Az olimpia világnapja

Az olimpia világnapja

A Nemzeti Olimpiai Bizottság 1894. június 23-i megalakulására emlékezve, ezen a napon ünnepeljük az olimpia világnapját. Az esemény célja, hogy mindenki részesévé válhasson az olimpiai értékeknek.[1]

Pierre de Coubertin kezdeményezéséhez köthető az ókori olimpiák felújításának gondolata, mely az 1894-es párizsi sportkongresszuson teljesedett ki. A 16 alapító tag között találjuk a magyar Kemény Ferencet is, aki később a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára lett. A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményét gazdagítja Kemény Ferenc 1894-es párizsi diplomája, melyen már megjelenik az olimpiai eszme hármas jelszava: „Citius. Fortius. Altius.” (Gyorsabban. Erősebben. Magasabbra).

 

 

Pierre De Coubertin

Nem csak a Nemzeti Olimpiai Bizottságot hozták létre ezen a napon, hanem felélesztetve az antik eszméket, elhatározták, hogy immár modern formában, de a régi hagyományokhoz híven négyévente rendezik meg az olimpiai játékokat. Ki is tűzték 1896-ra az első dátumot, melyet az ókori olimpiák szülőhazájában, Athénban rendeztek meg.[2] A következő olimpia helyszínéül Coubertin tiszteletére Párizst választották.

Coubertin az olimpiai eszme pedagógiai és művészeti vonatkozásait is hangsúlyozta, konferenciák és kiadványok megjelenését támogatta, valamint elérte, hogy 1912-től az olimpiák művészeti versenyeit is megrendezzék. Ebben az évben Stockholmban festészetben, irodalomban, szobrászatban, építészetben és zenében is indulhattak a versenyzők. „Óda a sporthoz” című versével maga Coubertin is aranyérmet nyert. A szerző kiléte azonban egészen az 1930-as évekig ismeretlen volt. Coubertin ugyanis német-francia Georges Hohrod-Martin Eschbach álnéven nyújtotta be pályázatát, ezzel is a két ország baráti közeledését jelképezve. A valódi szerző kilétét Carl Diem sporttörténész fedte fel. Neki árulta el Coubertin azt is, hogy az eredetileg német nyelven beadott pályázatának fordításában elzász-lotaringiai származású felesége, Maria Rothan segédkezett. A mű magyar nyelvű fordításával Devecser Gábort bízták meg.[3]

A művészeti versenyeket csak 1948-ig rendezték meg, de addig is számos magyar nyert díjat: 1924-ben Hajós Alfréd Lauber Dezsővel készített stadionterve nyert ezüstérmet, 1928-ban dr. Mező Ferenc irodalom kategóriában aranyérmet, 1932-ben Manno Miltiades szobrászatban ezüstérmet, végül 1948-ban Földes Éva irodalom kategóriában szerzett bronzérmet.

 

Az olimpiai világnap létrehozásának gondolata 1947-ben vetődött fel először a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 41. ülésén, Stockholmban. Végül egy évvel később, 1948. januárjában választották ki a június 23-i dátumot, az újkori olimpiák felélesztésének tiszteletére. Így az első olimpiai világnapot 1948. óta ünnepeljük világszerte. Olimpiai napot azonban csak 1978-ban tartottak először, az olimpia mozgalom népszerűsítésére.  1987 óta olimpia napi futásokat is rendeznek, mely a tömegsport felerősödését és népszerűségét is jelzi. Manapság a jeles nap megünneplése már túlmutat a korábbi törekvéseken, a kezdeményezés három alappillére a „mozgás”, „tanulás” és „felfedezés”. Sportolni kortól függetlenül, szinte bárhol lehet. A Pierre de Coubertin által népszerűsített eszme végérvényesen összefonódott a kultúrával, az iskolai neveléssel és egyéb mozgalmakkal, áthatja életünk megannyi szegletét. A technika fejlődésével már bárki, bárhol részese lehet az ünnepnapnak.

