Augusztus hónap műtárgyával a két évvel ezelőtti, Budapesten rendezett atlétikai világbajnokságot elevenítjük fel.

Az atlétika az 1896-ban induló modern olimpiai játékok fő számai közé tartozott, európai kontinensviadalt 1934-ben rendeztek, hivatalos világbajnoki eseményre viszont az 1980-as évtizedig nem került sor. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1976-ban döntött úgy, hogy a sportág legjobbjai az olimpia mellett egy világbajnokságon is rajthoz állhassanak. Az első atlétikai vb-t először 1983-ban, Helsinkiben tartották meg, a rendezvény otthona pedig az 1952-es ötkarikás játékok során is használt olimpiai stadion lett. Az atlétikai vb-k az évtizedek során az olimpia és Labdarúgó-világbajnokság mögött a világ harmadik legnézettebb sporteseménye lett.

A budapesti atlétikai világbajnokság hivatalos logója

Ami a magyarok részvételét illeti, a vb-történelem első hazai érmét a harmadik szabadtéri világbajnokságon, 1991-ben Tokióban Horváth Attila nyakába akasztották. A szombathelyi diszkoszvető 65.32 méteres dobással a harmadik helyen végzett. Két nappal később a rúdugró Bagyula István emlékezetes csatában, 590 centiméterrel az első ezüstöt is megszerezte. Két évvel később Stuttgartban Gécsek Tibor a negyedik sorozatbeli 79.54 méteres dobással a harmadik helyen végzett a kalapácsvetők mezőnyében, aki Göteborgban szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A magyar atlétika első női világbajnoki érmét ugyanitt Ináncsi Rita szerezte, aki az összetettsége miatt rendkívül nehéznek számító hétpróbában versenyzett. Ez a szám 100 méteres gátfutásból, magasugrásból, súlylökésből, 200 méteres síkfutásból, távolugrásból, gerelyhajításból és 800 méteres síkfutásból áll. Ináncsi 1995-ben lett bronzérmes Göteborgban.

Ináncsi Rita az atlantai olimpián 1996-ban

Az 1997-es athéni világbajnokságon nem született magyar érem, az andalúz városban egy ezüstérem jutott, méghozzá egy rendkívül izgalmas kalapácsvető-verseny végén. Németh Zsolt az utolsó dobásával (79.05) kapaszkodott fel a dobogó második fokára. Ezután a 2003-as párizsi volt az egyetlen olyan világbajnokság, amelyiken két magyar ezüstéremnek is örülhettünk: a kalapácsvető Annus Adrián (80.36 méter) és a diszkoszvető Fazekas Róbert (69.01) nyerte őket, két évvel később Helsinkiben Magyarország eddigi egyetlen tízpróbás világbajnoki érmének örülhettünk. Zsivoczky Attila (8385 pont) a harmadik helyen végzett. Helsinki után egy kisebb hiátus következett, nyolc év után, 2011-ben örülhettünk újra magyar világbajnoki éremnek. Kalapácsvetésben a szert utolsó kísérletére 81.18 méterre hajító Pars Krisztián szerezte – és csak hat centiméterrel maradt le az aranyéremről. Pars egy évvel később Londonban bajnok, majd Európa-bajnok lett, azonban a 2013-as oroszországi vb-n (80.30 méter) zsinórban másodjára szerzett ezüstérmet és magyar színekben Gécsek Tibor után neki sikerült először, hogy két világbajnokságon is érmet nyerjen.

Huszonkét év elteltével, 2017-ben a brit fővárosban újra jutott világbajnoki érem magyar női atlétának. A súlylökő Márton Anita 19.49 méteres dobásával ezüstössé tette londoni útját, míg a 110 gátas Baji Balázs 13.28 másodperccel megszerezte az első és egyelőre egyetlen magyar vb-érmet futószámban, egy fantasztikus bronzot. A 2019-es katari világbajnokság egy érmet hozott a magyar küldöttségnek: megint egy kalapácsvető, Halász Bence állt fel a dobogóra, 78.18 méteres első dobásásával harmadik lett – egy centivel lemaradva az ezüstérmestől. Ezután az első Egyesült Államokban rendezett vb-n nem sikerült az éremszerzés, de egy évvel később, 2023-ban Magyarország is először adhatott otthont a világ legjobb atlétáit felvonultató viadalnak.

