Kiállítás nyílt a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben

Kiállítás nyílt a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben

2021.07.15-én kiállítás nyílik a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben, a 2021-es Tokiói Olimpiai és Paralimpiai Játékok tiszteletére. Az egy hónapon keresztül megtekinthető, sport tematikájú, időszaki kiállításon a látogatók ízelítőt kaphatnak a magyar olimpiai csapat 1964-es tokiói szereplésének történetéből. A gazdag anyagot felvonultató tárlathoz a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum is több, jelentős műtárggyal és fotóval hozzájárult. Hosszas előkészületek után olyan emblematikus darabokat ismerhet meg a japán közönség a Sportmúzeum gyűjteményéből, mint az 1964-es tokiói olimpia vízipóló döntőjének labdája, vagy a vízilabdacsapat tagjainak sapkái. A kölcsönzött anyagot gazdagítja a legsikeresebb vívónemzetnek járó „Nemzetek Nagydíja” bronztál, valamint Kozma István 1964-es olimpiai győzelmi érme, amelynek különlegessége, hogy első ízben szerepel rajta a sportág megnevezése.
Magyarország 182 sportolóval, 17 sportágban képviseltette magát a 1964-es tokiói olimpiai játékokon, amelynek során 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérem mellett 28 pontszerző helyet szerzett, így a ponttáblázat 6. helyén zárt.

Balatonföldvári Széchenyi Napok

Balatonföldvári Széchenyi Napok

Dr. Szabó Lajos, intézményünk igazgatója, a Balatonföldvári Széchenyi Napok keretében tart előadást. Szeretettel várjuk az érdeklődőket.

Schwanner Endre (1928-2021)

Schwanner Endre (1928-2021)

93 éves korában elhunyt a kiváló fotográfus, sportfotós Schwanner Endre.

 

Maradandót alkotott a fotózás számos területén. Kezdetben motorversenyeket örökített meg, majd a színház és zene felé fordult. Kiváló technikai tudását számos nemzedéknek örökítette tovább, 17 évig tanított a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fotóriporter iskolájában. A szakma számos intézményének volt tagja, így a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Fotóriporterek Kamarájának.

2008-ban kiemelkedő fotóművészeti tevékenységét Balogh Rudolf díjjal jutalmazták.

Számos tárlat nyílt munkáiból: 1972-ben Ferencvárosban, 1988-ban a Fotóművészeti Galériában, 2000-ben Tihanyban, 2001-ben a Vigadó Galériában tekinthették meg az érdeklődök műveit.

2009-ben Szabó II. László motorversenyző pályafutását megörökítő fotóit mutatta be kiállításon a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum.

2016-ban a Magyar Nemzeti Múzeum rendezett kiállítást fotóiból Idők címmel. Hagyatékát még 2011-ben ajánlotta fel a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ebben az évben a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumnak is átadott egy több, mint 500 tekercsből álló filmnegatív gyűjteményt, mely az 1948-1972 közötti motorsport képes krónikája. A gyűjtemény hiánypótló volt a Sportmúzeum számára, hiszen az 1990-es évekig a múzeum nem gyűjtött a technikai sportokra vonatkozó tárgyakat, dokumentumokat. Az értékes képek digitalizálása azóta is folyamatos.

2019-ben Motorversenyek 1948-1971 címmel jelent meg könyve a fotókból, mely betekintést enged a számunkra átadott anyagba.

Schwanner egyedülálló technikai tudással és bámulatos érzékkel örökítette meg a motorsport versenyek legizgalmasabb pillanatait az utókor számára.

A Magyar Sport Napja

A Magyar Sport Napja

2001-től ünnepeljük hivatalosan május 6-án a magyar sport napját. Korábban ez a dátum a Magyar Athletikai Clubhoz volt köthető, melyet gróf Esterházy Miksa alapított. A kezdetekről így ír a korabeli sajtó:.
„Még egy éve nincs, hogy Viator (gróf Esterházy Miksa) az athletika eszméjét megpendítette, s a közönség rögtön oly helyesléssel fogadta, hogy ; egy ideiglenes választmány alakíttatott, mely kieszközölte, hogy a nemzeti lovarda helyiségét az egylet elnöksége csekély díjért az athletikai klubnak átengedte, ugy hogy márczius 15-ike óta a gyakorlatok itt már tényleg is folynak. Az egyletnek eddig nyolcz alapitó tagja van 2400 forint tőkével. Van továbbá 12 pártoló tagja és az eddig beérkezett adatok szerint több mint havmadfélszáz rendes tagja. Az egyletnek már most is vannak teljesen kiképzett athleta tagjai, ugy hogy május hónapban már nyilvános verseny lesz rendezhető és e versenyen már a bajnoki czimért is fognak küzdeni. E versenyre eddig gróf Esterházy Miksa két dijat adományozott.”[1]

gróf Esterházy Miksa (1837 – 1883)

 

A klub 1875. május 6-án tartotta első nyilvános atlétikai sportviadalát.[2] A nagyszabású versenyt a lipótvárosi Újépület kaszárnya udvarán rendezték meg. Az épület a mai Szabadság-tér területén állt egészen 1898-ig.