2020-ban a pandémia ellenére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egy egész napos olimpiai edzést közvetített olimpikonokkal, hogy a sport a nehéz helyzetben is elérhető legyen mindenki számára.[4][5]

 

Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz

I.
Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.

II.
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
előzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
tetszetős ütem tőled való.
Bájt és erőt te főzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te téssz.

III.
S igazságos vagy, Sport, igen!
Megértésért és igazságért be sokszor
hiába küzd az ember, hogyha te
Nem vagy vele – de nálad fölleli.
Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,
s élete minden percét is hiába:
mert csak erő és akarat jelölhet
pályája csúcsán új határt.

IV.
Bátorság vagy te, Sport!
Izom s erő reménye egy lehet csak,
s azt úgy hívják: merészség!
A bátorság nem vakmerő bolondság,
de bátor hit a megszerzett erőben:
nyeglék, s hazárdok véletlenre lesnek,
a te merszed, hogy ismered erődet.

V.
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerheti!
A versengésnek görbe útjai
a hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.

VI.
Az öröm vagy te, Sport!
Szavadra testünk örömtől remeg,
ragyog szemünk, erünkben vér viharzik,
és tiszta szárnyra kel a gondolat:
nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk
s boldog létét ujjongva hirdeti.

VII.
A termékenység vagy te, Sport!
Megnemesíted az emberi fajt, célratörő úton.
Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat,
a tisztaság bősz mérgétől óvod.
Erőtőll duzzadó az atléta és
fiakra vágyik, akik a babért,
dicsőséggel aratják úgy, miként ő.

VIII.
A haladás vagy te, Sport!
Szolgálatodra ki méltó kíván lenni, az vigyázzon,
hogy teste-lelke egyre jobb legyen,
kerüljön mindent, mi mértéktelen,
tökéletességre törjön ernyedetlen,
s óvja egészségét, legfőbb javát,
mint ki a régi mondásból tanul:
Ép testet választ, az ép lélek otthonul.

IX.
A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz főzi szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled,
s má népek jellemét is éppúgy megértik,
és nagyra tartják, hogy te tanítod őket
túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.

 

Manhercz Erika

 

[1] Nemzeti Sport. 2020.06.24. 20. o.

[2] Veszprémi Napló. 50. évfolyam, 145. szám. 1994. június 23. 14. o.

[3] Dr. Keresztényi József: „Óda a sporthoz” In: Új Tükör. 19. évfolyam, 30. szám. 34. o.

[4] URL: https://olympics.com/ioc/olympic-day

 

[5] URL: http://olimpia.hu/a-vilag-legnagyobb-online-olimpiai-edzeset-unnepeljuk-az-olimpiai-vilagnapon

Megnyílt a Hátsó füves. Barangolás a magyar futball rejtett tájain c. fotókiállítás.

Megnyílt a Hátsó füves. Barangolás a magyar futball rejtett tájain c. fotókiállítás.

A megnyitó eseményen köszöntőt mondott Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója és Csillag Péter, a Hátsó füves országjáró sorozat szerkesztője. A kiállítást megnyitotta Nyilasi Tibor 70-szeres válogatott, Ezüstcipő-nyertes futballista és Rédei Ferenc, Fotóriporteri Életműdíjjal elismert fotográfus.

 

A Hátsó füves-kiállítás Csillag Péter újságíró és a résztvevő fotóriporterek öt évet felölelő, többszörösen díjazott, utóbb önálló könyvben is bemutatott országjáró sorozatának összegzése. A közel százötven helyszínt érintő gyűjtés képi hozadéka az egyedülálló válogatás a tíz alkotó lenyűgöző, mégis emberközeli képeiből, amelyek a falusi labdarúgás kiveszőben lévő, gyökeresen átalakuló világának talán utolsó pillanatfelvételei. A rögzített mozzanatok túlmutatnak a sport keretein, éles korrajzot és szociológiai látleletet kínálnak.

