Vajon milyen volt az esemény fogadtatása? A korabeli sajtó leírásából jól kitűnik az atlétikai verseny visszhangja. A Vadász és Versenylap így méltatta a rendezvényt:
„Az ünnepély rokonszenves fogadtatásban részesült. Ez kötelezi az ifjú Club tagjait a fokozott odaadásra és haladásra, az ifjú athleták meglepő sikert mutattak fel: ez biztosítja részökre, s kell hogy megnyerje a közönség és a sajtó nagybecsű támogatását.
Az athleták czélja messzeható fontosságú s nem látványos ünnepélyei, hanem lényege teszik közérdekűvé, s hogy kifejthesse áldásos voltát, mindkét részről teljes odaadást kíván: áldozatot ott, buzgalmat emitt! Egyikben se legyen hiány soha!”1
A Jókai Mór által szerkesztett Hon című napilap is pozitívan értékelte az első atlétikai viadalt, mint az országban már elterjedt torna lehetséges versenytársát:
„Újabb utánzata ez is a nyugati kultúra mulatságainak. Kívánatos is, hogy fejlődjék és virágozzon a nemzeti tornacsarnok testvéreként, mert magasabb fejlesztőjét képezi a testi erő és ügyességnek, mely alapiskoláját a tornászásban bírja. Azért aki az athletika nagyobb igényű küzdelmeiben akar kitűnni, nem mellőzheti előfeltételül a tornát. Ez látszott meg az első viadalon is, melyen a legtöbb kitüntetést a torna régi tagjai nyerték.”
Az eseményre számos előkelőség ellátogatott: Coburg Fülöp herceg és felesége Lujza, a belga királyi hercegnő, valamint báró Edelsheim-Gyulay Lipót főparancsnok. A népes nézőközönség a kaszárnya udvarán felépített tribünökön kapott helyet. A nagy meleg és az árnyék hiánya miatt a Vasárnapi Újság hasábjain tudósító Borostyáni Nándor a lelkes vendégek kitartását is méltatta, hiszen három órát ült végig a közönség a tűző nap hevében.
„A paradicsom s a Sahara között nem lehet kirívóbb a különbség, mint a minő az ellentét a dús növényzetű sziget s e rengeteg udvar homoksivatagja között. Valahányszor látom a laktanya kopár falai által kerített nagy udvart, melyen egy német duodez-herczegség kényelmesen elférne, mindig azt hiszem, hogy egyszerre csak egy sivatag-utazó karavánra kell bukkannom, az obligát tevékkel, turbános és kaftános muzulmánokkal s fátyolozott arczú odaliszkekkel, kik kíváncsian néznek majd az odatévedett „gyaur”-ra. Leendő afrikai utazóknak, kik Barth, Vogel, Magyar László, Livingstone, Stanley nyomdokaiba akarnak lépni, lehetetlen volna jobb gyakorló, illetőleg „trainirozó” helyet találni az új épület udvaránál, mely fölér egy apróbb afrikai sivataggal. Mikor az egész óriási udvaron nincs egy tenyérnyi árnyékos hely sem, s a magas falak a napsugarakat mind a térre vetik vissza, olyan nyomasztóvá lesz itt a hőség, hogy az izzó homokban nemcsak tojást lehetne lágyra főzni, hanem akár „prófontot” is keményre sütni.
Az athletikai klub elkövette azt a csodával határos dolgot, hogy áldozó csütörtökön délután válogatott közönséggel népesítette be a cs. k. (császári, királyi) Saharát, jobban mondva: annak azon oázisát, hol a néző-tribün deszkaalkotványa emelkedett. A viadal- és versenyprogramra csak a klubtagok mutatványait sorolta elő, holott a nézőközönség is érdekes athletikai gyakorlatot vitt végbe, azt t. i., hogy három álló óráig tűrte bámulatos kitartással a szúró napsugarak perzselő hevét. A fiatal klub a jelenvolt sportvilág ez állhatatos kitartását biztató jeléül tekintheti azon meleg érdeklődésnek, mely törekvései iránt nyilvánul.”2
A különösen meleg időjárást a Fővárosi Lapok is megemlítette tudósításában:
„Legfiatalabb sportegyletünk első nyilvános viadalához a legtisztább szívből kívántunk jó időt, tavaszi verőfényt. Nem tudtuk, hogy mit kívánunk magunknak. Az ég nagyon is meghallgatta óhajtásunkat s olyan bőkezűen árasztotta ránk melegét, hogy harmadfél órán keresztül arcunk verítékével kellett adóznunk ez érdekes új látványnak. Miután az állvány ponyva nélkül volt kitéve a nap aether aranyának, egy kis borús idő mindenesetre előmozdította volna a teljes című publikum élvezetét. De sebaj!, Így is élveztünk, s volt okunk megtapsolni az új klub alapítóit és a versenyek győzteseit.”3
A Hon című napilap is szentelt pár sort a szokatlan esemény körülményeire:
„A nap úgy oda tűzött az olympi játékra, hogy a meleg 25 foknyi volt nem is Réaumur, hanem Hacsek szerint. A hölgyek aztán esernyőt feszítettek ki ellene, vagy napernyőt, vagy legyezőt, vagy programot. Boldog volt az a leleményes férfiú, aki a kantinba mehetett egy pohár dréherre.”4
Legutóbbi hozzászólások