Az októberi „A hónap műtárgya” rovatunkban ezúttal Csák Ibolya 1936-os berlini olimpián magasugrásban megszerzett győzelmének történetébe pillantunk bele. Ehhez pedig a sportolónő rajtszámát hívjuk segítségül.

Csák Ibolya az 1936-os berlini olimpia előtt, színezett kép

Csák Ibolya Budapesten született 1915. január 6-án. A magasugrással még gyermekként, a környebányai nyaralásai alkalmával ismerkedett meg, amikor is kedvelt időtöltése volt a teniszpályára kifeszített háló átugrálása. Iskolai évei alatt a színészet és a tánc érdekelte. Ekkor úgy gondolta, hogy eme karrierjének építését legjobban a torna támogatná.  Ennek elősegítése végett kezdett el tornázni, amely tevékenységét 14 éves korától kezdve a Nemzeti Torna Egylet kötelékében folytatta. 1932-ben az egyesület berkein belül újonnan megalakuló atlétika szakosztályba elsők között lépett át. Innentől kezdve versenyszerűen foglalkozhatott nagyobbrészt a magasugrással, kisebb részben padig a távolugrással. 1935-ben a szakmai felkészítését Balogh Lajos vette át, akinek irányítása alatt háromszor egymás után is sikerült csúcsot döntenie. Ezek közül éppen az utolsó döbbentette meg leginkább a szakmai publikumot. 1935-ben ugyanis nem csak férjhez ment, hanem ennek nyomán el is tűnt a sportpályák környékéről. Mindez azt jelentette, hogy a közelgő olimpiai csapat részvevőjeként se számoltak már vele. Ibolya azonban 1936 elején újra edzésre jelentkezett és olyan meglepően jó formát mutatott, hogy még ugyanennek az évnek júniusában 161 cm-re javította rekordját. Mint kiderült, elmaradása idején hűvösvölgyi otthona kertjében folytatott egyéni edzéseket. Végül ez a rekord tette lehetővé számára az 1936-os berlini olimpián való részvételt.

A berlini Reich sportpálya központi elemét képező olimpiai stadion látképe, 1936.

A hitleri Németország által megrendezésre kerülő berlini olimpiát számos feszültség kísérte, mégis nagy várakozás előzte meg. A magyar sportvezetés számára ugyancsak kiemelt jelentőséggel bírt. Egyrészt Trianon után minden ilyen nemzetközi megmérettetés egy lehetőséget biztosított az ország nemzeti büszkeségének kifejeződésére. Míg másrészt szimbolikusan a gazdasági világválságból való felemelkedést kellett a győzelmekkel bizonyítani. Ugyanakkor a náci propaganda igyekezett minden vele „baráti” ország sikerét a saját befolyása sikerességének bemutatni.

Az olimpia végül a magyar sporttörténet egyik legsikeresebb fejezete lett. Tíz aranyérem és egy ezüst mellett öt bronzérem született, de nem szabad elfeledkezni a tizennyolc pontszerző helyezésről sem. Ez a szereplés azonban nem volt meglepő annak fényében, hogy mind a vívás, mind a vízilabda, mind pedig a birkózás tekintetében a magyar csapat – évszázados tekintetben is – kiemelkedő generációja indulhatott el. Ugyanez azonban nem volt igaz az atlétika mezőnyére.

A döntő ugrás

Atlétika tekintetében az 1936-os olimpiára kiutazó csapatot 25 sportoló képviselte. Közülük 24 férfi és 1 nő, Csák Ibolya. A 24 férfi atléta mindössze három 6. helyezést szerzett, így 1936. augusztus 9-én minden magyar figyelem Ibolyára szegeződött, akinek vállaira így az egész hazai atlétika becsülete nehezedett. Neki viszont a sportág akkori sztárjaival, a német Elfriede Kaun-nal és az amerikai Dorothy Odam-mel kellett megküzdenie az elsőségért. Ők hárman jutottak a döntőbe is 160 cm átugrott magassággal, a 162 cm-t azonban csak Csák Ibolyának sikerült teljesítenie. Saját elmondása szerint, a döntő ugrás előtt kapta a hírt Csik Ferenc úszó győzelméről, ami plusz erőt és eltökéltséget adott neki. Győzelme több szempontból is sporttörténeti jelentőséggel bírt. Magyarország első női atlétikai aranyérmét szerezte, egyben a második női aranyérmes lett. Elek Ilona napokkal előzte csak meg az első helyen. A női sport Magyarországon ekkor még gyerekcipőben járt, így diadala úttörő sikernek számított. A berlini olimpia politikai légkörében – ahol a náci propaganda az „árja felsőbbrendűséget” hangsúlyozta – különös súlyt kapott, hogy egy magyar, zsidó származású nő állhatott a dobogó legfelső fokára. Így győzelmét nemcsak sporteredményként, hanem a tehetség és emberi kitartás diadalaként is ünnepelték.

