Almási László – Sportvarázs

2019. 03. 12.  

A kiállítás 2019. április 14-ig lesz megtekinthető. Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Tekintse meg a kiállítás megnyitójáról készült képeket ITT!

 

Elhunyt Dr. Takács Ferenc

2018. 08. 16.  

Életének 81. évében, hosszú, türelemmel viselt súlyos betegségben elhunyt Dr. Takács Ferenc egyetemi tanár, professor emeritus.

Dr. Takács Ferenc életútja sok szállal kötődött a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumhoz. Támogatta múzeumunk munkáját, hosszú ideig volt elnöke a Múzeum közreműködésével megvalósuló Ezüstgerely Kortárs Művészeti Pályázat kuratóriumának.
Emlékét megőrizzük.
 
A kép bal oldalán Takács Ferenc, a legutolsó közszereplésekor, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban.
 

Újra megnyílt a vízisport kiállítás a Római-parton

2018. 07. 10.  

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel a mai naptól ismét látogatható a vízisportok történetét bemutató kiállítás a Bíbic csónakházban, a Római-parton. Az „Egy Római-parti csónakházban… Képek a magyar vízisportok történetéből ” című kiállítás a Nemzeti Sportközpontok és a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum rendezésében jött létre.

A pontos helyszín a volt Bíbic II. csónakház épülete, Bp. III. ker. Római-part 26.
A kiállítás hétfő kivételével, 13 és 20 óra között látogatható, és 2018. szeptember 30-ig tart nyitva.

A kiállításról készült képeinket megtekintheti a galériában. Az eredeti 2017. augusztus 31-ei sajtóbemutató képeit pedig ITT tekintheti meg.

Budapest északi részének dunai szakasza, Aquincum és a Római-part környéke már a rómaiak korában is fontos víziátkelő volt. A birodalom határát képező folyó egyik fontos gázlója a mai Római-part területén volt. Hajók ekkor még a kereskedelmet, a védelmet és az átkelést szolgálták.
A későbbi évszázadokban hasonló volt a helyzet. Mátyás király idejében jelentek meg a gyorsjáratú naszádok, melyek sokáig fontos szerepet töltöttek be az ország folyami védelmében. A folyami gázló emlékét máig őrzi a Bivalyos utca és a Királyok útja sarkán álló csárdaépület.

Az első sporthajók a reformkorban kerültek a Dunára. Széchenyi István gróf angliai utazásain ismerte és szerette meg a „sportszerű” evezést. Ő hozatta Angliából az első evezőscsónakokat 1826-ban.  Megépíttette az első Csónakdát az épülő Lánchíd közelében. 1841-ben megalapította az első Hajós Egyletet és 1843-ban megrendezte az első regattát is.
Az evezős élet igazi kibontakozására azonban további két évtizedet kellett várni. A kiegyezés hozta meg a társadalmi szervezetek alapításának és működésének feltételeit, ekkortól rohamos fejlődésnek indult a sportág. Egyre több egyesület alakult Pest-Budán és a vidéki városokban. Rendszeressé vált a regatták szervezése is. A kezdetben szinte kizárólag arisztokraták által művelt sportág egyre inkább a polgári rétegek terepévé vált. A regatták mellett egyre népszerűbbé vált a túraevezés is.
1893-ban mondták ki a szövetség megalakulását, ekkortól rendezték meg az országos bajnokságokat, sokáig csupán az egypárevezősök számára. A nemzetközi versenyeken már 1880-tól résztvevő versenyzőink különösen a bécsi és prágai regattákon értek el sikereket. A kor legismertebb magyar evezőse Manno Miltiades egyszerre volt magyar, cseh és osztrák bajnok és angol versenyeken is sikeresen szerepelt. Levitzky Károly 1908-ban az olimpián lett harmadik. A nemzetközi szövetségbe 1913-ban léptünk be, Európából hatodikként.
Az evezéssel párhuzamosan terjedt a dunai fürdőzés és úszás is. A Napóleoni háborúkat követően megkezdődött a katonák úszásoktatása. 1817-ben kezdte meg működését az első pesti kosaras uszoda, mely csakhamar az érdeklődő polgárokat is fogadta. A vállalkozók hamarosan külön polgári uszodákat építettek a Dunára, melyekbe már – külön órákban – a hölgyek is úszhattak. A dunai kosaras uszodáknak is köszönhetően a magyar úszósport igen hamar a világ élvonalába került, olyan úszókkal, mint Hajós Alfréd, vagy Halmay Zoltán.