Az atlétikai klub első nyilvános fellépésére sokan voltak kíváncsiak, számos előkelőség megjelent, hiszen a Magyar Athletikai Club tagjai között leginkább a társadalom felsőbb rétegei, a mágnások, a nemesség és a felsőbb polgárság képviseltette magát.[3] A lelátók mégsem teltek meg teljesen. Emiatt akár a szokatlanul meleg, verőfényes napsütést is okolhatjuk, mely az ülőhelyek árnyékolásának hiányában okozott kellemetlenséget. A hölgyek ernyőik árnyékában figyelték az eseményeket.
A sorok között olyan magas rangú vendégek foglaltak helyet, mint Coburg Fülöp herceg és felesége Lujza, a belga királyi hercegnő, valamint báró Edelsheim-Gyulay Lipót főparancsnok. Gróf Esterházy Miksa amerikai felesége is a díszpáholyban kapott helyet. A közönség legnagyobb részét az új látnivaló után érdeklődő mágnásság, valamint a katonák tették ki.[4]

A verseny helyszíne

A kor élclapja, a Borsszem Jankó is erre kihegyezve jelenítette meg a versenyt, angol-magyar mulatságnak titulálva: „Mokány Berczi a dombszögi kaszinóban. Az athletikusok versenyéről.: Püf neki! Mán a dulakodás is nóbilis dolog. A verekedésnek is kijadták mán az ármálist. Lovaggá döngetjük mán egymást.”[5] A Bolond Miska című gúnylapban is megjelent a verseny, mint a kölcsönös nyaklevesosztó mágnásgimnásium leáldozócsütörtöki viadala, olyan versenyszámokkal, mint az orr-fricska verseny, sántikálás fél lábon, ujj húzás, labdázás hárommázsás súlyokkal és a farkasszem nézés.[6]

A valódi versenyszámok a következők voltak: sík-és gátfutás, súlylökés, távolugrás és magasugrás, valamint ökölvívás. Az utóbbi versenyszámot két fordulóban rendezték meg. Az első párbaj győztesei: Balázsy Miklós és Fittler Kamill voltak. A végső párharcban a fiatalabb Fittler Kamill diadalmaskodott. Az első helyezett jutalma tiszteletdíj és ezüstérem volt, míg a második helyezett egy bronzéremmel gazdagodott.[7] Érdekesség, hogy Fittler Kamill (1853-1910) a továbbiakban nem alkotott maradandót az ökölvívásban, a képzőművészetben képezte tovább magát. 1893-ban az Iparművészeti Múzeum őrének nevezték ki, később pedig az 1896-ban megalakult Iparművészeti Főiskola első igazgatója lett, továbbá a Magyar Iparművész című folyóirat főszerkesztője. 1900-ban részt vett a párizsi világkiállítás magyar részének szervezésében.[8] Életében csak rövid kitérő volt az ökölvívás. Alpár Ignác írta róla, hogy „Nem küzdött sem díjért, sem elismerésért, sem babérért és mégis mindig ott volt a küzdőtéren.” Ezen a májusi versenyen mégis megküzdött az elsőbbségért.[9]

A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményét gazdagítja a Viator díj, melyet az ökölvívás győztesének ajánlott fel gróf Esterházy Miksa. A gróf két tiszteletdíjat ajánlott fel a versenyre: az ökölvívás és gyaloglás győzteseinek. Kezdeményezésével reményét fejezte ki arra, hogy mások is kedvet kapnak az adakozásra.[10]

A Viator-díj

A Viator írói álnév magát Esterházy grófot jelöli.[11] A névjegytartó tál egy oroszlánnal küzdő férfialakot, feltehetően Héraklészt (magyarosan Herkulest) ábrázolja a nemeai oroszlánnal.[12] A küzdő alakok alatt látható Héraklész híres olajfa buzogánya, mely ketté tőrt, amikor végezni akart az oroszlánnal.[13] A tárgy készítője és származása ismeretlen.

