A januári „A hónap műtárgya” rovatunkban ezúttal Gillemot Ferenc, a magyar labdarúgás és a magyar sport hőskorának egyik kiemelkedő alakja kerül a középpontba. Ehhez pedig fotótári gyűjteményünk értékes darabjait hívjuk segítségül.

Gillemot Ferenc műegyetemi hallgató korában

1875. szeptember 11-én, Budapesten látta meg a napvilágot, egy francia származású családban. Nagyapja, Gillemot György Lajos elismert rózsakertész volt, míg édesapja Gillemot Vilmos az őszibarack-nemesítéssel szerzett magának nevet és elismerést. A 19. század végétől a család kertészete a mai Marczibányi tér közelében volt megtalálható. A Markó utcai főreálgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Az intézmény korát megelőzve, nagy hangsúlyt fektetett a testnevelésre, számos kiváló sportembert neveltek és adtak a korai magyar sportéletnek. Ferenc sport iránti elköteleződése itt alakulhatott ki. Padtársa például az a Hajós Alfréd volt, aki később Magyarország első olimpiai aranyát nyerte. Gimnáziumi évei alatt kedvence a „füleslabda”, a modern labdarúgást közvetlenül megelőző játék volt.

Gillemot Ferenc kerékpárjával

1895-ben lett a Műegyetem hallgatója és ekkor kezdett el a sporttal komolyabb szinten foglalkozni. Korának tipikus sportolójaként nem specializálódott egyetlen sportágra sem. Egyaránt érdekelte az ökölvívás, a birkózás, az úszás, a vízilabda, az evezés, a lovaglás, a teniszezés, a kerékpározás, az atlétika és a labdarúgás. Ezek közül kezdetben a kerékpározás állt hozzá a legközelebb. A sportág egyik úttörőjeként tartják számon. Első nagyszabású kerékpárversenyét 1895-ben nyerte meg a BTC színeiben, majd nem sokkal később már két versenyrekordot is jegyzett. A kerékpározással egy időben atlétikában is szép sikereket ért el. Itt viszont már a műegyetem csapatában (MAFC) versenyzett. Egyaránt nevezett súlylökésben, gerelyhajításban, távolugrásban, kalapácsvetésben és diszkoszvetésben, de a kedvenc száma a futás volt. 1901-ben síkfutásban még magyar bajnok is lett.

1901 – Egy mérföldes versenyszám

A 19. század legvégén a vízilabdában is kipróbálta magát. A Magyar Úszók Egyesületének (MUE) színeiben vízbe ugrott az első hivatalos magyar mérkőzésen, amelyet Siófokon, a Balatonban tartottak. Ugyan később kevésbé gyakorolta a sportágat, a víz mellől nem mozdult el. Egyik kedvence az evezés volt. A Pannónia Evezős Egylet kötelékében 1902-ben az ország harmadik legeredményesebb versenyzője volt. Tizenkettő indulásából tizenegyen győzedelmeskedett. Pályatársai beszámolói szerint rengeteg időt töltött az evezőmozdulatok kidolgozásával és azok tökéletesítésével, összehangolva erőt és technikát. 1907-ben a magyar evezős válogatott edzőjének is megválasztották.