A Római-partot a HÉV 1888-as átadása tette elérhetővé a főváros lakossága számára (egyelőre a Filatori gáttól). Újabb lendületet adott a HÉV és a „jobbparti körvasút” összekötése, mely lehetővé tette a vasúton való eljutást a város központjából is az egyre népszerűbb Római fürdőre, 1896-ban elkészült a vasúti híd is. A Millennium évében megalakult a Római Fürdőtelep Egyesület.
A Római-part először a rohamosan növekvő főváros strandolni vágyó, a város központjában működő parti és kosaras uszodákat megfizetni nem tudó szegényebb rétegeinek lett az otthona.

Az első világháborút követő időszak hozta meg a Római-part kiépülését és első aranykorát.
A feltételeket elsősorban a magán vállalkozásban épülő csónakházak és vendéglők teremtették meg. 1922-ben még csak egy csónakgarázs működött, mintegy 50 csónakkal, három évvel később az új csónakházakban, bércsónaktelepeken már háromezer csónakot tartottak számon és négy csónaképítő műhely is ontotta az új hajókat. A révkapitányság ekkor kezdte rendszámmal ellátni a csónakokat.
A trianoni békediktátumra válaszul 1921-ben megszülető Testnevelési törvény előírásai, mely szerint a vállalatoknak kötelezően sporttelepeket kellett létesíteniük, szintén új létesítményeket eredményeztek a parton.
Tovább javult a part és a városközpont közlekedési kapcsolata, buszjárat kötötte össze a Nánási utat a HÉV-vel és kikötöttel a dunai hajók is.

Az evezős egyesületek mellett az igazi tömeget az egyleten kívüli túra- vagy vadevezősök jelentették. Érdekeik védelmében ők is megalakították szervezeteiket: 1927 júniusában a Magyar Szabadevezősök Egyesülete, 1928 májusában a Dunavidéki Evezős Társaság 1929 márciusában Budapesti Csónakházak és Evezőseik Egyesülete alakult meg. A három szervezet közösen lépett fel a csónakház tulajdonosok áremelési törekvéseivel szemben, ezzel sikeresen védte meg az ekkorra mintegy harmincezresre nőtt vadevezős társadalom érdekeit.
A Római-parti fürdőzők és evezősök tömeges jelenléte megkövetelte, hogy a hatóságok a tiltás helyett a biztonság garantálására helyezzék a hangsúlyt. 1931-ben öt mentőállomást létesítettek a parton.

A versenyevezés is sikert sikerre halmozott.
Az 1909-ben, az Európa-bajnokságon legeredményesebb nemzet számára alapított Glandaz-díjat 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben is a magyar evezősök nyerték el.
A magyar evezőssport színvonalának elismerését jelentette, hogy 1933-ban Budapest rendezhette az Európa-bajnokságot, 1935-ben pedig – a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumának tiszteletére – a főiskolai világbajnokságot. A sikeres lebonyolítás mellett mindkét versenyt 3 aranyéremmel tették emlékezetessé versenyzőink. A fenti eredmények tükrében az 1936-os berlini olimpián elért negyedik és ötödik helyezés csalódást jelentett.
 Összegezve: 1938-ig 10 arany- (egypár- és kétpárevezősben, kormányos és kormányos nélküli kétevezősben, négyesben és nyolcasban), 10 ezüst- és 8 bronzérmet nyertek fiaink a nagyvilágban.
1938 meghozta a ma sikersportága, a kajak-kenu első VB érmét is. A svédországi Vaxholmban megrendezett első kajak-kenu világbajnokságon az F-1-es szám (faltboot) 10.000 méteres versenyében Balatoni Kamill – óriási harc után – csak 30 centiméterrel szorult a második helyre, megelőzve számtalan akkori világklasszist.