Az ominózus 1938-as EB eredményhirdetése

Ibolya a következő években még hatszor nyerte meg a magyar bajnokságot. Ebből négyszer magasugrásban, kétszer meg távolugrásban. Közben pedig az 1938-as bécsi Európa-bajnokságon nyert aranyat. Ennek megszerzéséhez viszont kalandos út vezetett, ugyanis eredetileg második lett. A győztes német versenyzőt, Dora Ratjent, viszont már akkor is többen vádolták azzal, hogy valójában férfi és jogtalanul versenyez a női mezőnyben. A német szövetség sokáig védte sportolóját, de amikor 1939-ben hivatalosan is férfiként regisztrálta magát és házasodni készült, a szövetség kihátrált mögüle. Az eredményeit annullálták, amelynek következtében az 1938-as EB aranyérem Csák Ibolyához kerülhetett.

1939-ben alig 23 évesen vonult vissza az aktív sporttól. Civilként a Pénzjegynyomdában kezdett el dolgozni, és innen is vonult nyugdíjba 1993-ban. 2006. február 9-én, Budapesten hunyt el.

A 717-es rajtszám

Október hónap műtárgya Csák Ibolya 1936-os berlini olimpián viselt rajtszáma. A 29,5 cm hosszú, illetve 21 cm magas fehér vászonanyagra fekete festékkel vitték fel 717-es számot, amit a versenyzők a hátukon viseltek az ugrások alkalmával.

Kormány Ákos

Szeptember havi hónap műtárgyával a Chelsea – Vörös Lobogó mérkőzés emlékét elevenítjük fel.

A második világháború után újrainduló magyar sportélet nemcsak generáció váltáson esett át, hanem a hatalmat birtokló kommunista diktatúra a klubok működését is átalakította. Az 1950-es évtizedtől a fővárosi és vidéki sportegyletek állami szervek irányítása alá kerültek és az „arculatváltás” jegyében a klubok jelképei, színei és neveit is megváltoztatták, ami a szocialista-munkás világ ideológiáját volt hivatva hirdetni.

A Bástya 1952-es Magyar Kupa győztes csapata(Hátul áll: Bukovi, Gondos, Peller, Kárász, Kovács IV, Kovács II, Börzsei, Lantos, Kovács I, Zakariás. Guggol: Gellér, Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Hegedűs, Turai.)Egy évvel később magyar bajnoki címet ünnepelhettek.

Nem volt ez másképpen az 1888-ban alapított Magyar Testgyakorlók Körével sem. Az MTK a két világháború között felvette a Hungária megnevezést, amit 1945 után elhagyott. Az 1950. február 26-án tartott közgyűlés az eredeti nevétől is megfosztotta az MTK-t, Budapesti Textiles SE néven működött tovább az egyesület. Egy 1948-ban kelt rendelettel a belügyminiszter kötelezővé tette a rendőr-egyesületi tagozatok létrehozását. Ekkortól alakultak meg a fegyveres testületek egyesületei: a Honvéd (a Honvédelmi Minisztérium és a hadsereg csapata), a Dózsa (a Belügyminisztérium és a rendőrség csapata), melyeket 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egyesülete, a Bástya SE megalakulása követett.