Gillemot Ferenc portréja

A labdarúgás 1897-ben jelent meg Magyarországon és Gillemot Ferenc a kezdetektől nagy odaadással vetette bele magát az új sportágba. Részt vett az első edzéseken és az első meccsen is, a BTC kék-fehér csapatát erősítette. Az ország első három futballcsapatának megalakulása után az I. Műegyetemi Football Csapatát választotta, ahol régi jó barátjával, Hajós Alfréddal játszhatott ismét együtt. Az első válogatott mérkőzésen is pályára lépett, amikor 1901. április 11-én a Richmond AFC érkezett a Millenárisra. A játék mellett tevékenyen vett részt a sportág népszerűsítésében is. Egyik legelismertebb bíró lett, közreműködött az első magyar szabálykönyv létrehozásában és 33 Football Club néven új csapatot is szervezett. Nem sokkal később az MLSZ megalakításában is szerepet vállalt, amelynek egyik alelnöke, később főtitkára lett. A szövetség első bajnoki szabályzatát is ő dolgozta ki. 1902-ben, mint az egyik legkiválóbb hazai szakembert bízták meg a magyar válogatott összeállításával és vezetésével, így a magyar futball történetének első szövetségi kapitánya lett. Két év alatt összesen öt mérkőzésen vezette a csapatot, ez idő alatt két vereség és három győzelem született. Edzésmódszereivel és hitvallásával a későbbi magyar futball alapjait rakta le. Nevéhez köthető például a számozott mezek meghonosítása is.

Gillemot középen

Az egyetemet végül sportolói és sportvezetői pályafutása miatt nem tudta befejezni. 1910-ben vette feleségül Sugár Olgát. Házasságából két gyermek született: Katalin a Szabó Ervin Könyvtár elismert főkönyvtárosa volt, míg László kétszeres Kossuth-díjas gépészmérnök, akadémikus. Polgári foglalkozása tekintetében sportújságíróként helyezkedett el. Cikkei jelentek meg a Sport-Világban, a Pesti Hírlapban, a Nemzeti Sportban és Az Estben. Később a Sportfutárt szerkesztette és Tribün címen egy rövid életű sportlapot is indított. Tudósításait sokszor külföldi lapok is szívesen közölték.

Az első világháború kitörésekor, ugyan sportemberként mentességet élvezett volna a katonai szolgálat alól, mégis kötelességének érezte bevonulni. Először a tengerészethez került, majd a népfelkelő gyalogsághoz, onnan pedig a petrozsényi harctérre. Századparancsnokként rábízták a Moldovisul magaslat védelmét. 1916. november 9-én az itt dúló harcok során kapott halálos találatot. Mindössze 41 éves volt.

Gillemot Ferenc a katona és temetés 

Kormány Ákos

December havi műtárgyrovatunkban a téli sportok, azon belül is a korcsolyázás, kerül fókuszba.

A 19. század második felében fellendülő „modern sportélet” nemcsak a nyári-tavaszi időben űzhető szabadtéri mozgásformákat alakította közösségi sportokká, hanem ezzel párhuzamosan a téli szezonális sportokat is fellendítette. Ezek közül az egyik legjelentősebb a korcsolyázás volt, amelyet hazánkban a városi polgárság előszeretettel űzött.

1869-ben a fővárosban alakult meg az első hivatalos korcsolyázó egyesület is, Pesti Korcsolyázó Egylet néven, majd Buda és Pest egyesítésének évében (1873-ban) az egyesület Budapesti Korcsolyázó Egyletre (BKE) változtatta nevét. Az alapítók között volt dr. Kertész Géza, aki a Budapesti Önkéntes Mentőszolgálat megalapításában is aktívan részt vett. A BKE első feladta az volt, hogy jégpályáról gondoskodjék a magyar korcsolyasport számára, hiszen ekkora már tömegével korcsolyáztak a pesti polgárok a Duna jegén, azonban biztonsági megfontolásból állóvizet kerestek jégpálya létesítésére. Ehhez sikerült is engedélyt szerezni a városi tanácstól, hogy a városliget tó egy részét korcsolyapálya céljára díjtalanul felhasználják.

A Budapesti Korcsolyázó Egylet Városligeti jégpályája.

