Rövidesen tervezzük megnyitni a Holdudvar épületében a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum új kiállítását, melynek célja a Margitsziget rendkívül gazdag és változatos sporttörténetének áttekintő bemutatása a legendás helyszínekhez és személyekhez köthető relikviák, fotók és sporteszközök segítségével. Az egyik ilyen legendás helyszín volt a sok közül a MAC tenisz díszpályája, mely a Palatinus fürdő szomszédságában állt. Ez a pálya adott otthont többek között a nagy presztízsű Davis Kupa mérkőzéseknek.

A sportmúzeum gyűjteményének részét képezi Szőke Pál sporttörténész és sportvezető hagyatéka, melyben számos, az említett tenisztornához köthető műsorfüzet maradt ránk. Ezek a dokumentumok rendkívül nagy sporttörténeti értékkel rendelkeznek, hiszen a bennük található, illusztrációkkal ellátott cikkek és egyéb szöveges anyagok ritka adatokkal szolgálnak, és egyik elsőszámú forrásai a magyar tenisz történetének. A füzetek átlagosan 20-21 cm magasak, 14-15 cm szélesek, és 10-40 oldal közötti terjedelműek. Évkörük 1948-tól 1984-ig terjed.

A Davis Kupa volt az első nemzetközi jelleggel bíró férfi csapatvándordíj a tenisz világában, és a mai napig az egyik legrangosabb csapatversenyként tartják számon. Története 1899-ig nyúlik vissza, amikor két harvardi egyetemi hallgató, a St. Louis-i születésű Dwight Filley Davis és barátja, Holcombe Ward megnyerték az egyetemi teniszbajnokságot, majd ők lettek az Egyesült Államok férfi páros bajnokságának győztesei is. A bajnoki cím azonban akkor még csak az Egyesült Államok keleti partjára terjedt ki, Davis pedig szeretett volna az egész országra kiterjedő bajnokká válni. Megkezdte a szervező munkát, ám idővel ambíciói nőttek és a tervezett kupa egyre inkább nemzetközi jelleget kezdett ölteni. A leendő viadalnak az International Lawn Tennis Challenge Trophy nevet adta. Az ezüstserleget a bostoni Shrewe, Crump és Low nevezetű ékszerész cég készítette el, előállításának költségeit pedig Davis tehetős édesapja állta. Kicsivel több mint 6 kg súlyú és 32 cm magas volt. A jelenlegi trófea 105 kg súlyú és 110 cm magas.

A Davis Kupa magyarországi mérkőzéseinek műsorfüzetei

Davis 1900. január 16-án közölte a tenisz szövetségekkel a kupa kiírását, melyet először az amerikaiak (február 21-én) és a britek (március 27-én) fogadtak el. Az első kupatalálkozóra a Massachussets állambeli Longwood Cricket Club tenisztelepén került sor 1900. augusztus 8 és 10 között. A hazai együttes 3:0-val győzedelmeskedett a vendég brit csapat felett. A 4 egyes és 1 páros mérkőzésből kettőt nem fejeztek be. Az USA fölénye 1903-ig tartott. A kupa keretei folyamatosan bővültek: 1904-ben csatlakozott Belgium, Ausztria és Franciaország, 1905-ben Ausztrália és Új-Zéland vegyes csapata, 1913-ban Németország. Dwight Filley Davis, aki többek között az USA hadügyminisztereként és a Fülöp-szigete kormányzójaként is szolgált, 1945-ben hunyt el, és ekkor nyerte el a versenysorozat jelenleg is használatban lévő nevét.

1923-ban az induló csapatokat két zónába sorolták; létrejött az Amerika Zóna és az Európa Zóna. 1955-ben harmadik területként megalkották a Keleti Zónát. 1966-ban az Európa Zónát kettéválasztották A és B zónákra. Ugyan az Open Era 1968-as kezdetével a Grand Slam tornák megnyíltak a professzionális játékosok előtt, a Davis Kupa tekintetében erre 1973-ig várni kellett. 1981-ben bevezettek egy szintrendszert a csoportok között: a 16 legjobb nemzeti csapat az ún. Világcsoportban versenyzik, a többi csapat pedig a regionális zónákba osztva. 2023-ban 155 nemzet csapata indult a tornán, a legsikeresebb Davis Kupa nemzet a mai napig az Egyesült Államok 32 győzelemmel.