Budapest bombázása a Római-parton is súlyos károkat okozott. A vasúti híd, a Gázművek és a Hajógyár volt ugyan a célpont, de a part is károsodott, teljesen elpusztult például a Weinberger féle csónakgarázs. Az ostrom alatti tüzelőhiányt is megszenvedték a fából készült elhagyott házak és hajók.
A veszteségek ellenére hamar magához tért a part, 1945 nyarán már versenyt rendeztek az Újpesti öbölben és a hajótulajdonosok egy része is előkerült. 1949-ben azonban új világ köszöntött be, államosították a létesítményeket. A vállalati és intézményi tulajdonú házakat az állami cégek tovább működtették, a magán garázsokat az újonnan létrehozott Sportlétesítmények Nemzeti Vállalat üzemeltette tovább.

Az ötvenes-hatvanas évek hozták meg a part második aranykorát. Szombat délutánokon és vasárnap munkások és tisztviselők tízezrei lepték el a partot és a Dunát. A part népszerűségét a politikai propaganda is felhasználta. Latabár Kálmánra és az új forintot népszerűsítő Állami Áruház című film Szenes Iván által írt filmslágerére generációk emlékeznek:

„Szép az idő, száz evező,
Csattog a vízben már.
Magasba szárnyal a dal,
Száz fiatal éneke vígan száll.

Dunaparti csónakházban
Nagy a jókedv minden nap.
Úszik az ember boldogságban
És a jó Duna víz simogat.

Napozunk órák hosszat lázban
És a csókból csattan száz,
Olyan szép a Dunán,
Ilyen nyári délután,
De vidám ez a csónakház…”

Az Alkotmány Napi vízi parádék elmaradhatatlan szereplői voltak a vízisíportok művelői is.
A motorizáció fejlődésével a főváros lakosságának egyre nagyobb része tudott messzebbre is eljárni, a Balaton, a Velencei tó a Dunára járók egyre nagyobb részét csábította el. Nagy csapást jelentett, amikor a vízminőség romlása miatt 1973-ban betiltották a Dunában való fürdőzést, ez rohamosan csökkentette a part vonzerejét.
Bár folytak a parton fejlesztések, érezhetően megindult a létesítmények romlása. A rendszerválás utáni privatizáció, a megszűnő csónakházak bontása nagymértékben átalakította a part jellegét, gyengült a sport, helyét a megerősödő vendéglátás vette át…

A Római-part legfiatalabb vízi sportága a sárkányhajó sport Dél-Kínából származik. Csaknem 2300 éve rendezik meg az ottani halászok Csü Jüan emlékére versenyüket.
A mára világszerte elterjedt sport tömegeket mozgat meg. Az egyik legnépszerűbb szabadidős közösségi sport és az egyre divatosabbá váló csapatépítő tréningek kedvelt tevékenysége. Európába a nyolcvanas években került, mi magyarok a kilencvenes években ismerkedtünk meg vele, az első hajók is ekkor kerültek az országba.
Mostanra megteremtődtek a versenysport feltételei, nemzetközi és nemzeti szövetség, bajnoki rendszer, stb. A magyar sárkányhajósok is egyre sikeresebben szerepelnek a világversenyeken, ennek eredményeként 2013-ban világbajnokságot, 2017-ben pedig Eb-t rendezhettünk Szegeden.

A Római-parton és a fővárosi Duna szakaszon is mind gyakrabban láthatjuk ezeket az egzotikus látványt nyújtó hajókat és hajósaikat.

Új kiállítások nyíltak a SportAgórán!

2018. 06. 29.  

Kedves Látogatók!

Újra látogatható a Magyar Olimpia és Sportmúzeum kiállítótere, a SportAgóra (1146 Budapest, Ifjúság útja 2.). Az emeleten a Puskás Ferenc Stadion Látogatóközpont tekinthető meg, ahol interaktív eszközök segítségével mutatják be a nemzeti stadion múltját, valamint az épülő új Puskás Ferenc Stadiont. A földszinten a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum olimpiatörténeti kiállítása látható.

A tárlatok ingyenesen megtekinthetőek. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Információ és bejelentkezés: + 36 30 488 38 85
email: imre.gyorgy@sportmuzeum.hu; viola.szentgyorgyi@sportmuzeum.hu
Nyitvatartás: Kedd – Vasárnap 10-től 17 óráig