A hónap műtárgya rovatunk keretein belül egy sportplakát kerül bemutatásra. Gyűjteményünk eme darabján keresztül a 38 évvel ezelőtt megrendezett budapesti szabadfogású birkózó világbajnokságra emlékszünk.

A birkózás a világ egyik legősibb sportága, hiszen már az ókori olimpiákon is állandó versenyszámnak számított. A birkózás a történelem folyamán jelen volt, valamilyen formában azt mindig űzték, így nem volt kérdés, hogy a 19. század második felében fellendülő modern sportmozgalmakban a birkózásnak állandó helye legyen. A modern ötkarikás játékokon is képviseltette magát, hiszen görög-római stílusú szabadfogásban 1896-ban Athénban még súlyhatár nélkül lehetett indulni és bár Párizsban kimaradt a versenyszámok közül, de St. Louis-ban már hét súlycsoportban avattak bajnokot és több-kevés változtatásokkal azóta is jelen van.

Sok más sportági szövetséghez hasonlóan a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW vagy FILA) már 1912-ben megalakult és klasszikus görög-római stílusban 1904, míg a modernebb szabadfogású stílusban 1951 óta rendeznek világbajnokságokat. A két stílus világversenyeit 2005 óta közös esemény keretein belül bonyolítják le. A modern birkózó sportág itthon is nagy népszerűségnek örvend és birkózóink az olimpiákon eddig 56 (20-20 arany és bronz, 16 ezüst) érmet gyűjtöttek valamint nemzetközi versenyeken is kimagasló eredményeket értek el. Budapesten először a görög-római stílusban 1958-ban rendeztek vb-t, majd a magyar főváros szabadfogásban a 80-as években zsinórban kétszer, 1985-ben és 1986-ban, is világbajnokságnak adhatott otthont. Utóbbi esztendőben a görög-római stílus világversenyét is Budapesten rendezték meg. A magyar főváros az egységes világbajnokságok közül az elsőnek és a 2016-osnak is otthont adott.

Az eseménynek otthont adó Budapest Sportcsarnok

Az 1985-ös szabadfogású világversenynek október 10 és 13-a között a budapesti Sportcsarnok adott otthont. A négynapos versenysorozaton összesen 10 súlycsoportban, 48-tól 130 kg-ig, rendeztek megmérettetéseket. Október 10-én, csütörtökön már az ünnepélyes megnyitó előtt selejtezőket tartottak, ahogy a pénteki és szombati nap is főleg a selejtezésről szólt. Szombaton este már helyosztókra és döntőkre is sor került, míg a vasárnap reggeli programban újra a selejtezők, míg az estiben helyosztók és döntők, valamint a záróünnepség kapott helyet.

Az esemény emlékplakettje

A legtöbb érmet és pontot a szovjetek zsebeltek be: 5 aranyat, 1 ezüstöt és 2 bronzot szereztek. Mellettük még két amerikai, egy-egy bolgár, észak-koreai és kubai elsőség született. A magyar versenyzők az utolsó napi döntőkre és helyosztókra jó eséllyel indultak, de a szombati napon nem sikerült érmet szerezni, viszont a vasárnap már igen. A délelőtti selejtezőkön 62 kg-ban Orbán József a balkáni bajnok török ellenfelét múlta felül, de a döntőbe jutás már nem sikerült, ugyanis a szovjet Viktor Alekszejev nagy csatában célratörő egypontos akciókkal tudott diadalmaskodni. Podolszki Tibor a 74 kg-os súlycsoportban már az elő küzdelemben összecsapott a szám favoritjával, a kubai Raúl Cascarettel. Podoloszki hősiesen küzdött, de a kubai fölényéhez egész meccsen nem férhetett kétség, így a magyar versenyző tisztes helytállással búcsúzott a küzdelmektől.