A Nemzeti Atlétikai Központ

A Magyar Atlétikai Szövetség egy újonnan felépülő stadion tervével megpályázta a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését, amelyet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) 2018. december 4-én Budapestnek ítélt. Az új létesítmény konstrukciója 2020. decemberében kezdődött, a IX. kerületben, a Csepel-sziget északi részénél, a Ráckevei-Soroksári Duna ág és a Duna part mellett. A Nemzeti Atlétikai Központnak keresztelt stadion 36 ezer ember befogadására lett alkalmas, amit a verseny után 15 ezer férőhelyesre bontottak vissza. A világbajnokságot 2023. augusztus 19 és 27-e között rendezték meg, a Nemzeti Atlétikai Központ mellett, az utcai futó- és gyaloglószámokat belvárosi útvonalakon tartották meg.

Több mint 400 ezer fizető néző volt a vb kilenc napja alatt, és 120 országból érkeztek szurkolók. A világbajnokság első napjának programját egy vihar rendezte át, a Hősök terén a tervezettnél két órával később rajtolt el az első szám, a 20 kilométeres gyaloglás, és a stadionban is egy óra csúszással tudtak elkezdődni a versenyek. Hollandia alig negyedóra alatt két érmet bukott el. Először Sifan Hassan esett el a női tízezer méteres síkfutás hajrájában, amikor ketten hajráztak az aranyért. Majd Femke Bol bukott a 4×400 méteres vegyes váltó utolsó méterein. Ez volt az egyetlen olyan szám, amelyben világcsúcs született Budapesten. A két futónőnek szerencsére nem csak erről maradt emlékezetes a vb, Bol 400 gáton és egy hatalmas hajrával a női 4×400 méteren is világbajnok lett, míg Hassan két éremmel zárt, 1500-on harmadik, 5000-en második lett.

A vb második napján rendezték a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét, amit a vb legeredményesebb versenyzője az amerikai Noah Lyles nyert meg. Lyles három aranyérmet nyert a sprintszámokban: először 100 méteren győzött, majd nyert 200-on és az Egyesült Államokkal a 4×100-as váltót is behúzta. Lyles ezzel a Usain Bolttól megszokott triplázást is lemásolta. Az amerikaiaknál egy másik sprinter is kinőtte magát. Sha’Carri Richardson nyerte meg a női 100 métert, és a győztes 4×100-as váltó tagja is volt, 200-on pedig bronzérmet szerzett.

Noah Lyles a budapesti vb egyik sztárja volt

A vb-n 63-an magyar versenyző indulhatott, így a magyar atléták életre szóló élménnyel gazdagodhattak, hiszen minden mozdulatukat hatalmas ováció fogadta a hazai közönség részéről és a világsztárok mellett több nagy pillanat is jutott a magyar atlétikának. A női és a férfi 4×400 méteres váltó is évtizedes országos csúcsot döntött meg, de rekordot futott a női 4×100-as váltó, és Molnár Attila is tovább faragta saját országos csúcsát 400 méteren. Krizsán Xénia heroikus futással a hétpróba negyedik helyét szerezte meg. Takács Boglárka lett az első olyan magyar női sprinter, aki világbajnokságon elődöntőt futhatott. Száz méteren nem jött össze neki a remélt eredmény, de indult 200 méteren is, majd a 4×100 méteres váltóval országos csúcsot futott.