Magyarország először 1924-ben szerepelt a Davis Kupán. a magyar válogatott 3:2-re kikapott a dánoktól Koppenhágában, de Kehrling Béla megnyerte két egyes mérkőzését. 1925-ben a sorsolások során az Európa legjobbjának tartott franciák lettek a magyarok ellenfelei. A mérkőzéseket a MAC margitszigeti sporttelepén tartották, ahol a tribün elé új teniszpályát építettek. A francia együttes 4:1 arányú győzelmet aratott, de Kehrling megint jól játszott, megverte a legendás Jean Borotrát. A mérkőzésre gróf Bethlen István miniszterelnök is kilátogatott. 1927-ben megnyílt a MAC új díszpályája a Margitszigeten, az ún. Center Court, mely ezek után a számos Davis Kupa mérkőzésnek adott otthont. 1929-ben a magyar csapat első ízben bejutott az Európa Zóna elődöntőjébe, ahol végül Nagy-Britanniától kaptunk ki 3:2-re. 1931-ben elhunyt Takáts Imre, a húszas évek egyik kiváló magyar játékosa, 1936-ban pedig Kehrling Béla is visszavonult a versenyzéstől. Ez nehéz helyzetbe jutatta a Davis Kupa csapatot, mert az utánpótlás még nem állt készen, az 1935-ben amatőrnek nyilvánított Szigeti Ottó pedig profi múltja folytán nem indulhatott a tornán.

Kehrling Béla és Colin Gregory az 1929-es Davis Kupa elődöntőjében a Margitszigeten

A második világháborút követően a magyar csapat 1948-ban játszhatott újra a Davis Kupán. Az Asbóth József, Stolpa Ádám András és Fehér Kálmán alkotta csapat megverte az osztrákokat Budapesten (5:0), majd a franciákat a Roland Garroson (4:1), azonban itthon végül kikaptak a vendég svédektől 3:2-re. 1949-ben a Katona Zoltánnal kibővült csapat 20 év után ismét az Európa Zóna elődöntőjéig jutott. A Belgium (4:1) és Svájc (5:0) ellenében aratott győzelmeket követően a magyar csapatot végül Franciaország állította meg a Millenáris pályán. A végeredmény 3:2 lett a franciák javára.

1966 áprilisában a magyar csapat 4:1-es győzelmet aratott a görögök felett Budapesten. Ezt követte májusban a Nagy-Britannia elleni mérkőzése, melyen több mint 20.000 néző buzdította a Margitszigeten a Szikszay András – Gulyás István kettőst a négy napig tartó szoros küzdelemben. Vasárnapi mérkőzésen Szikszay legyőzte Mike Sangert, az 1960-as évek első számú brit játékosát, és ezzel egyenlített. A továbbjutást jelentő végső játszma másnap így Gulyásra várt. A lelátók zsúfolásig megteltek, már kora délután be kellett zárni a díszpálya kapuit. Maratoni küzdelemben végül a brit Roger Taylor kerekedett felül.

Asbóth József és Ádám András, az 1940-1950-es évek tenisz csillagai

1971-ben ismét az elődöntőig jutott a magyar csapat, melynek tagjai Gulyás István, Baranyi Szabolcs, Szőke Péter és Machán Róbert voltak. Lengyelország (5:0) és Luxemburg (5:0) legyőzését követően a müncheni elődöntőben ellenfelük a nyugatnémet válogatott volt, akiktől 4:1-re kikaptak. A következő évtizedekben számos kiváló magyar játékos fordult meg a Davis Kupában. 1973-ban csatlakozott Taróczy Balázs, 1976-ban Benyik János, 1989-ben, mindössze 16 évesen, Noszály Sándor, 1993-ban pedig Krocskó József. A magyar csapat teljesítménye folyamatosan nőtt az évek során, rendszeressé váltak az elődöntős és döntős szereplések. 1993-ban és 1995-ben Magyarország feljutott a Világcsoportba, jelenleg 355.5 ponttal a ranglista 13-ik helyén áll.

