László Dániel: Szánkózók
III. helyezés: Tóth Angelika: A láthatár szegélyén – an der Ferne Rand, 2020-21
Különdíj: Drozsnyik István kiállított munkái
Különdíj: Farkas Krisztina kiállított munkái
Különdíj: Pállay József: Iram

Alkalmazott művészet kategóriában 23 alkotó 63 művét bírálta a zsűri.
Az Ezüstgerely-díjat a zsűri nem adta ki.
II. helyezés: Dluhopolszky László kiállított munkái
II. helyezés: Mátrai István: Diszkoszvetés (az elmozdulás érzete)
III. helyezés: Szalai Attila kiállított munkái
Különdíj: Vörös Botond: Manta Swim – Fürdőruha kollekció arculat

Sportfotó kategóriában 31 fotográfus, 258 alkotása került a bírálók elé.
Ezüstgerely-díj: Szalmás Péter: Karatréning 1-6. c. sorozata
II. helyezés: Rózsa Tamás: Amikor kirepül
III. helyezés: Illyés Tibor: Nagy pillanat
III. helyezés: Szabó Miklós Atlétika vb. 1-6.
Különdíj: Hidvégi János Gábor: Férfias játékok
Különdíj: Micheller Szilvia: Gubanc

Sportirodalom kategóriában 15 pályázó, 19 művét mérettette meg.
Ezüstgerely-díj: Dávid Sándor – Dobor Dezső: Mert szeretek élni…
II. helyezés: Regős Mátyás: Tiki
III. helyezés: Csillag Péter: Hátsó füves – Barangolás a magyar futball rejtett tájain
Különdíj: B. Bába Éva – Sándor Mihály – Dénes Tamás: A világ labdarúgásának története I-V.
Különdíj: Dénes Tamás – S. Tóth János: A körkép (951 lépés a Puskás Arénában, 126 képen a világ története)
Különdíj: Fehér Ferenc: Csodás évek „Köszönöm KSI”
Oklevél: Lubics György: A homokdűnén túl
Oklevél: Szigeti Csaba: Viharsaki sporthistóriák
Oklevél: Vörös Csaba: A magyar asztalitenisz világbajnok anekdotái

Film-video kategóriában 6 alkotó 7 művel jelentkezett.
Ezüstgerely-díj: Muhi András Pires: Egy mindenkiért
II. helyezés: Tóth Bálint: Milák Kristóf: A jóslat
Különdíj: Dóró Zsolt: Mov(ie)ing

Május 18-án került sor a díjak átadására és a pályázat legjobb munkáiból készült kiállítás megnyitójára. A kiállítás a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum kiállító épületében, a SportAgorán tekinthető meg, hétfő kivételével 10 és 17 óra között. A kiállítás színes katalógusa megvásárolható a helyszínen.
1146 Budapest, Ifjúság útja 2. (feljárat a Metró Dózsa György úti kijárata felől)

Az eseményről készült hivatalos fotók megtekinthetőek a galériában

 

Ezüstgerely Megnyitó 2022

Tisztelt Érdeklődők!
Ezúton tisztelettel meghívjuk Önt és kísérőit a Magyar Olimpiai Bizottsággal közös „Ezüstgerely 2022 – Sport a kortárs magyar művészetben” c. pályázatunk eredményhirdetésére, amely 2022. május 18-án, 15 órai kezdettel kerül megrendezésre SportAgora kiállítótermünkben. (Javasoljuk minden kedves látogatónknak a helyszín gyalogos, illetve tömegközlekedéssel történő megközelítését.)

Magyar Sport Napja

Magyar Sport Napja

Immár 21 éve május 6-án ünnepeljük a Magyar Sport Napját. De miért éppen ezen a napon?

gróf Esterházy Miksa, a Magyar Athletikai Club alapítója

A Magyar Athletikai Club, melyet gróf Esterházy Miksa (írói álnevén Viator) alapított 1875. május 6-án rendezte meg első nyilvános, szabadtéri atlétikai sportviadalát, mely első volt a kontinensen. A nagyszabású versenyt a lipótvárosi Újépület kaszárnya udvarán rendezték meg. A hatalmas épület udvara a mai Szabadság-tér területén állt egészen 1898-ig.