Takács Boglárka köszöni meg a hazai közönség szurkolását

A vb egyetlen magyar érmét Halász Bence nyerte. A kalapácsvető első feladata az volt, hogy kibírja a rá nehezedő nyomást, hiszen itthon mindenki el is várta tőle az eredményes szereplést. A bronzérme megszerzése után azt mondta, erre az egyik taktikája az volt, hogy amint meglátott a telefonján egy róla szóló hírt, már tovább is pöckölte azt. Halász 80 méter feletti dobással kezdett, 81 fölé is jutott, de azt videózás után elvették tőle a versenybírók, és a lengyelek az első dobását is megóvták, hogy kizökkentsék a magyart. Ez nem sikerült, Halász 2019 után a második világbajnoki bronzérmét is megszerezte.

Halász Bence hazai közönség előtt szerzett bronzérmet

A női rúdugrásban megosztott aranyérem született. Az amerikai Katie Moon és az ausztrál Nina Kennedy a 490 centiméteres magasságig azonos számú ugrásból jutottak el, majd a következő magasságot egyikük sem tudta átvinni. Ekkor kapták meg a kérdést a versenybíróktól, hogy ugranak-e tovább, míg valamelyikük át nem viszi, vagy megfelel nekik, ha ketten állnak a dobogó tetején. A két atléta ez utóbbit választotta. Ryan Crouser verhetetlen volt súlylökésben. Az amerikai dobó Budapesten is igazolta a papírformát, megvédte címét.

A budapesti atlétikai világbajnokság arany érmének doboza

A norvég Jakob Ingebrigtsen nagy hullámzást élt meg a világbajnokságon, 1500 méteren már szinte előre odaadta mindenki az aranyérmet, de lehajrázták, és csak második lett. A vb utolsó napján már nem hibázott, nagyon érett, taktikus versenyzéssel 5000 méteren nyert aranyat. A drámai feszültségkeltéshez és az euforikus állapot eléréséhez Yulimar Rojasnak is jó érzéke volt. A venezuelai hármasugró korábban három vb-t nyert, most is egyértelműen ő volt az esélyes, de öt sorozatban sem volt igazán önmaga. Legutolsó ugrására azonban összeszedte magát, és túlszárnyalt mindenkit, néhány centivel megszerezve az aranyat. Daniel Ståhl elől a szlovén Kristjan Čeh már majdnem elorozta az aranyat utolsó dobásával, amit aztán a svéd egy még hatalmasabb dobással kontrázott meg. Világbajnoki csúccsal lett aranyérmes. A gyaloglás sokak szerint rémisztően unalmas, de ha olyan sztorik kerülnek elő, mint amit egy szlovák atlétapár kanyarít, akkor mindjárt nagyobb figyelem szegeződik erre a szakágra is. Dominik Černý 35 kilométeren át vitte a gatyájában azt a gyűrűt, amivel aztán megkérte a szintén 35 kilométert talpaló Haná Burzalová kezét a célvonalon.

Az érem előlapja

Augusztus havi műtárgyunk a budapesti Atlétikai világbajnokság aranyérme, amelyet múzeumunk éremtári gyűjteménye őriz. Az aranyéremhez fekete színű díszdoboz és narancssárga szalag tartozik. A dobozra a budapesti VB logóját vésték, alatta felirat: „WORLD ATHLETICS CHAMPIONSHIPS BUDAPEST 23”. Az érem előlapja a budapesti Atlétikai Stadiont felülnézetből ábrázolja, előtte a Szabadságszobor látható. Bal oldalt felirat: „WORLD ATHLETICS CHAMPIONSHIP BUDAPEST 23”. A doboz magassága és hossza 16,6 cm, az érem magassága 8,5 cm, hossza 10,5 cm, súlya 263.9 gramm, anyaga aranyozott ezüst.

Az érem hátlapja

Nagy Gergely

Rövidesen tervezzük megnyitni a Holdudvar épületében a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum új kiállítását, melynek célja a Margitsziget rendkívül gazdag és változatos sporttörténetének áttekintő bemutatása a legendás helyszínekhez és személyekhez köthető relikviák, fotók és sporteszközök segítségével. Az egyik ilyen legendás helyszín volt a sok közül a MAC tenisz díszpályája, mely a Palatinus fürdő szomszédságában állt. Ez a pálya adott otthont többek között a nagy presztízsű Davis Kupa mérkőzéseknek.