Balra: Taróczy Balázs és Szőke Péter, Középen: Machán Róbert, Jobbra: Benyik János

A kezdeti időszakban a Budapesten játszott Davis Kupák elsőszámú helyszíne a MAC margitszigeti díszpályája volt. Emellett azonban játszottak Davis Kupa mérkőzéseket az 1930-as és 1940-es években a BLKE Horthy Miklós-úti (ma Bartók Béla út) díszpályáján, illetve az Istvánmezőn található Millenáris-sporttelepen is. 1952 után a MAC díszpálya az Újpesti Dózsa teniszstadionjaként üzemelt tovább. Tartottak Davis Kupa meccseket a Népstadionban (1955), az 1982-ben megnyílt és 1999-ben leégett Budapest Sportcsarnokban, az 1990-es években pedig a Vasas Folyondár utcai teniszcsarnokában, a Királyok útján található Római Teniszakadémián, továbbá az istvánmezei Kisstadionban (1995) is.

Csóti Gergely Ákos

Június hónap műtárgyával az idei vizes világbajnokságra hangolunk, egy 1958-as Margit-szigeten megrendezett Európa-bajnokság emlékérmével.

Budapest az elmúlt évtizedekben többször adott otthont vizes világversenyeknek és kontinensviadaloknak helyszínt, de ennek hagyománya régebbre nyúlik vissza. Már az első hivatalos úszó Európa-bajnokságnak is hazánk adott otthont, 1926-ban, amelyen a magyar csapat az éremtáblázat 3-ik helyén zárt két-két arany- (Bárány István 100 méter gyorsúszás és a vízilabda válogatott) és ezüstéremmel (Bartha Károly 100 méter hátúszás, 4×200 méteres gyorsváltó).

A magyar vizes sportok a második világháború után újra lendületre kaptak és az olimpiai szereplések mellett a világversenyeken is számos magyar diadal született. Ezek fényében is egyértelmű volt, hogy Magyarország előbb- vagy utóbb újra helyszínt ad egy nemzetközi vizes versenynek. Az ország akkori vezetése, a kommunista diktatúra a sportot kiemelten kezelte, hiszen minden győzelmet, eredményt vagy nemzetközi sikert a „munkás-szocialista” rendszer és „életstílus” diadalának is tartottak. A sporteredmények mellett így az is fontos volt, hogy hazánk minél több nemzetközi versenyt rendezhessen.

A vizes sportok kontinensviadala 1958-ban költözött újra a fővárosba, ezúttal a Margit-szigetre, ahol a Hajós Alfréd által tervezett Nemzeti Sportuszoda adta a rendezvény fő helyszínét. Az Európa-bajnokságon az úszó számok mellett műugrást és vízilabda tornát is rendeztek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc a hazai vizes sportokra is rányomta a bélyegét és a melbourne-i olimpia sikerei ellenére a szakág „őrségváltáson” esett át. Úszó számokban a magyaroknak ezúttal nem sikerült aranyérmet nyerni, Katona József 1500 méter gyorsúszásban második helyen csapott be, a brit Ian Black mögött és a szovjet Gennagyij Androszov előtt, míg a magyar 4×100 méteres vegyes váltó tagjai (Magyar László, Kunsági György, Tumpek György, Dobai Gyula) 4 perc 20.4 másodperces idővel szintén másodikként végzett a szovjet csapat mögött. „Hajós Alfréd számában” 100 méter gyorsúszásban Dobai Gyula bronzérmet szerzett, ahogy a 4×200 méteres gyorsváltó tagjai (Katona József, Nyéki Imre, Müller György, Dobai Gyula) is a dobogó harmadik fokára állhattak fel.

