Zárvatartás

ZÁRVATARTÁS

Tisztelt látogatók! 

A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum 09.25-27 között technikai okokból zárva tart!

Megértésüket köszönjük!

 

95 éve alakult a Magyar Turista Egylet Lomnici Csoportja.

95 éve alakult a Magyar Turista Egylet Lomnici Csoportja

1926 szeptemberében, a Kékestetőn alakult meg a Magyar Turista Egylet Lomnici Csoportja 16 taggal, Déry József vezetésével. A tagok az MTE 1918-ban alakult Tátra Asztal Csoportjából váltak ki. A Csoport titkárává Halasy Jenőt, pénztárosának pedig Cséfalvay Tituszt választották meg.
„Egy pár egymást megértő, egy célért lelkesedő turista harmonikus kapcsolatot keresett és talált, társadalmi állásra való tekintet nélkül, a hazaszeretet, egymás szeretete és a hegyek szeretete jeligéje alatt.”
A Lomnici Csoport évkönyvét, mely a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményét gazdagítja, Dr. Peitler Gyula vezette 1930-tól kezdődően. A fiatal orvos egy évvel korábban csatlakozott be a Turisták Lapja szerkesztésébe Déry József mellett. Déryvel még 1924-ben ismerkedett meg az MTE keretein belül. Az ambíciózus fiatalt felkarolta Déry és hamarosan, az 1929-i MTE évi közgyűlésen dr. Peitler Gyulát főtitkárrá választották.
1930-ra már 23-ra nőtt a tagok száma. A csoport jó barátságot ápolt az MTE többi vidéki szakosztályával, így legfőképp a Mátra Osztállyal, hiszen a Kékestetőt tekintették a csoport bölcsőjének, de az esztergomi Fecskékkel is szoros kapcsolatot tartottak fenn. Számos asztalközi vacsorát és egyéb csoportközi összejövetelt rendeztek. ez alapján is látható, hogy a korabeli turista csoportok élénk társasági összejöveteleket szerveztek. Csoporton belül például maga Déry József javasolta, hogy az alapító tagok és a csoport egyéb „kíválóságai” részére rendszeresen ünnepi vacsorákat rendezzenek. 1927. decemberében Halasy Jenő javaslatára Téry emlékserleget alapítottak gyűjtés útján. Az Egyesület minden évben megtartotta Dr. Téry Ödön emlékünnepét Dobogókőn. A serleget a budapesti emlékünnepségeken is használták, az emlékbeszéd során az aktuális felszólaló tarthatta a kezében.
A Lomniciak rengeteg egynapos kirándulást szerveztek a budai hegyekbe, a Pilisbe és a Börzsönybe, de számos többnapos túrát is levezényeltek a Mátra, Vértes, Mecsek és Bakony hegyei között. Ezen túl külföldi túrákat is szerveztek az osztrák hegyekbe, az Alpokba. Az Egyesület tagjai külföldi kirándulásaikról gyakran élménybeszámolókat tartottak a csoport többi tagjának. A csoportnak gondja volt a turista útvonalak karbantartására és az útjelzések felfestésére is.
Az évkönyvben dr. Peitler Gyula nem csak a Csoport legfontosabb kirándulásait, eseményeit, halálhíreit dokumentálta, hanem tollrajzokkal, beragasztott belépőjegyekkel, fotókkal is illusztrálta az eseményeket. Ennek a gazdag, sokrétű naplónak köszönhetően részletes betekintést kapunk a századeleji turisták életébe. A naplót Halasy Jenő is megemlíti a Turisták Lapjában:
„Terjedelmes könyv- és térképtárunkon kívül főként azokra az egyedülállóan érdekes és művészi fényképekkel, valamint rajzokkal és aquarellekkel bőségesen díszített albumainkra vagyunk büszkék, amelyekben – Peitler Gyula „önkéntes jegyzőnk”- nemcsak Csoportunk élettörténetét, hanem egyúttal a hazai turistaság életének keresztmetszetét is írásban és képekben felvázolta.”
A csoport alapítója, Déry József 1937 október 13-án hunyt el. A bejegyzések 1938-től kezdődően egyre ritkultak, majd 1940-el ért véget a Lomniciak krónikája.
1943-ban Peitler Gyulát tartalékos orvoshadnagyként a keleti frontra vezényelték, nem sokkal előtte mondott le főtitkári tisztségéről a Magyar Turista Egyletben. Másfél évtizedes munkáját az egylet egy Izsák Elek iparművész által tervezett és Berán Nándor iparművész által kivitelezett domborművel hálálta meg. 1945 után valamennyi hazai turista egyesületet, így a Magyar Turista Egyesületet is feloszlatták.