A sportmúzeum gyűjteményének részét képezi Szőke Pál sporttörténész és sportvezető hagyatéka, melyben számos, az említett tenisztornához köthető műsorfüzet maradt ránk. Ezek a dokumentumok rendkívül nagy sporttörténeti értékkel rendelkeznek, hiszen a bennük található, illusztrációkkal ellátott cikkek és egyéb szöveges anyagok ritka adatokkal szolgálnak, és egyik elsőszámú forrásai a magyar tenisz történetének. A füzetek átlagosan 20-21 cm magasak, 14-15 cm szélesek, és 10-40 oldal közötti terjedelműek. Évkörük 1948-tól 1984-ig terjed.

A Davis Kupa volt az első nemzetközi jelleggel bíró férfi csapatvándordíj a tenisz világában, és a mai napig az egyik legrangosabb csapatversenyként tartják számon. Története 1899-ig nyúlik vissza, amikor két harvardi egyetemi hallgató, a St. Louis-i születésű Dwight Filley Davis és barátja, Holcombe Ward megnyerték az egyetemi teniszbajnokságot, majd ők lettek az Egyesült Államok férfi páros bajnokságának győztesei is. A bajnoki cím azonban akkor még csak az Egyesült Államok keleti partjára terjedt ki, Davis pedig szeretett volna az egész országra kiterjedő bajnokká válni. Megkezdte a szervező munkát, ám idővel ambíciói nőttek és a tervezett kupa egyre inkább nemzetközi jelleget kezdett ölteni. A leendő viadalnak az International Lawn Tennis Challenge Trophy nevet adta. Az ezüstserleget a bostoni Shrewe, Crump és Low nevezetű ékszerész cég készítette el, előállításának költségeit pedig Davis tehetős édesapja állta. Kicsivel több mint 6 kg súlyú és 32 cm magas volt. A jelenlegi trófea 105 kg súlyú és 110 cm magas.

A Davis Kupa magyarországi mérkőzéseinek műsorfüzetei

Davis 1900. január 16-án közölte a tenisz szövetségekkel a kupa kiírását, melyet először az amerikaiak (február 21-én) és a britek (március 27-én) fogadtak el. Az első kupatalálkozóra a Massachussets állambeli Longwood Cricket Club tenisztelepén került sor 1900. augusztus 8 és 10 között. A hazai együttes 3:0-val győzedelmeskedett a vendég brit csapat felett. A 4 egyes és 1 páros mérkőzésből kettőt nem fejeztek be. Az USA fölénye 1903-ig tartott. A kupa keretei folyamatosan bővültek: 1904-ben csatlakozott Belgium, Ausztria és Franciaország, 1905-ben Ausztrália és Új-Zéland vegyes csapata, 1913-ban Németország. Dwight Filley Davis, aki többek között az USA hadügyminisztereként és a Fülöp-szigete kormányzójaként is szolgált, 1945-ben hunyt el, és ekkor nyerte el a versenysorozat jelenleg is használatban lévő nevét.

1923-ban az induló csapatokat két zónába sorolták; létrejött az Amerika Zóna és az Európa Zóna. 1955-ben harmadik területként megalkották a Keleti Zónát. 1966-ban az Európa Zónát kettéválasztották A és B zónákra. Ugyan az Open Era 1968-as kezdetével a Grand Slam tornák megnyíltak a professzionális játékosok előtt, a Davis Kupa tekintetében erre 1973-ig várni kellett. 1981-ben bevezettek egy szintrendszert a csoportok között: a 16 legjobb nemzeti csapat az ún. Világcsoportban versenyzik, a többi csapat pedig a regionális zónákba osztva. 2023-ban 155 nemzet csapata indult a tornán, a legsikeresebb Davis Kupa nemzet a mai napig az Egyesült Államok 32 győzelemmel.