A korcsolyapályát 1870. január 29-én nyitották meg ünnepélyes keretek között, Rudolf főherceg jelenlétében. Az első korcsolyacsarnokot egy, a tó partján álló kétszobás fabódé képezte, amely 1874. január 14-én a tűz martalékává vált. Helyére Lechner Ödön tervezett új csarnokot, amely 1875. december 11-én nyitotta meg kapuit, de végleges átadására csak 1878 januárjában kerülhetett sor. Az egylet tagjainak száma azonban olyan rohamosan növekedett, hogy hamarosan az új csarnok is szűknek bizonyult. Kibővítés helyett a teljes átépítés mellett döntöttek. A terveket Francsek Imre készítette el, s az új létesítmény 1893. december 7-én nyitotta meg kapuit. 1898-ban az egylet engedélyt kapott a fővárostól az egész tó korcsolyázási célra történő bérbe vételére. Ezáltal immár 36.000 négyzetméternyi jégfelület állt a sportolni vágyók rendelkezésére. Az enyhe telek gyakran okoztak gondot, ezért sor került a tófenék egy részének betonozására. A munkálatok 1902 októberére készültek el; ezáltal 8.000 négyzetméteres betonpálya jött létre a tó medrén belül.

A pálya modernizálására 1926-ban került sor. A beruházást Részjegy kibocsátásával finanszírozták a vagyonosabb budapesti polgárok és klubtagok. Ekkor szerelték be a hűtéstechnikai berendezéseket, és megnyílt Európa második, versenyek rendezésére alkalmas műjégpályája. A szükséges gépészet Eduard Engelmann, Krencsey Géza, Hollerung Gábor, Krempels Béla és Bauer Gábor mérnökök közreműködésével készült el. Tovább bővítették a Korcsolya Csarnokot is Ifj. Paulheim Ferenc építész vezetésével.

Az idők során a pályát többször átépítették, területe folyamatosan nőtt.

Az 1944-es bombázások idején a jégpályát is találat érte. Hamar rendbe hozták, de csak ideiglenes javításokat hajtottak végre az 1950-es években. Közben a korcsolyacsarnokot is bővítették, és az épületegyüttest műemlékvédelem alá helyezték. 1968-ban a korábbi 300 méteres pályát alkalmassá tették a nemzetközi versenyekre: 400 méteresre bővítették. A Városligeti Csónakázó Tó és a Műjégpálya rekonstrukciójáról 2008-ban született döntés, a pályát pedig 2011 decemberében nyitották meg újra a nagyközönség számára.

Kronberger Lily, a BKE és a magyar korcsolyasport első világbajnoka, a Városligeti pályán.

A BKE nemcsak pályával és létesítményeivel szolgálta ki a hazai korcsolyasportot és azok szerelmeseit. Az Egylet tagjai részt vettek a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) megalakításában, ahol Földváry Tibor és Szentgyörgyi Imre segédkezett a műkorcsolya versenyek nemzetközi szabályrendszerének kialakításában. A BKE emellett számtalan hazai és nemzetközi versenynek adott helyszínt (Műkorcsolya Eb: 1895, 1909, 1955, 1963 Gyorskorcsolya Eb: 1895, 2012, Jégkorong Eb: 1929, Műkorcsolya vb: 1929, 1935, 1939, Gyorskorcsolya vb: 2001, Bandy vb: 2004, 2007), míg tagjai az országos bajnokságok mellett nemzetközileg is jelentős sikereket értek el. A BKE „színeiben” lett többszörös világbajnok Kronberger Lily és Méray-Horváth Zsófia, párosban pedig Rotter-Emília és Szollás László, utóbbi páros Európa-bajnoki aranyérmet is ünnepelhetett. Mellettük Földváry Tibor és Király Ede Európa-bajnokok lettek, utóbbi párosban Kékessy Andreával világ- és Európa-bajnok, valamint az 1948-as St. Moritzban rendezett téli olimpián (egyéniben) ezüstérmes lett. Párosban Orgonista Olga-Szalay Sándor és Nagy Marianna-Nagy László ünnepelhetett még Eb címet.

A legeredményesebb magyar korcsolyázó, Király Ede is a BKE színeiben sportolt.