 

A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum kiállításán bemutatott képek Balogh László, Földi Imre, Korponai Tamás, Mirkó István, Móricz-Sabján Simon, Reviczky Zsolt, Szabó Miklós, Török Attila, Tumbász Hédi és Veres Viktor munkái. A Nemzeti Sport közreműködésével, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum kivitelezésében megvalósult fotótárlat megtekinthető a SportAgóra kiállítótérben (1146 Budapest, Ifjúság útja 2., a Papp László Aréna bejáratával szemben), 2021. június 18-tól 2021. július 23-ig, keddtől-vasárnapig: 10 és 17 óra között

 

Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a múzeum 2021.06.23-án (szerdán) és 06.27-én (vasárnap) technikai okok miatt zárva. Szíves megértésüket köszönjük!

Kiállítás nyílt a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben

Kiállítás nyílt a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben

2021.07.15-én kiállítás nyílik a Tokiói Magyar Kulturális Intézetben, a 2021-es Tokiói Olimpiai és Paralimpiai Játékok tiszteletére. Az egy hónapon keresztül megtekinthető, sport tematikájú, időszaki kiállításon a látogatók ízelítőt kaphatnak a magyar olimpiai csapat 1964-es tokiói szereplésének történetéből. A gazdag anyagot felvonultató tárlathoz a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum is több, jelentős műtárggyal és fotóval hozzájárult. Hosszas előkészületek után olyan emblematikus darabokat ismerhet meg a japán közönség a Sportmúzeum gyűjteményéből, mint az 1964-es tokiói olimpia vízipóló döntőjének labdája, vagy a vízilabdacsapat tagjainak sapkái. A kölcsönzött anyagot gazdagítja a legsikeresebb vívónemzetnek járó „Nemzetek Nagydíja” bronztál, valamint Kozma István 1964-es olimpiai győzelmi érme, amelynek különlegessége, hogy első ízben szerepel rajta a sportág megnevezése.
Magyarország 182 sportolóval, 17 sportágban képviseltette magát a 1964-es tokiói olimpiai játékokon, amelynek során 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérem mellett 28 pontszerző helyet szerzett, így a ponttáblázat 6. helyén zárt.

Balatonföldvári Széchenyi Napok

Balatonföldvári Széchenyi Napok

Dr. Szabó Lajos, intézményünk igazgatója, a Balatonföldvári Széchenyi Napok keretében tart előadást. Szeretettel várjuk az érdeklődőket.

Schwanner Endre (1928-2021)

Schwanner Endre (1928-2021)

93 éves korában elhunyt a kiváló fotográfus, sportfotós Schwanner Endre.

 

Maradandót alkotott a fotózás számos területén. Kezdetben motorversenyeket örökített meg, majd a színház és zene felé fordult. Kiváló technikai tudását számos nemzedéknek örökítette tovább, 17 évig tanított a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fotóriporter iskolájában. A szakma számos intézményének volt tagja, így a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Fotóriporterek Kamarájának.

2008-ban kiemelkedő fotóművészeti tevékenységét Balogh Rudolf díjjal jutalmazták.

Számos tárlat nyílt munkáiból: 1972-ben Ferencvárosban, 1988-ban a Fotóművészeti Galériában, 2000-ben Tihanyban, 2001-ben a Vigadó Galériában tekinthették meg az érdeklődök műveit.

2009-ben Szabó II. László motorversenyző pályafutását megörökítő fotóit mutatta be kiállításon a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum.

2016-ban a Magyar Nemzeti Múzeum rendezett kiállítást fotóiból Idők címmel. Hagyatékát még 2011-ben ajánlotta fel a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ebben az évben a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumnak is átadott egy több, mint 500 tekercsből álló filmnegatív gyűjteményt, mely az 1948-1972 közötti motorsport képes krónikája. A gyűjtemény hiánypótló volt a Sportmúzeum számára, hiszen az 1990-es évekig a múzeum nem gyűjtött a technikai sportokra vonatkozó tárgyakat, dokumentumokat. Az értékes képek digitalizálása azóta is folyamatos.

2019-ben Motorversenyek 1948-1971 címmel jelent meg könyve a fotókból, mely betekintést enged a számunkra átadott anyagba.

Schwanner egyedülálló technikai tudással és bámulatos érzékkel örökítette meg a motorsport versenyek legizgalmasabb pillanatait az utókor számára.