A HÓNAP MŰTÁRGYA: DECEMBER

A HÓNAP MŰTÁRGYA: DECEMBER

„A hónap műtárgya” sorozatunk leporolásával olyan ritkán látott darabokat szeretnénk bemutatni a múzeum gyűjteményéből, amelyek jeles eseményekhez, sportolókhoz, kiemelkedő sportteljesítményhez köthetők, vagy éppen funkciójuk miatt rendelkeznek említésre méltó sporttörténeti értékkel. Jelen hónapban a korcsolya világába kalauzoljuk az érdeklődő olvasót.

A sportág régi hagyományokra tekint vissza, hiszen 1896 óta évente rendeznek világbajnokságot, és a korai időkben a magyar versenyzők kiemelkedő eredményeket értek el. Az első világháború előtt a női és férfi műkorcsolya vb-t még külön helyszínen tartották. A hölgyeknél Kronberger Lily 1908 és 1911 között zsinórban négy győzelmet aratott, de korcsolyáját 1911-ben kötött házassága után végleg „szögre akasztotta”. A stafétát Lilytől a svájci Davosban megtartott soron következő világversenyen, 1912. január 27-én és 28-án Méray-Horváth Zsófia vette át, és a sportágnak Helvét földön is magyar világbajnoka lett. Világbajnoki címét az „Opika” néven is emlegetett Méray ezután zsinórban kétszer is megvédte.

Férfi műkorcsolyában a magyar versenyzők nem voltak ennyire sikeresek, érmet először Földváry Tibor szerzett, aki Európa bajnokságon 1892-es második, 1894-ben harmadik, 1895-ben pedig első helyen végzett. Az urak közül világbajnokságon először, 1910-ben Davosban, harmadik helyével, Szende Andor (Budapesti Korcsolyázó Egylet, BKE) tudott érmet szerezni. „Helvét földön” Szende úgy lett dobogós, hogy előtte csak a sportág két legendája, a svéd Ulrich Salchow és a német Werner Rittberger végzett. Szende 1912. február 16-án és 17-én Manchesterben rendezett világversenyen újra harmadik lett, majd ezt az eredményét egy évvel később, Bécsben is megismételte.

Bemutatott műtárgyunk tőle származik; egy érem, amelyet Manchesterben elért harmadik helyéért kapott. Az elért eredményekért után kapott medálokat a korban még nem a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) adta, hanem az esemény házigazdájaként tevékenykedő helyi korcsolya klub. Az előlapon egy korcsolyázó jelent látható, amelyet Sir Henry Raeburn skót festőművész 1795-ös olajfestménye ihletett. Hátoldalára a Brit Korcsolya Szövetség és manchesteri korcsolya klub nevét verték, a világbajnoki harmadik helyezés tényét pedig vésték.
Átmérő: 3,9 cm
Anyaga: ezüst

Nagy Gergely

A HÓNAP MŰTÁRGYA: NOVEMBER

A HÓNAP MŰTÁRGYA: NOVEMBER

A magyar labdarúgás napjának alkalmából újraindul egy rég elfeledett rovatunk. „A hónap műtárgya” sorozatunk leporolásával olyan ritkán látott darabokat szeretnénk bemutatni a múzeum gyűjteményéből, amelyek jeles eseményekhez, sportolókhoz, kiemelkedő sportteljesítményhez köthetők, vagy éppen funkciójuk miatt rendelkeznek említésre méltó sporttörténeti értékkel.
Az Aranycsapat 1953. november 25-én aratott 6:3-as győzelmet az angol válogatott felett első külföldi csapatként a Wembleyben. 40 évvel később, az évszázad mérkőzésének emlékére, a Magyar Labdarúgó Szövetség a magyar labdarúgás napjává nyilvánította november 25-ét.
A jeles eseményhez kapcsolódik a Sportmúzeum gyűjteményét gazdagító zászló, melyet feltehetőleg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) készíttetett és ajándékozott a válogatottnak a diadalmas győzelem után. A zászló a ’60-as évek elején, intézményünk alapítása táján, különböző szakszövetségi anyagokkal együtt került múzeumba. (A bemutatott darab feltehetően az MLSZ birtokában volt.)
Mérete: 130X80 cm
Anyaga: hímzett selyem