Múzeumunk gyűjteményében szerepel egy 1875 II. feliratú MAC bronzérem, mely feltehetően szintén a kontinens első atlétikai versenyéhez köthető. A második helyezettek közül a síkfutásban Hoffmann Ferencz, az ökölvívásban Balázsy Miklós, a gátfutásban pedig Vaisz Géza nyertek bronzérmet.[14] Az érem előlapi ábrázolásán egy futó atléta látható, így dr. Szabó Lajos múzeumigazgató valószínűsíti, hogy a síkfutás 2. helyezettje, Hoffmann Ferencz bronzérme lehet. Az érem származása ismeretlen, feltehetően gróf Esterházy Miksa Angliából hozatta.[15]

Manhercz Erika

Atlétika érem (1875)

 

Felhasznált irodalom

[1] Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 15. szám. 1875 április 14. 108. o.

[2] Nemzeti Sport. 2001, 12. évfolyam, 120. szám. 23. oldal, Magyar Közlöny. 2000.05.01

[3] Zeidler Miklós: A modern sport kezdetei Magyarországon. In: Századvég, Új folyam, 42. szám (2006). 95. o.

[4] Az athletikai klub ünnepélye. In: Fővárosi Lapok. 1875.05.08. 466-467. o.

[5] Borsszem Jankó. 8. évfolyam, 384. szám. 1875. május 9. 5. o.

[6] Bolond Miska. 1875. 16. évfolyam, 16. szám. 103. o.

[7] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. május 12. 137-138. o.

[8] Ketten az elsők közül. In: Sport kalendárium. Szekr.: Z. Vincze György  (Budapest, 1985). 131-132. o.

[9] Félisten az ezüst névjegytartón. In: Népsport. 31. évfolyam, 172. szám. 1975. július 23. 7. o.

[10] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. március 10. 75. o.

[11] Nefelejts. 1875. 17. évfolyam, 7. szám. 54. o.

[12] Fővárosi Lapok. 1875. 104. szám. 467. o.

[13] Németh György: Héraklész tizenkét munkája. In: Rubicon, 2017. 11. URL: http://www.rubicon.hu/ma_files/2017_11_014.pdf

[14] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. május 12. 137-138. o.

[15] A kontinens első atlétikai versenyének érme. In: Olympiafila. I. évfolyam, 1. szám. 1998.03.07. 21. o.

Elhunyt Monspart Sarolta, a nemzet sportolója (1944 – 2021)

Elhunyt Monspart Sarolta, a nemzet sportolója (1944 – 2021)

76 éves korában elhunyt Monspart Sarolta, a Nemzet Sportolója.

Budapesten érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait matematika-fizika szakon. Diplomáját 1967-ben védte meg. Tanárként kezdte pályafutását, de rövid időn belül felhagyott vele, hiszen nehezen tudta összeegyeztetni a sportolással. 1979-ben a Testnevelési Főiskola sportvezetői szakát elvégezte, majd egy évre rá szakedzői végzettséget is szerzett.

Az 1970-es években sorra nyerte a versenyeket: 1970-ben váltóban ezüstérmet szerzett a tájfutó világbajnokságon, két évvel később pedig első magyarként vehette át az egyéni világbajnoki címet. 1972-ben elsőként indult nőként a csepeli maratonin, ráadásul Európában ő volt az első nő, aki 3 órán belül futotta le a 42 kilométeres távot. 1976-ban elért rekordideje (2:48:22) egészen 1982-ig magyar csúcs volt. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert váltóban, 1978-ban a nem hivatalos női maratoni világbajnokságon pedig ezüstérmes lett. Harmincnégyszeres magyar bajnok, valamint hatszoros magyar sífutó bajnoki címeket szerzett.

Sajnos még 1978-ban be kellett fejezze aktív sportolói pályafutását kullancscsípés okozta megbetegedés miatt, sokáig kórházban kezelték. Sajnos sohasem gyógyulhatott fel teljesen, egyik lába félig merev maradt, ezért sokszor „másfél lábúnak” nevezte magát.

A továbbiakban is aktív szerepelt vállalt a hazai sportéletben: a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitánya volt 1980-1990 között. 1989-tól mesteredző lett.

Nemcsak a profi, hanem az amatőr futóéletet is segítette, támogatta. Az idősek mozgására is nagy hangsúlyt fektetett, aktív tagja volt az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózat létrehozásának.

A Magyar Olimpiai Bizottság alelnökévé választották 2012-ben. Az Országos Egészségfejlesztési Intézetben is dolgozott, 2004 októberéig pedig a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöki tisztségét látta el. 2009-2011 között a Nemzeti Szabadidősport Szövetségnek volt az elnöke.

Többek között 2003-ban Köztársasági elnök-érdemérmet kapott, 2010-ben Príma díjat, 2014-ben MOB Fair play díjat, 2018-ban Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2020-ban pedig a Nemzet Sportolójává választották.

Április 24-én hunyt el hosszan tartó betegség után.