Nem elég, hogy a közutálatnak örvendő ÁVH csapata lett a korábbi MTK, legkiválóbb sportolóiból ÁVH-s tisztek lettek, ráadásul még a csapat kék-fehér színét is megváltoztatták, a Budapesti Bástya színe piros-fehér lett. Érdekesség, hogy a piros-fehér egyesület címere – a benne lévő vörös csillagtól eltekintve – kék-fehér volt. A Bástya a korábban jól működő szakosztályok egy részére nem tartott igényt, ezek a textilipar más egyesületeihez (Goldberger, Magyar Posztó, Magyar Pamut) kerültek.

Az MTK több név- és arculatváltáson esett át. A Vörös Lobogó jelképeit és megnevezését 1953 és 1956 között használták.

Az MTK mindössze két évig szerepelt Bástya néven, ugyanis 1953-ban az ÁVH-t a Belügyminisztérium alá rendelték. A BM-nek már volt csapata, az akkor Budapesti Dózsa néven működő Újpest. Formálisan ez azt jelentette, hogy 1953. augusztus 25-én a Bástya megszűnt, pontosabban beolvadt a Budapesti Vörös Lobogóba. Az MTK sportolói és szurkolói is örömmel fogadták az ÁVH-tól való megszabadulást, és persze a klub színeinek visszaszerzését! Mert a Vörös Lobogó névre keresztelt csapat újra a kék-fehér mezt, lobogót használhatta.

A többszöri átnevezések és átszervezések ellenére a csapat labdarúgó szakosztálya a Budapesti Honvéddal együtt az Aranycsapat fémjelezte válogatott gerincét adta. Többek között Lantos Mihály, Zakariás József és a klublegenda Hidegkúti Nándor is itt rúgta a bőrt. 1950 és 1956 között a Honvéd egyeduralmát egyedül a Vörös Lobogóra keresztelt MTK tudta megszakítani, 1953-ban a hazai első osztályú bajnokság megnyerésével. A korabeli Vörös Lobogó az európai labdarúgásban is magasan jegyzett klub volt, amelyet a kontinens legerősebb csapatai láttak vendégül. Ezek közül az egyik ilyen kiemelkedő barátságos mérkőzés az 1954-es Chelsea FC – Vörös Lobogó mérkőzés volt.

Az 1954. december 15-i Chelsea – Vörös Lobogó programfüzete.

1954 decemberében a válogatott klasszisokkal felálló Vörös Lobogó látogatott a Stamford Bridge-re. Nem a Vörös Lobogó volt az egyetlen csapat a kommunista blokkból, akik akkoriban a nyugat-londoniak otthonába látogattak; 1945-ben a Dinamo Moszkva elleni barátságos összecsapás rekord mennyiségű nézőt vonzott a stadionba: a nem hivatalos becslés szerint 100.000 néző tekintette meg a moszkvai csapat gálamérkőzését. A budapesti Vörös Lobogó csapatának fogadása szintén nagy presztízzsel bírt a Chelsea számára, hiszen egy évvel korábban kapott örökké emlékezetes futball-leckét Anglia Magyarországtól (6:3), többek közt Hidegkuti Nándor mesterhármasával. A szakértők kíváncsian várták, milyen taktikai újítást mutat nekik a magyar csapat; különösen azt figyelték, vajon Börzsey János középpályást (centerhalf) vagy középhátvédet játszik majd (a két csapat felállásában a középhátvéd szerepe volt az egyetlen eltérés), illetve hogy a magyar középcsatár vajon egy vonalban játszik-e majd a csatársorral, avagy kicsit hátrább vont szerepben.

A mérkőzés előtt a két csapatkapitány kézfogása.

A csapatok felállása így nézett ki: Chelsea (2-3-5): Bill G. Robertson – John Harris, Stan Willemse – Ken Armstrong, Ron Greenwood, Derek Saunders – Eric Parsons, John McNichol, Roy Bentley Les Stubbs, Frank Bluntstone. Vörös Lobogó (3-2-5): Oláh Géza – Lantos Mihály, Börzsey János, Kovács József – Zakariás József, Kovács Imre – Tóth, Szolnok István, Palotás Péter, Hidegkuti Nándor, Sándor Károly. A gálamérkőzés 2:2-es döntetlent hozott, a gólokat Les Stubbs, Roy Bentley, illetve Hidegkuti Nándor és Palotás Péter szerezték. A hazai csapat két tizenegyest is kapott, de John Harris egyiket sem tudta értékesíteni.