Az 1983-as Európa-bajnokság győztese Balla József már szombaton bejutott az elődöntőbe, október 12-én ugyanis a lengyel Adam Sandruskit 2:1-es győzelemmel ejtette ki. Balla a döntőbe kerülésért az iráni Alireza Szolejmani ellen küzdött meg. Az összecsapás elején az iráni gyors támadásokkal 4:0-ás előnyt szerzett, de kétszer is megintették, amit Balla ügyesen használt ki. A magyar versenyző két erőteljes rohamot indított egymás után, mindkettőt a szőnyegről kimenekülve tudta csak védeni Szolejmani. Először figyelmeztették, aztán a szabályok értelmében leléptették kimenekülésért, így Balla jutott be a döntőbe. Orbán József nagyon közel állt ahhoz, hogy második vb bronzérmet hazai közönség előtt vehesse át. A bolgár Alben Kumbarov ellen 1:0-ra vezetett, amikor másodszor is megintették, de a bolgár ellenfele nem térdelést kért, hanem állásból kívánta folytatni. Ezt Orbán egy levitellel kihasználta, mire a bolgár ellentámadásba lendült. Már a közönség és Orbán is úgy érezte, kikerültek a szőnyegről, de a bírók, hosszas vitatkozás után, Kumbarovnak adták a két pontot, és a bolgár ezután egy válldobással biztosította a győzelmét. A döntőbe jutott Balla erőteljes rohamokat indított, de a szovjet David Gobejishvili gyorsan eldöntötte a mérkőzést, második akciójából kétszeres olimpiai ezüstérmesünk nem tudott menekülni, nem tudta megismételni a Budapest Sportcsarnokban szerzett Európa-bajnoki győzelmét, ezüstérmes lett. Az éremtáblázaton a magyarok egy ezüstéremmel a kilencedikek lettek, míg 17 ponttal a nemzetek versenyében az 5-ik helyen végeztek.

Az 1985-ös szabadfogású birkózó világbajnokság hivatalos plakátja

Október hónap műtárgya az 1985-ös budapesti szabadfogású birkózó világbajnokság hivatalos plakátja, amelyet múzeumunkban őrzünk. Sárga háttérszínű kisplakát. Bal felső sarkában a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) címere szerepel. A lap felső felében egy stilizált kék színű glóbusz előtt két drapp színű birkózó alak látható. A lap alsó felében fekete betűkkel a „XXIII. Szabadfogású birkózó világbajnokság” felirat olvasható. Alatta a helyszín és dátum „Budapest 1985 október 10–13.” szerepel. A lap alsó harmadában az esemény időrendje van nyomtatva. A legalsó sorban a világbajnokság helyszíne „Budapest Sportcsarnok” olvasható, mellette a jobb alsó sarokban egy stilizált aréna képe látható. A plakát magassága 25,6 cm, hossza 18,2 cm.

A világbajnokság hivatalos oklevele

Nagy Gergely

A hónap műtárgya rovatunk keretein belül ezúttal egy sportzászló kerül bemutatásra. Gyűjteményünk eme darabján keresztül pedig elsősorban a napra pontosan 35 évvel ezelőtt megrendezett szöuli olimpiával foglalkozunk, de a Budapest Honvéd, illetve aranyérmes sportolóink is szóba kerülnek majd.

Habár minden olimpiának megvan a maga jelentősége, érdekességei és értelmezési keretei, ezek mégis kiváltképpen igaznak számítanak az 1988-ban megrendezésre kerülő szöuli olimpia kapcsán. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1981-ben a németországi Baden-Badenben gyűlt össze, hogy az 1988-as, XXIV. nyári olimpia helyszínéről szavazzon. Az asztalon lényegében két ajánlat hevert: Japán Nagoja városával, míg Dél-Korea a fővárosával, Szöullal kampányolt. Mindez előrevetítette, hogy az 1964-es tokiói olimpia után Ázsia mindenféleképpen készülhet a második olimpiájára. Előzetesen Japán sikerét szinte mindenki biztosra vette és ez leginkább az ellenfelének volt köszönhető. Dél-Koreáról abban az időben egy rendkívül kedvezőtlen kép alakult ki a világ nagy részének köztudatában, amit nyílván csak megerősített az ország kedvezőtlen gazdasági helyzete, a politikai instabilitás és az, hogy lényegében háborúban (állandó háborús készültségben) álltak északi szomszédjukkal. Ennek ellenére a japán pályázat olyannyira nem nyerte el a bizottság tagjainak tetszését, hogy az első körben, 52:27-es, nagyarányúnak mondható szavat különbséggel Szöul mellett tették le a voksukat.

Az 1988-as nagojai olimpia mellett kampányoló japán plakát, még az 1980-81-es évekből.

(A japán pályázat összefoglalója (angol nyelven) az alábbi linken érhető el: https://issuu.com/thatsnotmypuppy/docs/nagoya88execsummary)

A döntés persze a világ számos pontján tiltakozást váltott ki, sőt, néhányan egyenesen a teljes olimpiai mozgalom végét vizionálták következményként. Azonban ahogy haladt előre az idő, ez lassan megváltozott. Az 1980-as moszkvai olimpiát a nyugati államok, míg az 1984-es Los Angeles-i olimpiát a keleti tömb bojkottálta. A diplomáciai felfordulások után, a világ egy, a béke és egység nevében megrendezendő olimpiára vágyott. Ezt a kívánságot meghallgatva, a következő olimpiára készülő Dél-Korea pontosan ezt ígérte. (Később, az olimpia hivatalos dalának címválasztása és témája sem volt véletlen: Kéz a kézben) Ugyanezt a hullámot kívánta meglovagolni Észak-Korea is, akik sokak meglepetésére, felvette a diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával egy közösen megrendezett olimpia ügyében. Az ajánlatuk nagy vonalakban arról szólt, hogy a játékokat két főváros között fele-fele arányban osszák szét. A háromoldalú tárgyalások a két Korea és az olimpiai bizottság között azonban nem vezettek eredményre, amire válaszul észak és öt szövetséges szocialista ország, köztük Kuba bejelentette az olimpia bojkottálását. Rajtuk kívül Albánia, Etiópia és a Seychelle-szigetek nem felelet az olimpiai bizottság meghívására, míg Nicaragua és Madagaszkár anyagi okok miatt nem vett részt a megmérettetésen.