Az Újépület rajza Siklóssy László: A magyar sport ezer éve III. (Budapest, 1929) című kiadványában

Vajon milyen volt az esemény fogadtatása? A korabeli sajtó leírásából jól kitűnik az atlétikai verseny visszhangja. A Vadász és Versenylap így méltatta a rendezvényt:

„Az ünnepély rokonszenves fogadtatásban részesült. Ez kötelezi az ifjú Club tagjait a fokozott odaadásra és haladásra, az ifjú athleták meglepő sikert mutattak fel: ez biztosítja részökre, s kell hogy megnyerje a közönség és a sajtó nagybecsű támogatását.

Az athleták czélja messzeható fontosságú s nem látványos ünnepélyei, hanem lényege teszik közérdekűvé, s hogy kifejthesse áldásos voltát, mindkét részről teljes odaadást kíván: áldozatot ott, buzgalmat emitt! Egyikben se legyen hiány soha!”1

A Jókai Mór által szerkesztett Hon című napilap is pozitívan értékelte az első atlétikai viadalt, mint az országban már elterjedt torna lehetséges versenytársát:

„Újabb utánzata ez is a nyugati kultúra mulatságainak. Kívánatos is, hogy fejlődjék és virágozzon a nemzeti tornacsarnok testvéreként, mert magasabb fejlesztőjét képezi a testi erő és ügyességnek, mely alapiskoláját a tornászásban bírja. Azért aki az athletika nagyobb igényű küzdelmeiben akar kitűnni, nem mellőzheti előfeltételül a tornát. Ez látszott meg az első viadalon is, melyen a legtöbb kitüntetést a torna régi tagjai nyerték.”

Az eseményre számos előkelőség ellátogatott: Coburg Fülöp herceg és felesége Lujza, a belga királyi hercegnő, valamint báró Edelsheim-Gyulay Lipót főparancsnok. A népes nézőközönség a kaszárnya udvarán felépített tribünökön kapott helyet. A nagy meleg és az árnyék hiánya miatt a Vasárnapi Újság hasábjain tudósító Borostyáni Nándor a lelkes vendégek kitartását is méltatta, hiszen három órát ült végig a közönség a tűző nap hevében.

„A paradicsom s a Sahara között nem lehet kirívóbb a különbség, mint a minő az ellentét a dús növényzetű sziget s e rengeteg udvar homoksivatagja között. Valahányszor látom a laktanya kopár falai által kerített nagy udvart, melyen egy német duodez-herczegség kényelmesen elférne, mindig azt hiszem, hogy egyszerre csak egy sivatag-utazó karavánra kell bukkannom, az obligát tevékkel, turbános és kaftános muzulmánokkal s fátyolozott arczú odaliszkekkel, kik kíváncsian néznek majd az odatévedett „gyaur”-ra. Leendő afrikai utazóknak, kik Barth, Vogel, Magyar László, Livingstone, Stanley nyomdokaiba akarnak lépni, lehetetlen volna jobb gyakorló, illetőleg „trainirozó” helyet találni az új épület udvaránál, mely fölér egy apróbb afrikai sivataggal. Mikor az egész óriási udvaron nincs egy tenyérnyi árnyékos hely sem, s a magas falak a napsugarakat mind a térre vetik vissza, olyan nyomasztóvá lesz itt a hőség, hogy az izzó homokban nemcsak tojást lehetne lágyra főzni, hanem akár „prófontot” is keményre sütni.

Az athletikai klub elkövette azt a csodával határos dolgot, hogy áldozó csütörtökön délután válogatott közönséggel népesítette be a cs. k. (császári, királyi) Saharát, jobban mondva: annak azon oázisát, hol a néző-tribün deszkaalkotványa emelkedett. A viadal- és versenyprogramra csak a klubtagok mutatványait sorolta elő, holott a nézőközönség is érdekes athletikai gyakorlatot vitt végbe, azt t. i., hogy három álló óráig tűrte bámulatos kitartással a szúró napsugarak perzselő hevét. A fiatal klub a jelenvolt sportvilág ez állhatatos kitartását biztató jeléül tekintheti azon meleg érdeklődésnek, mely törekvései iránt nyilvánul.”2

A különösen meleg időjárást a Fővárosi Lapok is megemlítette tudósításában:

„Legfiatalabb sportegyletünk első nyilvános viadalához a legtisztább szívből kívántunk jó időt, tavaszi verőfényt. Nem tudtuk, hogy mit kívánunk magunknak. Az ég nagyon is meghallgatta óhajtásunkat s olyan bőkezűen árasztotta ránk melegét, hogy harmadfél órán keresztül arcunk verítékével kellett adóznunk ez érdekes új látványnak. Miután az állvány ponyva nélkül volt kitéve a nap aether aranyának, egy kis borús idő mindenesetre előmozdította volna a teljes című publikum élvezetét. De sebaj!, Így is élveztünk, s volt okunk megtapsolni az új klub alapítóit és a versenyek győzteseit.”3