 

Forrás:
Turisták Lapja.
M.T.E. LOMNICI-CSOPORT.
Magyar Hegyisport és Turista Enciklopédia. Kornétás Kiadó. Budapest, 2005. 285. o.
Szerk. Déry József: Négy évtized a magyar hegyek között – A Magyar Turista Egyesület negyvenéves múltja 1888-1928 (Budapest, 1929)
Lomnici Csoport. In: Turisták Lapja. 50. évfolyam, 798-799. o.

Levelezőrendszer frissítés

LEVELEZŐRENSZER FRISSÍTÉS

Kedves Látogatók, Érdeklődők, Partnereink!
A múzeumi levelezőrendszer átállása miatt leveleiket átmenetileg nem, vagy csak korlátozott módon tudjuk fogadni, ezért kérjük, hogy fontos ügyekben az alábbi telefonszámokon szíveskedjenek felvenni a kapcsolatot velünk:
– tárlatvezetés, múzeumpedagógia, kiállítások: 0630-488-3885 (K-V: 10 és 17 óra között)
– adminisztratív ügyek: 061-471-4350 (H-Cs: 8-16:30; P: 8 és 14 óra között)
A központi hiba elhárításáig szíves türelmüket kérjük!
Köszönettel: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum

Elhunyt Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnöke.

Elhunyt Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnöke.

79 éves korában elhunyt a belga Jacques Rogge, aki 2001 és 2013 között töltötte be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki tisztségét.
1942. május 2-án született Belgiumban a flamand Gentben. Orvosi tanulmányait Nagy Britanniában végezte, majd Belgiumban dolgozott ortopéd sebészként. Mindemellett sikeres sportoló volt: tizenhatszoros országos bajnok volt rögbiben, vitorlázásban háromszor is képviselte Belgiumot az olimpiákon finn dingiben: 1968-ban Mexikóvárosban, 1972-ben Münchenben és 1976-ban Montrealban.
A Belga Olimpiai Bizottságban először a sportolókat képviselte, majd a szervezet elnöki tisztségét töltötte be 1989 és 1992 között. Ezután 1989 és 2001 között az Európai Olimpiai Bizottságot vezette. 1991-ben választották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjává. 2000-ben Sydneyben és 2004-ben Athénban is élénk szerepet vállalt az olimpiák szervezésében. A nemzetközi szervezet elnökévé 2001-ben választották. Ezzel feladta orvosi praxisát és az olimpizmus központjába, Lausanne-ba költözött. 2013-ban Thomas Bach váltotta le az elnöki tisztségben, Rogge-t pedig tiszteletbeli elnökké választották.
Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke kiemelte Rogge sport iránti elhivatottságát és szenvedélyét. Különösen támogatta a fiatalok sportját és az Ifjúsági Olimpia bevezetését, valamint mindenkor kiállt a sport tisztaságáért. Az első Ifjúsági Olimpia megrendezéséről 2008-ban döntöttek és Szingapúr rendezte 2010-ben. Rogge továbbá részt vett az Agenda 2020 reformprogram kidolgozásában, melyet 2014-ben hirdettek ki. A programból eddig nem sok valósult meg.
2005-ben múzeumunkban is tiszteletét tette Rogge, az alábbi képekkel emlékezünk meg róla.
Jacques Rogge tiszteletére félárbócra engedték az Olimpiai Múzeum zászlóit a svájci Lausanne-ban.

Források:
https://olympics.com/ioc/news/ioc-announces-passing-of-former-ioc-president-jacques-rogge
https://edition.cnn.com/2021/08/29/sport/jacques-rogge-ioc-death/index.html
https://www.britannica.com/biography/Jacques-Rogge

Az olimpiai falu fejlődése: 1960-tól 1988-ig

Az olimpiai falu fejlődése: 1960-tól 1988-ig

Ma már természetesnek vesszük az olimpiai falu létét, de az első olimpiákon még nem törekedtek egy minden igénynek megfelelő, kikapcsolódási lehetőségekkel ellátott komplexum megalkotására. Három részes cikksorozatunkban tekintsük át röviden a nyári olimpiák falvainak történetét és érdekességeit a kezdetektől napjainkig. A második részben a Rómától Szöulig tartó időszakot vesszük górcső alá.