Magyarország először 1924-ben szerepelt a Davis Kupán. a magyar válogatott 3:2-re kikapott a dánoktól Koppenhágában, de Kehrling Béla megnyerte két egyes mérkőzését. 1925-ben a sorsolások során az Európa legjobbjának tartott franciák lettek a magyarok ellenfelei. A mérkőzéseket a MAC margitszigeti sporttelepén tartották, ahol a tribün elé új teniszpályát építettek. A francia együttes 4:1 arányú győzelmet aratott, de Kehrling megint jól játszott, megverte a legendás Jean Borotrát. A mérkőzésre gróf Bethlen István miniszterelnök is kilátogatott. 1927-ben megnyílt a MAC új díszpályája a Margitszigeten, az ún. Center Court, mely ezek után a számos Davis Kupa mérkőzésnek adott otthont. 1929-ben a magyar csapat első ízben bejutott az Európa Zóna elődöntőjébe, ahol végül Nagy-Britanniától kaptunk ki 3:2-re. 1931-ben elhunyt Takáts Imre, a húszas évek egyik kiváló magyar játékosa, 1936-ban pedig Kehrling Béla is visszavonult a versenyzéstől. Ez nehéz helyzetbe jutatta a Davis Kupa csapatot, mert az utánpótlás még nem állt készen, az 1935-ben amatőrnek nyilvánított Szigeti Ottó pedig profi múltja folytán nem indulhatott a tornán.

Kehrling Béla és Colin Gregory az 1929-es Davis Kupa elődöntőjében a Margitszigeten

A második világháborút követően a magyar csapat 1948-ban játszhatott újra a Davis Kupán. Az Asbóth József, Stolpa Ádám András és Fehér Kálmán alkotta csapat megverte az osztrákokat Budapesten (5:0), majd a franciákat a Roland Garroson (4:1), azonban itthon végül kikaptak a vendég svédektől 3:2-re. 1949-ben a Katona Zoltánnal kibővült csapat 20 év után ismét az Európa Zóna elődöntőjéig jutott. A Belgium (4:1) és Svájc (5:0) ellenében aratott győzelmeket követően a magyar csapatot végül Franciaország állította meg a Millenáris pályán. A végeredmény 3:2 lett a franciák javára.

1966 áprilisában a magyar csapat 4:1-es győzelmet aratott a görögök felett Budapesten. Ezt követte májusban a Nagy-Britannia elleni mérkőzése, melyen több mint 20.000 néző buzdította a Margitszigeten a Szikszay András – Gulyás István kettőst a négy napig tartó szoros küzdelemben. Vasárnapi mérkőzésen Szikszay legyőzte Mike Sangert, az 1960-as évek első számú brit játékosát, és ezzel egyenlített. A továbbjutást jelentő végső játszma másnap így Gulyásra várt. A lelátók zsúfolásig megteltek, már kora délután be kellett zárni a díszpálya kapuit. Maratoni küzdelemben végül a brit Roger Taylor kerekedett felül.

Asbóth József és Ádám András, az 1940-1950-es évek tenisz csillagai

1971-ben ismét az elődöntőig jutott a magyar csapat, melynek tagjai Gulyás István, Baranyi Szabolcs, Szőke Péter és Machán Róbert voltak. Lengyelország (5:0) és Luxemburg (5:0) legyőzését követően a müncheni elődöntőben ellenfelük a nyugatnémet válogatott volt, akiktől 4:1-re kikaptak. A következő évtizedekben számos kiváló magyar játékos fordult meg a Davis Kupában. 1973-ban csatlakozott Taróczy Balázs, 1976-ban Benyik János, 1989-ben, mindössze 16 évesen, Noszály Sándor, 1993-ban pedig Krocskó József. A magyar csapat teljesítménye folyamatosan nőtt az évek során, rendszeressé váltak az elődöntős és döntős szereplések. 1993-ban és 1995-ben Magyarország feljutott a Világcsoportba, jelenleg 355.5 ponttal a ranglista 13-ik helyén áll.