December havi műtárgyunk a Budapesti Korcsolyázó Egylet emlékérme, amelyet múzeumunk numizmatikai gyűjteménye őriz. Az érem anyaga bronz, előlapján egy korcsolyázó női alakot ábrázol, mögötte a Városligeti Műjégpálya és korcsolyázó alakok sziluettje látható. Középen felirat: „BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET”. Az érem átmérője 7 cm, súlya 97,4 gramm.

A Budapesti Korcsolyázó Egylet érme.

Nagy Gergely

A novemberi hónap műtárgya a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem fennállásának 100 éves évfordulójához kapcsolódik.

A jeles esemény alkalmából a Magyar Posta idén alkalmi bélyegblokkot adott ki, melyből a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményébe is bekerült egy példány. A bélyegek Dobos Katalin grafikusművész tervei alapján készültek, legyártásukról pedig a Pénzjegynyomda Zrt. gondoskodott. A bélyegképen megjelenik a torna, a keretrajzon pedig számos egyéb sportág feltűnik, így a kézilabda, az úszás, a vívás, a kalapácsvetés, a kosárlabda, a futás és a kenu.

A Magyar Posta bélyegblokkja a TF 100 éves fennállása alkalmából

A testnevelés oktatásának állami kézbe vételének gondolata Magyarországon már a 19. században felmerült. Báró Eötvös József, az 1867-es felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a tornatanító-képzést svájci, svéd, illetve dán mintára kívánta megszervezni. Korán bekövetkezett halálával azonban a folyamat elakadt, és a tornatanító-képzést végül sportegyleti keretek között valósult meg. A sikerekhez nagyban hozzájárult a Nemzet Torna Egylet, mely 1868-ban jött létre a Matolay Elek által 1866-ban alapított Pesti Torna Egylet és a Pesti Testgyakorló Egylet egyesülésével. Az első tornatanító tanfolyamot 1868. november 15. és 1869. április 15. között tartották. Az oktatott tárgyak között szerepelt a tornatörténet, a bonctan, az élettan, a testnevelés elmélet és gyakorlat, valamint később a vívásoktatás is. 1870-től Deák Ferenc javaslatára az NTE állami támogatásban is részesült a tornatanító tanfolyamok fenntartására. 1881-ben nyert felvételt az első női hallgató. A kiadott oklevelek képesítést adtak elemi és polgári iskolai, gimnáziumi és tanítóképzői oktatásra, valamint egyleti művezetésre.

A kiegyezést követően sok tornaegylet alakult vidéken is (Sopron, Szombathely, Pécs, Nagykanizsa, Debrecen, Miskolc, Kolozsvár), melyek szintén kivették a részüket a szakemberek képzéséből. 1881-től a Budapesti (Budai) Torna Egylet, 1887-től pedig a Budai Központi Tanítóképző is megbízást kapott az iskolai oktatók képzésére. 1883-ban megalakult a tornatanítók első érdekvédelmi szervezete, a Magyarországi Tanítók Egylete. Az NTE keretein belül létrejött tanfolyami rendszer egészen 1920-ig működött.

Kultuszminisztereink: báró Eötvös József (balra) és gróf Klebelsberg Kuno (jobbra)

1921. december 31-én hirdették ki a testnevelést szabályozó 53. törvénycikket. A törvény indítványának beterjesztője, és a törvény elfogadtatásának egyik legkitartóbb harcosa Karafiáth Jenő ipolyszalkai képviselő, későbbi kultuszminiszter volt. Többek között 1923-1931 között az Országos Testnevelési Tanács elnöke, 1920-1923 között a Magyar Turista Szövetség társelnöke, 1937-1942 között pedig Budapest főpolgármestere is volt. A testnevelési törvény végrehajtási utasítása, melyet 1924-ben adott ki Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, szabályozta a két háború közötti időszak iskolai és iskolán kívüli testi nevelését, valamint a sport szervezeti és gazdasági hátterét. A törvény rendelkezett az iskolába nem járó fiúk testnevelési kötelezettségéről 21 éves korig (ún. levente-kötelezettség), a Nemzeti Stadion létesítésének szükségességéről, valamint a Testnevelési Főiskola felállításáról.