1960-ban Rómában 7000 ember fogadására képes olimpiai falut építettek többemeletes házakkal.[1] A forgalmas út mentén épülő falu egyik oldalán a férfiak, az út túloldalán a nők kaptak helyet. A hatalmas építkezés ellenére mégsem lett hely mindenkinek, így 1959-ben úgy kalkuláltak, hogy legfőképpen az atlétákat tudják majd elszállásolni az új épületekben.[2]

Négy évvel később Tokió rendezte az olimpiát. A magyar csapat egy háromemeletes épületben kapott szállást, kivéve a kerékpárosokat, akik a 44 kilométerrel arrébb lévő kerékpáros faluban kaptak helyet. Az első napokban az érkezők életét megnehezítette a tájfun az állandó esővel. A sportolók esernyővel egyensúlyozva kölcsönbiciklikkel próbáltak megoldani a közlekedést a szeszélyes időjárásban, amíg meg nem indultak a hivatalos buszjáratok.[3]

Az olimpiai faluban lakó labdarúgóink arra panaszkodtak, hogy helyben nincs edzési lehetőségük. Van ugyan atlétikai pálya, de azt nem használhatják, így minden nap órákat kell utazniuk, hogy készülhessenek. A rendezés tehát most sem volt hibátlan, ráadásul Tokióban, a tízmilliós nagyvárosban többen el is tévedtek edzésről hazafelé tartva. Rideg János, a birkózózok gyúrója az olimpiai klubtól hazafelé tartva rossz felé kanyarodott. Hosszasan kereste a megfelelő utat, de végül feladta és egy önkéntes rendőrhöz fordult, aki készségesen visszaszállította autóval az olimpiai faluba. „A magyarok körében rögtön él is terjedt a leleményes mondás: „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél, s kocsin érkezhetsz haza.”[4]

Az olimpiai falu Tokióban (1964)

 

1968 minden tekintetben szokatlan olimpiát hozott. A helyszín Mexikó, magashegyi viszonyokkal. Ezúttal minden eddiginél jobban ügyeltek az akklimatizáció fontosságára. Több, mint 100 résztvevő országot vártak a rendezők a faluba. A Népsport csak nyúlfarknyi hírekben jellemezte a szálláson tapasztalható problémákat:

Hiánycikk lett Mexikóban a tükör. Az olimpiai falu hölgy tagjai sok időt töltenek azzal, hogy szobájuk egyetlen tükre előtt sorukra várnak, így hát megrohamozták az üzleteket.

A legfőbb gond a mosás az olimpiai falu több mint 7000 lakója számára. Alán Jay, az angolok kitűnő vívója így panaszkodott, amikor szennyes ruhával a hóna alatt a mosodát kereste: „Nem várhatom, hogy minden holmimat a lányok mossák ki! A mosoda pedig túlterhelt, így hát kénytelen vagyok megbarátkozni ezzel a munkával…”[5]

A tudósításokból azt is megtudjuk, hogy a falun belül most is külön kaptak helyet a női sportolók. A hölgyek rendszeresen megünnepelték egymás születésnapját a táboron belül, így jó hangulatban egymást érték a születésnapi uzsonnák.[6]

1972-ben München már 9000 versenyző és 3000 kísérő fogadására készült. Az olimpiai falu ezúttal az események, stadionok közelében kapott helyet, a régi repülőtéren Oberwiesenfeldben, hogy ne kelljen az olimpikonoknak sokat utazniuk, így ráaggatták a „rövid utak olimpiája” kifejezést. Ezúttal is külön helyezték el a férfiakat és a nőket. 1971-ben 1600 női atléta részvételével számoltak. Egy részüket egy 18 emeletes toronyházban, másik részüket pedig kétszintes épületekben tervezték elszállásolni. A „nők faluja” épületeiből diáknegyedet terveztek kialakítani az olimpia után, míg a „férfiak falujának” lakásai drágább lakónegyedet képeznek majd a tehetősebb münchenieknek. [7] A falut érintő korábbi hagyomány is kezdett megingani Münchenben:

„Az eddigi szigorú olimpiai hagyománytól, amely szerint kerítéssel választották el a nők faluját a férfiakétól, ezúttal valószínűleg eltérnek. Még nem végleges a döntés, de a csapatok közös megbeszéléseit és a férfiak falujában lévő létesítmények használatát igen körülményessé tenné, s nem utolsósorban szükségtelennek is tartják ezt a nem éppen haladó szellemű olimpiai hagyományt.”[8]

Már a korábbi olimpiákon is megfigyelhető volt, hogy az olimpiai falu építésénél ügyeltek arra, hogy a későbbiekben is el tudják adni a lakásokat, vagy más módon, például diákszállásként, kollégiumként üzemeltessék a sporteseményre felépített szállásokat. Egyes olimpiák falvai szociális intézmények lettek, így történt a következő városokban: Helsinki, Melbourne, Róma, Mexikóváros és Moszkva. Tokió falvát ezzel ellentétben lebontották. Amerika mindig más irányvonalat képviselt, ugyanis Los Angelesben és Atlantában sem épült külön olimpiai falu, 1984-ben három egyetem, 1996-ban pedig a helyi műegyetem adta a szállást a sportolóknak.[9]