A Chelsea – Vörös Lobogó gálamérkőzés emlékplakettje.

Október havi műtárgyunk a mérkőzés az emlékét őrző plakett, amelyet múzeumunk éremtári gyűjteménye őriz. A plakett fekete patinás műanyagra erősített bronz tábla. A tábla bal felső sarkában a Chelsea FC kék-fehér oroszlános címere látható, mellette felirat: „15th. December 1954”. Középen felirat: CHELSEA FOOTBALL CLUB v VÖRÖS LOBOGÓ STAMFORD BRIDGE.” A négyszögletű plakett 14×14 cm, súlya 268 gramm, anyaga műanyag és bronz.

Nagy Gergely

Augusztus hónap műtárgyával a két évvel ezelőtti, Budapesten rendezett atlétikai világbajnokságot elevenítjük fel.

Az atlétika az 1896-ban induló modern olimpiai játékok fő számai közé tartozott, európai kontinensviadalt 1934-ben rendeztek, hivatalos világbajnoki eseményre viszont az 1980-as évtizedig nem került sor. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1976-ban döntött úgy, hogy a sportág legjobbjai az olimpia mellett egy világbajnokságon is rajthoz állhassanak. Az első atlétikai vb-t először 1983-ban, Helsinkiben tartották meg, a rendezvény otthona pedig az 1952-es ötkarikás játékok során is használt olimpiai stadion lett. Az atlétikai vb-k az évtizedek során az olimpia és Labdarúgó-világbajnokság mögött a világ harmadik legnézettebb sporteseménye lett.

A budapesti atlétikai világbajnokság hivatalos logója

Ami a magyarok részvételét illeti, a vb-történelem első hazai érmét a harmadik szabadtéri világbajnokságon, 1991-ben Tokióban Horváth Attila nyakába akasztották. A szombathelyi diszkoszvető 65.32 méteres dobással a harmadik helyen végzett. Két nappal később a rúdugró Bagyula István emlékezetes csatában, 590 centiméterrel az első ezüstöt is megszerezte. Két évvel később Stuttgartban Gécsek Tibor a negyedik sorozatbeli 79.54 méteres dobással a harmadik helyen végzett a kalapácsvetők mezőnyében, aki Göteborgban szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A magyar atlétika első női világbajnoki érmét ugyanitt Ináncsi Rita szerezte, aki az összetettsége miatt rendkívül nehéznek számító hétpróbában versenyzett. Ez a szám 100 méteres gátfutásból, magasugrásból, súlylökésből, 200 méteres síkfutásból, távolugrásból, gerelyhajításból és 800 méteres síkfutásból áll. Ináncsi 1995-ben lett bronzérmes Göteborgban.

Ináncsi Rita az atlantai olimpián 1996-ban

Az 1997-es athéni világbajnokságon nem született magyar érem, az andalúz városban egy ezüstérem jutott, méghozzá egy rendkívül izgalmas kalapácsvető-verseny végén. Németh Zsolt az utolsó dobásával (79.05) kapaszkodott fel a dobogó második fokára. Ezután a 2003-as párizsi volt az egyetlen olyan világbajnokság, amelyiken két magyar ezüstéremnek is örülhettünk: a kalapácsvető Annus Adrián (80.36 méter) és a diszkoszvető Fazekas Róbert (69.01) nyerte őket, két évvel később Helsinkiben Magyarország eddigi egyetlen tízpróbás világbajnoki érmének örülhettünk. Zsivoczky Attila (8385 pont) a harmadik helyen végzett. Helsinki után egy kisebb hiátus következett, nyolc év után, 2011-ben örülhettünk újra magyar világbajnoki éremnek. Kalapácsvetésben a szert utolsó kísérletére 81.18 méterre hajító Pars Krisztián szerezte – és csak hat centiméterrel maradt le az aranyéremről. Pars egy évvel később Londonban bajnok, majd Európa-bajnok lett, azonban a 2013-as oroszországi vb-n (80.30 méter) zsinórban másodjára szerzett ezüstérmet és magyar színekben Gécsek Tibor után neki sikerült először, hogy két világbajnokságon is érmet nyerjen.

