Középpontban ezúttal a futball: az ebben a hónapban centenáriumát ünneplő Budapesti Labdarúgó Alszövetségre (BLASZ) emlékezünk.

Az első világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia területén is futótűzként terjedt a labdarúgás sportja, a 19–20-ik század fordulóján sorra alakultak klubok, a futball láz a főváros után, a nagyobb magyar vidéki városokat is elérte. A nagy háború után azonban a trianoni Magyarország területe radikálisan megváltozott, ami természetesen az ország sportéletére is kihatással volt.

Scholesser Imre gólt fejel. „Slózi” volt a magyar futball első nemzetközi szinten jegyzett klasszis játékosa

Ez nem volt másként a hazai labdarúgásban sem. Az addig is Budapest központú magyar futball még jelentősebben a fővárosi csapatok köré szerveződött, míg a trianoni békeszerződés miatt számos nagyváros csapata más nemzetek határai mögé kerültek. Ennek hatására a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) megkezdte a hazai futball országos szervezeti reformját, amely során az MLSZ irányítása alatt hét részre tagolták az országos labdarúgás működését.

A főváros ezeken a kereteken belül saját szervezeti egységet kapott. Az MLSZ 1926. szeptember 20-án döntött a megalakításról, majd október 1-én tartotta első elnökségi ülését a Budapesti Labdarúgók Alszövetsége, azaz a BLASZ.  Az első tisztikar így festett: Zsarnóczay János, dr. Laky Dezső árselnökök (az elnöki posztot egyelőre nem töltötték be), Bíró Dezső, Toldy Zoltán dr., Pártos Gyula, Kovácsházy Vilmos, Labiner Gyula alelnökök. A főtitkári tisztségre Lénárt Ernőt, pénztárossá Nagy Marcellt választották meg.

Az 1926-os év azért is volt különleges, hiszen az MLSZ a 25. születésnapját ünnepelte, és 1926-ig, a magyar élvonalban csak budapesti klubok indítottak csapatot. Ez az év vízválasztóként hatott, hiszen a nemzeti bajnokság küzdelmeibe az 1926–1927-es szezontól az ország fővároson kívüli területéről nevező klubok is becsatlakozhattak. A hazai labdarúgásban ugyanebben az esztendőben történt meg „amatőr-profi szétválasztás”. Ekkor alakultak meg a korábban is domináló nagy klubok profi alakulatai. A szétválasztás nem csak a profikat érintette. Az MLSZ az amatőr futballt területi alapon alszövetségekbe sorolta, ezek közül a legjelentősebb Budapest szövetsége, a BLASZ lett.

Az Újpesti Torna Egylet stadionavatója, 1922. szeptember 17. – A stadionavató mérkőzést a Ferencvárossal játszották. Az 1926–1927-es szezon előtt a hazai bajnokság első osztályában csak fővárosi csapatok szerepeltek.

„1926. szeptember 20-án, este 7 órakor ültek össze első ízben az amatőr-profi szétválasztás után a budapesti amatőr egyesületek, hogy megválasszák a Budapesti Labdarúgók Szövetsége első tisztikarát, amely hivatva volt új utakra vezetni az amatőr labdarúgást. Hosszú, sokszor késő éjszakába nyúló tanácskozások, heves harcok előzték meg a közgyűlést és nem egyszer már úgy látszott, hogy lehetetlen az egymással szemben állókat egy táborba sorakoztatni. Végül mégis győzött a jobb felfogás. Belátta mindenki, hogy az erőket szétforgácsolva építőmunkát elindítani nem lehet.” – emlékezett vissza a BLASZ megalakulására a Népsort az 1976. október 13-ai számában.

Főiskolai bajnokság: magyar–osztrák mérkőzés 1945. december 5.  – A BLASZ nemcsak a hazai amatőr futball versenyeit szervezte meg, hanem nemzetközi amatőr mérkőzések lebonyolításában is részt vett.

Az amatőr-profi szétválasztás után az amatőr egyesületek nagy többsége még a legszükségesebb kiadásokat sem tudta fedezni. A szövetség ezért kénytelen volt néhány csapatot kizárni a bajnokságból, de egyúttal megengedte nekik, hogy versenyen kívül lejátszhassák mérkőzéseiket. Súlyos anyagi terhet rótt a klubokra, hogy a pénzügyminisztérium a labdarúgósportot a „mutatványosok” kategóriájába sorolta és az akkori rendelet értelmében az effajta rendezvényekre – saját költségen – rendőrséget kellett kivezényelni.

A nehézségek azonban nem hogy kedvét szegték volna az új szervezet vezetőinek, inkább egymásnak támasztották a vállakat. 1927. március 24-én már arról jelent meg közlemény – 104 egyesület vezetőjének aláírásával – hogy: „Hisszük és reméljük, hogy a tekintetes elnökségben lesz elég erő és akarat, nem csak a támadások kivédésére, hanem a munka további folytatására is és hogy ebben a nehéz és hálátlannak látszó munkában a tekintetes elnökség lássa, hogy az amatőr egyesületek hatalmas tömegére számíthat”.

A Budapesti Labdarúgó Szövetség ma használatos címere

Arra, hogy a némi jogi csatározás után nem BLSZ, hanem BLASZ néven működő szervezet milyen hatalmas erőt képviselt, jó példa, hogy az első ízben kiírt BLASZ-bajnokságban (1926-1927) három szinten (a BLASZ I. két csoportban, 33 csapattal, BLASZ II. két csoportban 30 csapattal, és BLASZ III. öt csoportban 68 csapattal) 131 csapat indult. Közben a fővárosi szövetség nagy hangsúlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatokra is. A főváros amatőr futballistáinak válogatottja rendszeres játszott nemzetközi mérkőzéseket is.

Az érmek előlapja

A BLASZ 100 évvel ezelőtti megalakulásával olyan erős bázisa alakult ki Budapesten az amatőr labdarúgásnak, amelynek nyomai máig látszanak, hatásai ma is érezhetőek. A centenárium alkalmából e havi hónap műtárgyának a Budapesti Labdarúgó Alszövetség két tipikus érmét választottuk. Az érmeket Múzeumunk numizmatikai gyűjteménye őrzi. A bal oldali érem előlapján labdával futó focista látható, körben felirat: „BUDAPESTI LABDARÚGÓK ALSZÖVETSÉGE 1926”. Hátlapján bal oldalt babérág, előtte tábla, benne „1933”. Felirat középen: „Húsvéti körmérkőzés”. Az érem anyaga bronz, átmérője 4 cm, súlya 16,6 gramm. A jobb oldali érem előlapján alul labda, két oldalán babérág, középen a BLASZ címere látható. Felirat felül: „BUDAPESTI LABDARÚGÓK ALSZÖVETSÉGE” alul: „1926”. Hátlapján felirat: „II. oszt bajn. III.” Az érem anyaga bronz, magassága 4,9 cm, hossza 3,2 cm, súlya 21,2 gramm.

Az érmek hátlapja

Nagy Gergely