Sajnálatos módon Münchenben történt az első halálos incidens az olimpiai faluban. Szeptember 5-én hajnalban a „Fekete Szeptember” nevű terrorszervezet tagjai behatoltak az olimpiai faluba és rátámadtak az izraeli küldöttségre. A palesztin támadók kétszáz bebörtönzött társuk kiszabadítását követelték, de Izrael nem kötött alkut. Csak tűzharc árán sikerült megállítani az elkövetőket. Az túszdrámában 11 sportoló és 5 terrorista vesztette életét. Az olimpia folytatódott, de a sajnálatos esemény kapcsán a biztonság kérdése egyre inkább felértékelődött.[10] Ezt érzékelteti az alábbi tudósítás:

„Az olimpiai falu hangulatát jól érzékelteti az angol atlétikai szövetség elnökének az a mondata, hogy az olimpián valami jóvátehetetlenül tönkrement”. A feszültséget, ami a fürstenfeldbrucki dráma nyomán betelepedett a falu szinte valamennyi szegletébe csak növelik az egymást követő telefonfenyegetések, amelyek pokolgépes merényleteket ígérnek különféle létesítményekben, szálláshelyeken.”[11]

A müncheni olimpiai falu (1972)

 

1976-ban Montrealban már szigorított intézkedések várták az érkezőket, a bepillantáshoz is külön engedélyt kellett kérni. A faluban egyszerre csak háromszáz külsős tartózkodhatott, és ahhoz is előző nap engedélyt kellett kérni, a látogatni kívánt csapat vezetőjétől is. Fehérdy Iván tudósítónak ugyan készségesen bemutatták a falut, de a biztonsági intézkedésekről már nem adtak bővebb tájékoztatást. Ezúttal 800 méterre az olimpiai parktól építettek két 19 emeletes fél piramis alakú építményt 980 lakással, melyben 11 ezer embert tudnak elszállásolni. A lakásokat nem lehetett zárni, kizárólag az éjjeliszekrényeket lehetett kulcsra zárni. Érdekesség, hogy a piramisok lakásainak vízellátását a későbbi használatra kalkulálták be, így a lakásokban található fürdőszobákon kívül a versenyhelyszíneken is biztosítottak a szervezők fürdési lehetőséget a fürdőszobai sorban állások elkerülésének érdekében. A női- és a férfiszállás már egy helyen volt, de továbbra is elkülönítették őket egymástól:

„A férfiak egyébként három, a nők pedig egy fél piramist foglalnak majd el a játékok alatt. Egymás szálláshelyeinek látogatása a NOB szabályainak megfelelően most is szigorúan tilos, ami különösen a nők szálláshelyének férfi látogatóira vonatkozik. Találkozásra egyébként is az úgynevezett nemzetközi központban nyílik lehetőség.”[12]

Az olimpiai falu Montrealban (1976)

 

1980-ban Moszkvában az Amerikaiak bojkottja miatt csak 80 ország vett részt az olimpián. Az olimpiai falu ezúttal ugyan messzebb volt a versenyek helyszínétől, de kitűnően megoldották a logisztikát. A faluban tizenhat emeletes panelházakban kaptak helyet a résztvevők.[13]

A moszkvai olimpiai falu (1980)

Négy évvel később Moszkva bojkottálta a los angelesi olimpiát, így ezúttal a magyarok is kimaradtak a szereplésből, de így is 140 országot kellett elszállásolniuk a szervezőknek.[14]

1988-ban Szöul rendezte az olimpiát. A biztonság kérdése ezúttal az egészségügyi kockázatokban is megmutatkozott. Az AIDS-től való félelem miatt az olimpiai faluba óvszer automatákat helyeztek ki és figyelmeztették a sportolókat az egészségügyi kockázatokra.[15]

Manhercz Erika

Az olimpiai falu Szöulban (1988)

 

[1] Pajtás. 13. évfolyam, 24-25. szám.

[2] Esti Hírlap. 4. évfolyam, 47. szám. 1959.02.25.

[3] Népsport. 20. évfolyam, 191. szám. 1964.09.27. 1. o.

[4] Népsport. 20. évfolyam, 194. szám. 1964.10.01. 1. o.

[5] Népsport. 24. évfolyam, 200. szám. 1968.10.09. 2. o.

[6] Ugyanott.

[7] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  18. o.

[8] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  19. o.

[9] Képes Sport. 2. évfolyam, 34. szám. 2004.08.24.

[10] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 204-205. o.

[11] Esti Hírlap. 17. évfolyam, 211. szám. 1972.09.07.  1. o.

[12] Népsport. 32. évfolyam, 145. szám. 1976.06.19. 8. o.

[13] Magyar Hírlap. 11. évfolyam, 19. szám. 1978.01.22. 16. o.; Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 234-235. o.

[14] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 252-253. o.

[15] Magyar Szó. 45. évfolyam, 266. szám. 1988.09.26. 1. o.