Huszonkét év elteltével, 2017-ben a brit fővárosban újra jutott világbajnoki érem magyar női atlétának. A súlylökő Márton Anita 19.49 méteres dobásával ezüstössé tette londoni útját, míg a 110 gátas Baji Balázs 13.28 másodperccel megszerezte az első és egyelőre egyetlen magyar vb-érmet futószámban, egy fantasztikus bronzot. A 2019-es katari világbajnokság egy érmet hozott a magyar küldöttségnek: megint egy kalapácsvető, Halász Bence állt fel a dobogóra, 78.18 méteres első dobásásával harmadik lett – egy centivel lemaradva az ezüstérmestől. Ezután az első Egyesült Államokban rendezett vb-n nem sikerült az éremszerzés, de egy évvel később, 2023-ban Magyarország is először adhatott otthont a világ legjobb atlétáit felvonultató viadalnak.

A Nemzeti Atlétikai Központ

A Magyar Atlétikai Szövetség egy újonnan felépülő stadion tervével megpályázta a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését, amelyet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) 2018. december 4-én Budapestnek ítélt. Az új létesítmény konstrukciója 2020. decemberében kezdődött, a IX. kerületben, a Csepel-sziget északi részénél, a Ráckevei-Soroksári Duna ág és a Duna part mellett. A Nemzeti Atlétikai Központnak keresztelt stadion 36 ezer ember befogadására lett alkalmas, amit a verseny után 15 ezer férőhelyesre bontottak vissza. A világbajnokságot 2023. augusztus 19 és 27-e között rendezték meg, a Nemzeti Atlétikai Központ mellett, az utcai futó- és gyaloglószámokat belvárosi útvonalakon tartották meg.

Több mint 400 ezer fizető néző volt a vb kilenc napja alatt, és 120 országból érkeztek szurkolók. A világbajnokság első napjának programját egy vihar rendezte át, a Hősök terén a tervezettnél két órával később rajtolt el az első szám, a 20 kilométeres gyaloglás, és a stadionban is egy óra csúszással tudtak elkezdődni a versenyek. Hollandia alig negyedóra alatt két érmet bukott el. Először Sifan Hassan esett el a női tízezer méteres síkfutás hajrájában, amikor ketten hajráztak az aranyért. Majd Femke Bol bukott a 4×400 méteres vegyes váltó utolsó méterein. Ez volt az egyetlen olyan szám, amelyben világcsúcs született Budapesten. A két futónőnek szerencsére nem csak erről maradt emlékezetes a vb, Bol 400 gáton és egy hatalmas hajrával a női 4×400 méteren is világbajnok lett, míg Hassan két éremmel zárt, 1500-on harmadik, 5000-en második lett.

A vb második napján rendezték a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét, amit a vb legeredményesebb versenyzője az amerikai Noah Lyles nyert meg. Lyles három aranyérmet nyert a sprintszámokban: először 100 méteren győzött, majd nyert 200-on és az Egyesült Államokkal a 4×100-as váltót is behúzta. Lyles ezzel a Usain Bolttól megszokott triplázást is lemásolta. Az amerikaiaknál egy másik sprinter is kinőtte magát. Sha’Carri Richardson nyerte meg a női 100 métert, és a győztes 4×100-as váltó tagja is volt, 200-on pedig bronzérmet szerzett.

Noah Lyles a budapesti vb egyik sztárja volt

A vb-n 63-an magyar versenyző indulhatott, így a magyar atléták életre szóló élménnyel gazdagodhattak, hiszen minden mozdulatukat hatalmas ováció fogadta a hazai közönség részéről és a világsztárok mellett több nagy pillanat is jutott a magyar atlétikának. A női és a férfi 4×400 méteres váltó is évtizedes országos csúcsot döntött meg, de rekordot futott a női 4×100-as váltó, és Molnár Attila is tovább faragta saját országos csúcsát 400 méteren. Krizsán Xénia heroikus futással a hétpróba negyedik helyét szerezte meg. Takács Boglárka lett az első olyan magyar női sprinter, aki világbajnokságon elődöntőt futhatott. Száz méteren nem jött össze neki a remélt eredmény, de indult 200 méteren is, majd a 4×100 méteres váltóval országos csúcsot futott.