A Hon című napilap is szentelt pár sort a szokatlan esemény körülményeire:

„A nap úgy oda tűzött az olympi játékra, hogy a meleg 25 foknyi volt nem is Réaumur, hanem Hacsek szerint. A hölgyek aztán esernyőt feszítettek ki ellene, vagy napernyőt, vagy legyezőt, vagy programot. Boldog volt az a leleményes férfiú, aki a kantinba mehetett egy pohár dréherre.”4

A korabeli élclapok is megemlékeztek az atlétikai viadalról. A nézőközönség nagy részét a mágnásság és a katonák alkották. Ezt emelte ki a Borsszem Jankó, angol-magyar mulatságnak titulálva az eseményt: „Mokány Berczi a dombszögi kaszinóban. Az athletikusok versenyéről.: Püf neki! Mán a dulakodás is nóbilis dolog. A verekedésnek is kijadták mán az ármálist. Lovaggá döngetjük mán egymást.””5

A Bolond Miska című gúnylapban is megjelent a verseny, mint a kölcsönös nyaklevesosztó mágnásgimnásium leáldozócsütörtöki viadala, olyan versenyszámokkal, mint az orr-fricska verseny, sántikálás fél lábon, ujj húzás, labdázás hárommázsás súlyokkal és a farkasszem nézés.6

A valódi versenyszámok a következők voltak: sík-és gátfutás, súlylökés, távolugrás és magasugrás, valamint ökölvívás. Az utóbbi versenyszámot két fordulóban rendezték meg. Az első párbaj győztesei: Balázsy Miklós és Fittler Kamill voltak. A végső párharcban a fiatalabb Fittler Kamill diadalmaskodott.

Összességében a kortársak pozitívan fogadták az új sportág, az atlétika megjelenését. Gróf Esterházy Miksa már 1874-ben Viator álnéven a Vadász és Versenylapban ismertette az atlétika lényegét. A gróf támogatásával Molnár Lajos, a Reform című lap újságírója látott neki az első magyar, atlétikai könyv megírásának. A sportágat bemutató és népszerűsítő kiadvány Athletika címmel jelent meg 1875. novemberében.
2000-ben a Magyar Athletikai Club alapításának 125. évfordulóján emlékhelyet állítottak a Szabadság téren az első atlétikai verseny emlékére, valamint törvénybe iktatták a Magyar Sport Napját.

 

Manhercz Erika

Irodalom:
A Hon. 13. évfolyam, 103. szám. Esti szám. 2. o.
Antal Zoltán: Molnár Lajos atlétikai szakíró élete és művei. In: Testneveléstudomány, Budapest, 1966. 41-48-. o.
Borsszem Jankó. 8. évfolyam, 384. szám. 1875. május 9. 5. o.
Bolond Miska. 1875. 16. évfolyam, 16. szám. 103. o
Földes Éva – Kun László – Kutassi László: Testnevelési főiskolai tankönyv. A magyar testnevelés és sport története (Budapest, 1977)
Fővárosi Lapok. 1875. 104. szám. 466. o
Siklóssy László: A magyar sport ezer éve III. Budapest, 1929
Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 19. szám. 1875. május 12. 137-138. o.
Vasárnapi Újság. 19. szám. 1875.05.09. 297. o.

1 Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 19. szám. 1875. május 12. 137-138. o.

2 Vasárnapi Újság. 19. szám. 1875.05.09. 297. o.

3 Fővárosi Lapok. 1875. 104. szám. 466. o

4 A Hon. 13. évfolyam, 103. szám. Esti szám. 2. o.

5 Borsszem Jankó. 8. évfolyam, 384. szám. 1875. május 9. 5. o.

6 Bolond Miska. 1875. 16. évfolyam, 16. szám. 103. o.

Korondi Margit (1932. június 24 – 2022. március 6.)

Korondi Margit (1932. június 24 – 2022. március 6.)