A hazai rendezésű Eb-n a magyarok sikerszáma ezúttal rendhagyó módon nem az úszás volt, hanem a műugrás. Ebben a kategóriában két számot rendeztek. A 3 méteres számban 141,17-es eredménnyel Újvári László nyerte az aranyérmet, maga mögé utasítva a nyugatnémet Horst Rosenfeldet (139.77) és a szovjet Roman Brenyert (139,39). 10 méteres toronyugrásban is született magyar érem, hiszen Márton Jenő 134,68-as eredménnyel a dobogó harmadik fokára állhatott fel, Mihail Csacsba szovjet- (136,87) és Brian Phelps brit (143,74) versenyzővel.

Az EB kitűzője

A vízilabda tornához előzetesen nem kötöttek nagyobb elvárásokat, de a hazai medence- és közönség a végső győzelemre buzdította pólósinkat. Bár a két évvel korábbi olimpia után többen disszidáltak, Gyarmati Dezsőt pedig eltiltották (a nemzetközi mérkőzésektől örökre, ezt pont 1958-ban törölték el, de a Margit-szigeti Eb-n még nem ugorhatott medencébe), a válogatott játékosok nagy része hazatért. Felkészítésüket Rajki Béla kezdte meg, de a kontinens viadalon már Lemhényi Dezső volt a szövetségi kapitány.

Az Eb vízilabda sztárjai a megnyitó ünnepségen egy közös fotóra is összeálltak. Balról jobbra: Zdravko Ježić [horvát/Jugoszlávia], Kárpáti György [Magyarország], Petre Mshvenieradze (grúz/Szovjetunió, Boros Ottó [Magyarország]

Pólósaink Belgiummal kezdték a csoportküzdelmeket és magabiztos 7:0-ás győzelemmel hangoltak a torna további részére. Dömötör Zoltán 3 gólt dobott, Molnár Róbert 2, Kárpáti György és Pintér István 1-1 találatot jegyzett. A magyar henger Hollandia (5:1) és Nagy-Britannia ellen (9:1) is folytatódott, Kárpátiék csak úgy szórták a gólokat a hazai közönség előtt. A második csoportkört szintén hibátlanul teljesítették, Nyugat-Németországot 8:4-re, Jugoszláviát 5:3-ra vertük. Az első négy helyezésért egy négyes döntőt tartottak, a második csoportkör két csoportjának első két helyezettjei között. A saját csoportból érkező ellenfelekkel szemben az eredmény hozott volt, így a jugoszlávokkal nem kellett másodjára is megmérkőzni, így a magyar pólósoknak Olaszország és a Szovjetunió ellen kellett medencébe ugrani. Az olaszokat 7:0-ával hengereltük le, Kanizsa Tivadar 4, Dömötör 2, Kárpáti egy góllal vette ki a részét a győzelemből. A szovjetek viszont legyőzték a jugoszlávokat, így az utolsó mérkőzésen egy ellenük aratott nagy arányú győzelemmel még elérhették az aranyérmet. A mieink azonban biztosra mentek és nagy csatában Dömötör három és Kárpáti egy találatával 4:2-re diadalmaskodva hibátlanul nyerték meg a tornát. Az Eb aranyérmes keret, amelyet a Magyar Sportújságírók Szövetsége ugyanebben az évben az Év csapatának is választott: Boros Ottó, Csillag Gábor, Dömötör Zoltán, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Molnár Róbert, Pintér István, Váczi József.

Az 1958-as Európa-bajnok magyar vízilabda csapat

Június havi műtárgyunk is ennek állít emléket. A Margit-szigeten 1958. augusztus 31 és szeptember 6-a között megrendezett Úszó-, Műugró- és Vízilabda Európa-bajnokság emlékérmét Vincze Dénes készítette, előlapján egy rajtkőről ugró sportoló alakja látható, körben „XI. Úszó Műugró Vízilabda Európa Bajnokság 1958. Budapest” felirat olvasható. Az érem átmérője 5 cm, súlya 62,2 gramm. A műtárgy, több más Margit-szigethez köthető sport relikviával, az ősszel a Holdudvar Rendezvényközpontban megnyíló kiállításunkon élőben is meg lehet majd tekinteni.

Az 1958-as Margit szigeten rendezett úszó- műugró és vízilabda Európa-bajnokság emlékérme.

Nagy Gergely