Az olimpia hivatalos dalának lemezborítója és kabalafigurája, a Hodori névre hallgató szibériai tigris.

(A Kéz a kézben című dalt Giorgio Moroder olasz zeneszerző komponálta, angol dalszövegét Tom Whitlock, a koreait Kim Moon-hwan írta, míg a Koreana névre hallgató együttes énekelte fel.)

Dél-Korea közben a „harmónia és haladás” jegyében, teljes erejével készült a nagy reményekkel kecsegtető olimpia megrendezésére. Ugyanis nem kisebb célokat tűztek ki maguk elé, mint az országról kialakult kedvezőtlen kép javítását, a kultúrájuk bemutatását, a politikai stabilizációt, egy hosszú távú sport-stratégia beindítását, sport és egyéb diplomáciai kapcsolatok építését, sőt még a város modern átalakítása is a napirenden volt. Kimondott elvárás volt, hogy minden tekintetben a világ addigi legjobban megszervezett olimpiáját rendezzék meg.

A szöuli olimpiai park és bejáratánál található Világbéke kapu(ja).

A verseny helyszínéül a város déli részét, a Han folyó bal partját jelölték ki. Az itt felépített csarnokok, stadionok, az Olimpiai Park és az olimpiai falu mind közel voltak egymáshoz, ami jelentősen megkönnyítette a sportolók és a nézők közlekedését. A frissen épített komplexumok csúcsát az Olimpiai Stadion jelentette, amit Korea akkori legfoglalkoztatottabb és legismertebb építésze, Kim Szvu-Geon tervezett, ahogyan az egész sportközpont kialakulása is az ő elképzeléseit követte. Ezen kívül a szakmai beszámolók említést tettek még a kimagasló biztonsági protokollról, a kiváló információs és tájékoztatási szolgálatokról, illetve a technikai vívmányok magas fokú használatáról. Például az időmérő berendezéseket összekapcsolták az egész olimpia számítógépes rendszerével, így nem volt szükség az időeredmények külön kézi bevitelére. Az ország, Szöul és a főbb létesítmények főpróbájára az 1986-os, X. Ázsiai Játékok alkalmával érkezett el, ami a szakma és a közvélemény szerint kiválóan sikerült.

A közel 70 ezer férőhelyes szöuli Olimpiai Stadion.

A pozitívumok mellett azonban a szokásos botrányoktól sem volt mentes az olimpia. A hatóságoknak komoly fejtörést okozott a virágzó feketepiac, illetve az egyre sűrűbb incidensé váló lopások és rablások. De a legnagyobb félelmet egyértelműen a terrorizmus, egy esetleges terrorcselekmény esélye váltotta ki. A város biztosítása érdekében az utcákat az olimpia alatt és azt megelőzően fegyveres katonák, különleges egységek és rendőrök lepték el. Emellett felháborodást váltott ki a hajléktalanokkal és a csavargókkal szemben tanúsított embertelen bánásmód, akiket a szó legszorosabb értelmében igyekeztek „eltakarítottak” az utcákról. A gyakorlatban ez börtönt vagy tábort jelentett.

Az olimpia megnyitójára szeptember 17-én, szombaton került sor. Az ünnepség műsorai már a délelőtti órákban elkezdődtek. Helyi idő szerint 10.30-kor a Han folyón tartottak vízi parádét, amit kivetítőkön is követni lehetett. Ezt követően az Olimpiai Stadion gyepén megkezdődött, a népviseletbe öltözött táncosok produkciója, amit tűzijáték kísért. Ezután a hagyományoknak megfelelően, a sportolók hosszú bevonulása, majd az olimpiai bizottság elnökének, Juan Antonio Samaranch és Dél-Korea államfőjének, Roh Tae-woo-nak a megnyitó beszéde következett. Végül fellobbant az olimpiai láng Sohn Mi-chung, Chung Sun-man és Kim Won-tak közreműködésével, felhúzták a zászlókat és megkezdődhetett a ceremónia másfél órás, ejtőernyősök, táncosok, taekwondosok bemutatójával tarkított fináléja.