Életének 90. évében elhunyt Korondi Margit kétszeres olimpiai bajnok tornász.
A ma Szlovéniához tartozó Celjében született 1932. június 24-én. Édesapja Korondi (Kronstein) Ferenc volt, a BBTE magyar bajnok tornásza, aki testnevelő tanárként, valamint a BBTE, később a Vasas tornaszakosztályának edzőjeként dolgozott.
Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy ő is hamar megismerkedett a sportággal. Későbbi visszaemlékezésében így írt a gyerekkori időszakáról: „Édesapám testnevelő tanár volt Budapesten. Az 1932-es olimpia idején egyike a legkiemelkedőbb magyar tornászoknak, de – lévén tanár – profinak számított, így nem indulhatott minden bajnokságok bajnokságán. Úgy hiszem: álmát bennem, velem akarta megvalósítani, mert már párhetes koromban lóbált, forgatott – egyszóval tornásztatott. Járni még alig tudtam, de a BBTE-be már tornászpalántaként érkeztem az ő jóvoltából. A II. világháború miatt 4-5 év kiesés következett, rendszeres edzésmunkába csak 1946 őszén foghattam bele”.
A háború miatt hiányzó éveket azonban sikerült gyorsan ledolgoznia, és édesapjával együtt a Vasasban folytatták a munkát. Első versenyén 1948-ben vett részt, és az ifjúsági másodosztályban az élen végzett. A következő évben már az ifjúsági elsőosztályban indult, ahol mind a budapesti, mind az országos versenyt megnyerte. A gyakorlatai olyan színvonalúak voltak, hogy bekerült abba a válogatottba, amely 1950 decemberében Szófiába utazott a bolgár–magyar versenyre. Keleti Ágnes és Tass Olga mögött összetettben szorosan a harmadik, gerendán és felemás korláton Keleti mögött a második lett.
1951-ben a főiskolai világbajnokságon, mint a TF versenyzője talajon aranyat, csapatban ezüstöt, egyéni összetettben pedig bronzot szerzett. Egyre nagyobb elvárásokat fogalmaztak meg vele szemben, amelyet csak tovább erősített, hogy az olimpia évében, 1952 májusában a Varsóban tartott a lengyel–magyar viadalon az egyéni összetett versenyt ő nyerte meg, mégpedig Keleti Ágnes előtt. Helsinkibe már úgy utazott, mint a mezőny egyik legesélyesebb versenyzője, amely elvárás végül beigazolódott, mert a magyar küldöttség egyik legeredményesebb tagja lett. Felemás korláton olimpiai bajnoki címet szerzett, csapatban második, gerendán, talajon, egyéni összetettben, és a kéziszer csapat tagjaként pedig harmadik helyen végzett.
Az 1952-es nyári játékokat követően három hónapos pihenőt tartott, és az újrakezdés során olyan súlyos sérülést szerzett, hogy 1955 őszéig nem tudott indulni versenyen. Elszántságának köszönhetően sikerült újra formába lendülnie, és a Helsinkiben, valamint Brüsszelben tartott nemzetközi versenyeken már imponáló teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhetően a Melbourne-i játékok előtt fél évvel kiharcolta a csapattagságot. Végül Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Köteles Erzsébettel és Tass Olgával közösen a kéziszer csapat tagjaként aranyat, a tornacsapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Ezzel pályafutása során 8 olimpiai érmet sikerült nyernie.
Ausztráliában eldöntötte, hogy az itthoni kaotikus helyzet miatt nem fog hazatérni. A Sports Illustrated magazin felkérését elfogadva amerikai körúton vett részt. Houstonban telepedett le, ahol szintén sporttal foglalkozott, úszóedzéseket tartott, valamint tornatanfolyamokat vezetett gyerekeknek. Később második férjével Los Angelesbe költözött. Testnevelő tanárként dolgozott, valamint szakcikkeket írt.
A rendszerváltást követően gyakran látogatott haza. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2011-ben a Magyar Tornasportért Díjat, valamint ugyanebben az évben az Elnöki Érdemrendet.
Korondi Margit hosszú betegséget követően március 6-án Las Vegasban hunyt el, de a magyar sporttársadalom csak mintegy másfél hónappal később értesült a hírről.

Korondi Margit az 1952-es olimpián

A Sportmúzeum ZÁRVA tart

A Sportmúzeum ZÁRVA tart

Kedves Látogatók!
A Sportmúzeum 2022. március 28. és 2022. május 18. között – technikai okok miatt – ZÁRVA tart! Utolsó nyitvatartási nap: március 27. vasárnap. Első nyitvatartási nap: május 18. szerda.
Megértésüket köszönjük!