Takács Boglárka köszöni meg a hazai közönség szurkolását

A vb egyetlen magyar érmét Halász Bence nyerte. A kalapácsvető első feladata az volt, hogy kibírja a rá nehezedő nyomást, hiszen itthon mindenki el is várta tőle az eredményes szereplést. A bronzérme megszerzése után azt mondta, erre az egyik taktikája az volt, hogy amint meglátott a telefonján egy róla szóló hírt, már tovább is pöckölte azt. Halász 80 méter feletti dobással kezdett, 81 fölé is jutott, de azt videózás után elvették tőle a versenybírók, és a lengyelek az első dobását is megóvták, hogy kizökkentsék a magyart. Ez nem sikerült, Halász 2019 után a második világbajnoki bronzérmét is megszerezte.

Halász Bence hazai közönség előtt szerzett bronzérmet

A női rúdugrásban megosztott aranyérem született. Az amerikai Katie Moon és az ausztrál Nina Kennedy a 490 centiméteres magasságig azonos számú ugrásból jutottak el, majd a következő magasságot egyikük sem tudta átvinni. Ekkor kapták meg a kérdést a versenybíróktól, hogy ugranak-e tovább, míg valamelyikük át nem viszi, vagy megfelel nekik, ha ketten állnak a dobogó tetején. A két atléta ez utóbbit választotta. Ryan Crouser verhetetlen volt súlylökésben. Az amerikai dobó Budapesten is igazolta a papírformát, megvédte címét.

A budapesti atlétikai világbajnokság arany érmének doboza

A norvég Jakob Ingebrigtsen nagy hullámzást élt meg a világbajnokságon, 1500 méteren már szinte előre odaadta mindenki az aranyérmet, de lehajrázták, és csak második lett. A vb utolsó napján már nem hibázott, nagyon érett, taktikus versenyzéssel 5000 méteren nyert aranyat. A drámai feszültségkeltéshez és az euforikus állapot eléréséhez Yulimar Rojasnak is jó érzéke volt. A venezuelai hármasugró korábban három vb-t nyert, most is egyértelműen ő volt az esélyes, de öt sorozatban sem volt igazán önmaga. Legutolsó ugrására azonban összeszedte magát, és túlszárnyalt mindenkit, néhány centivel megszerezve az aranyat. Daniel Ståhl elől a szlovén Kristjan Čeh már majdnem elorozta az aranyat utolsó dobásával, amit aztán a svéd egy még hatalmasabb dobással kontrázott meg. Világbajnoki csúccsal lett aranyérmes. A gyaloglás sokak szerint rémisztően unalmas, de ha olyan sztorik kerülnek elő, mint amit egy szlovák atlétapár kanyarít, akkor mindjárt nagyobb figyelem szegeződik erre a szakágra is. Dominik Černý 35 kilométeren át vitte a gatyájában azt a gyűrűt, amivel aztán megkérte a szintén 35 kilométert talpaló Haná Burzalová kezét a célvonalon.

Az érem előlapja

Augusztus havi műtárgyunk a budapesti Atlétikai világbajnokság aranyérme, amelyet múzeumunk éremtári gyűjteménye őriz. Az aranyéremhez fekete színű díszdoboz és narancssárga szalag tartozik. A dobozra a budapesti VB logóját vésték, alatta felirat: „WORLD ATHLETICS CHAMPIONSHIPS BUDAPEST 23”. Az érem előlapja a budapesti Atlétikai Stadiont felülnézetből ábrázolja, előtte a Szabadságszobor látható. Bal oldalt felirat: „WORLD ATHLETICS CHAMPIONSHIP BUDAPEST 23”. A doboz magassága és hossza 16,6 cm, az érem magassága 8,5 cm, hossza 10,5 cm, súlya 263.9 gramm, anyaga aranyozott ezüst.

Az érem hátlapja

Nagy Gergely