A Magyar Királyi Testnevelési Főiskola megalapításával a magyarországi szakemberképzés minőségében csatlakozott Európa élvonalához. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1925. október 16-án hagyta jóvá az intézmény szervezeti szabályzatát. Első igazgatója a neves irodalomtörténész Gyula Ágost lett, tanulmányi igazgatója pedig Szukováthy Imre. Az évek során olyan híres sportszakemberek álltak az intézmény élén, mint például Misángyi Ottó, Hepp Ferenc, vagy Kerezsi Endre. A VKM, az OTT, valamint a tanár kar képviselőiből, köztük Kmetykó Jánossal, igazgatótanácsot hoztak létre. A Magyar Királyi Testnevelési Főiskola a budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola épületében kezdte meg működését. 1925. november 10-11-én tartották a felvételi vizsgákat, az ünnepélyes tanévnyitóra pedig december 12-én került sor. Az első évben 48 férfi és 44 női hallgató koptatta a tantermek padjait.

Dr. Misángyi Ottó igazgató íróasztalánál, 1942

A Tanárképző Főiskola fő profilja kezdetektől fogva a testnevelőtanár képzés volt, de már az 1930-as évektől tartottak edzőtanfolyamokat is. Ekkortájt vált a TF Európa-hírű intézménnyé, és jelentek meg a külföldi hallgatók és professzorok. Később a képzés mellett egyre nagyobb hangsúly helyeződött a tudományos kutatómunkára is. A két világháború közötti korszak nagy olimpiai sikereihez nagyban hozzájárultak a főiskola tanárai és hallgatói. Ennek elismeréseként a Nemzetközi Olimpia Bizottság 1938-ban a TF-et tüntette ki az Olimpiai Kupával, mely napjainkban a Lausanne-i olimpiai múzeumban tekinthető meg.

Az intézmény megalakulásával egy időben létrejött annak sportegyesülete is, a Testnevelési Főiskolai Sport Club. Jelenleg a Magyar Testnevelési Egyetem Sportegyesülete nevet viseli és több mint 20 szakosztállyal rendelkezik. 1945-től Magyar Testnevelési Főiskola néven működött tovább, majd 1975-ben a fennállása 50. évfordulóján egyetemi rangot kapott. 1985-ben teljes jogú, 1989-ben pedig elnevezésében is egyetem lett: Magyar Testnevelési Egyetem. 2000 januárjától a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karaként működött. 2014. szeptember elsejével a Testnevelési és Sporttudományi Kar kivált a Semmelweis Egyetemből és önálló intézményként, Testnevelési Egyetem néven működött tovább egészen 2021-ig, amikor alapítványi fenntartású felsőoktatási intézménnyé vált, és felvette a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem nevet.

A TF igazgatói: Dr. Szukováthy Imre (balra) és Kerezsi Endre (jobbra)

Az alapítás óta 151 magyar olimpiai bajnok szerzett diplomát az egyetemen. Az intézmény képzési palettája az évtizedek során folyamatosan bővült. 1959-ben létrejött a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet, mely 1969-től a főiskola egyik szervezeti egysége lett. Szintén 1969-ben megalakult a Szakkönyvtár és Dokumentációs Központ is. Az egyetemen működik a Sporttudományok Doktori Iskola, ahol a magyar olimpiai bajnokok közül elsőként Kovács Ágnes szerzett doktori címet 2021-ben. Az intézmény 2017-től nagyszabású kampusz-, oktatás- és kutatásfejlesztési programon megy keresztül. 2023-ban nyitotta meg kapuit a multifunkcionális Dr. Koltai Jenő Sportközpont, amely a budapesti atlétikai világbajnokság egyik hivatalos edzőközpontjaként működött.

A TF jelenleg több mint 3000 hallgatóval rendelkezik.

Dr. Hepp Ferenc igazgató (1947-1951) és a TF tanári kara

Csóti Gergely Ákos