Az olimpia megnyitóünnepsége.

Sohn Mi-chung, Chung Sun-man és Kim Won-tak meggyújtja az olimpiai lángot.

Az olimpián végül csaknem 8500 sportoló állhatott rajthoz, 159 ország képviseletében. A küzdelmek már a megnyitó után, szombat délután elkezdődtek és 16 versenynap után, október 2-án, vasárnap zárultak. Ez idő alatt 27 sportágban 237 sporteseményt rendeztek meg, míg 5 további sportágban (tollaslabda, baseball, bowling, női judo, taekwondo) csak bemutató mérkőzéseket játszottak. Az olimpia abszolút győztese a Szovjetunió lett, akik 132 érmet nyertek, köztük 55 arannyal. Utánuk a dobogóra még az NDK és az Egyesült Államok fért fel. Dél-Korea történelme addigi legjobb olimpiai szereplésével, a 33 darab megszerzett éremével a negyedik helyen végzett. Sikerült tehát felülmúlniuk a korábbi legjobb, 1984-es Los Angeles-i olimpiai 10. helyezésüket. (Bár ekkor már tudatosan készültek a saját, hazai olimpiájukra.) Ami viszont ennél is lényegesebb volt, hogy Magyarországnak sikerült összetettben – az NSZK után – a 6. helyen végezni. A 23 megszerzett éremből 11 arany, 6-6 pedig ezüst és bronz volt. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy önmagában az érmek számában Bulgária és Románia is megelőzte az országot, azonban nekik kevesebb aranyérmet sikerült gyűjteniük.)

Mindennek ellenére Magyarország abszolút sikeres olimpiát zárhatott 1988-ban, még akkor is, ha a pontszerző helyezések száma csökkent a korábbiakhoz képest. Szöulba 188 magyar sportoló érkezett, 152 férfi és 36 nő, akik 20 sportágban méretettek meg. A nyitóünnepségen a zászlót Vaskuti István, Moszkvában olimpiai bajnok kenus vitte, ahogyan az eskütételt is ő rakta le a magyar csapat nevében. A legsikeresebb sportágak az úszás és a kajak-kenu voltak. A csapat teljesítményét két doppingvétség árnyékolta be, ami addig példátlan volt a magyar sportban. Csengeri Kálmán és Szanyi Andor egyaránt megbuktak a teszteken. Előbbitől egy negyedik helyezést, utóbbitól egy ezüstöt vettek el, majd mindkettőjüket két évre eltiltották. Csengeri egy évvel később könyvet jelentetett meg Becsaptuk a világot címen, amelyben az esemény hátterét és a rendszerszintű problémákat tárgyalta.

A hónap műtárgyának választott 41 cm magas sportzászló, ennek a magyar olimpiai szereplésnek állít emléket. Felületén a következő kilenc sportoló aláírása szerepel: Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila, Borkai Zsolt, Szabó József, Martinek János, Fábián László, Hódosi Sándor, Csipes Ferenc, Nébald György. A felsorolt személyekben két közös vonás van, ami a tárgy alapján mindenképpen megállapítható: mindannyian a Budapest Honvéd versenyzői voltak 1988-ban, és mindannyian aranyérmet nyertek Szöulban. Tehát a magyar csapat 11 megnyert aranyérméből 7-ben közreműködött honvédos sportoló.

Gyulay Zsolt kajak egyesben 500m-en, majd Ábrahám Attilával, Csipes Ferenccel és Hódosi Sándorral kiegészülve kajak négyesben 1000m-en, Martinek János egyéni öttusában, aztán Fábián Lászlóval (és Mizsér Attilával) együtt öttusa csapatban, Borkai Zsolt lólengésben, Szabó József 200m-es mellúszásban, míg Nébald György a kardcsapat tagjaként lett olimpiai bajnok. (Utóbbi csapattársai Szabó Bence, Bujdosó Imre, Gedővári Imre és Csongrádi László voltak.)

Rajtuk kívül aranyérmet szerzett még Sike András kötöttfogású birkózásban, Egerszegi Krisztina 200m hátúszásban, és Darnyi Tamás 200 illetve 400m-es vegyes úszásban.

Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila, Csipes Ferenc és Hódosi Sándor 1000m után a dobogó tetején.

A szöuli olimpia történelmi jelentősége egyrészt abban áll, hogy Dél-Korea volt az első fejlődő ország, amelyik olimpiát rendezhetett. Másrészt pedig – bár ezt az akkori résztvevők még nem tudhatták – ez volt a hidegháború utolsó olimpiája. Vagyis ekkor találkozhatunk utoljára az induló országok között a Szovjetunió, vagy a két Németország, az NDK és az NSZK nevével.

Kormány Ákos