Balra: Taróczy Balázs és Szőke Péter, Középen: Machán Róbert, Jobbra: Benyik János

A kezdeti időszakban a Budapesten játszott Davis Kupák elsőszámú helyszíne a MAC margitszigeti díszpályája volt. Emellett azonban játszottak Davis Kupa mérkőzéseket az 1930-as és 1940-es években a BLKE Horthy Miklós-úti (ma Bartók Béla út) díszpályáján, illetve az Istvánmezőn található Millenáris-sporttelepen is. 1952 után a MAC díszpálya az Újpesti Dózsa teniszstadionjaként üzemelt tovább. Tartottak Davis Kupa meccseket a Népstadionban (1955), az 1982-ben megnyílt és 1999-ben leégett Budapest Sportcsarnokban, az 1990-es években pedig a Vasas Folyondár utcai teniszcsarnokában, a Királyok útján található Római Teniszakadémián, továbbá az istvánmezei Kisstadionban (1995) is.

Csóti Gergely Ákos

Június hónap műtárgyával az idei vizes világbajnokságra hangolunk, egy 1958-as Margit-szigeten megrendezett Európa-bajnokság emlékérmével.

Budapest az elmúlt évtizedekben többször adott otthont vizes világversenyeknek és kontinensviadaloknak helyszínt, de ennek hagyománya régebbre nyúlik vissza. Már az első hivatalos úszó Európa-bajnokságnak is hazánk adott otthont, 1926-ban, amelyen a magyar csapat az éremtáblázat 3-ik helyén zárt két-két arany- (Bárány István 100 méter gyorsúszás és a vízilabda válogatott) és ezüstéremmel (Bartha Károly 100 méter hátúszás, 4×200 méteres gyorsváltó).

A magyar vizes sportok a második világháború után újra lendületre kaptak és az olimpiai szereplések mellett a világversenyeken is számos magyar diadal született. Ezek fényében is egyértelmű volt, hogy Magyarország előbb- vagy utóbb újra helyszínt ad egy nemzetközi vizes versenynek. Az ország akkori vezetése, a kommunista diktatúra a sportot kiemelten kezelte, hiszen minden győzelmet, eredményt vagy nemzetközi sikert a „munkás-szocialista” rendszer és „életstílus” diadalának is tartottak. A sporteredmények mellett így az is fontos volt, hogy hazánk minél több nemzetközi versenyt rendezhessen.

A vizes sportok kontinensviadala 1958-ban költözött újra a fővárosba, ezúttal a Margit-szigetre, ahol a Hajós Alfréd által tervezett Nemzeti Sportuszoda adta a rendezvény fő helyszínét. Az Európa-bajnokságon az úszó számok mellett műugrást és vízilabda tornát is rendeztek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc a hazai vizes sportokra is rányomta a bélyegét és a melbourne-i olimpia sikerei ellenére a szakág „őrségváltáson” esett át. Úszó számokban a magyaroknak ezúttal nem sikerült aranyérmet nyerni, Katona József 1500 méter gyorsúszásban második helyen csapott be, a brit Ian Black mögött és a szovjet Gennagyij Androszov előtt, míg a magyar 4×100 méteres vegyes váltó tagjai (Magyar László, Kunsági György, Tumpek György, Dobai Gyula) 4 perc 20.4 másodperces idővel szintén másodikként végzett a szovjet csapat mögött. „Hajós Alfréd számában” 100 méter gyorsúszásban Dobai Gyula bronzérmet szerzett, ahogy a 4×200 méteres gyorsváltó tagjai (Katona József, Nyéki Imre, Müller György, Dobai Gyula) is a dobogó harmadik fokára állhattak fel.

A hazai rendezésű Eb-n a magyarok sikerszáma ezúttal rendhagyó módon nem az úszás volt, hanem a műugrás. Ebben a kategóriában két számot rendeztek. A 3 méteres számban 141,17-es eredménnyel Újvári László nyerte az aranyérmet, maga mögé utasítva a nyugatnémet Horst Rosenfeldet (139.77) és a szovjet Roman Brenyert (139,39). 10 méteres toronyugrásban is született magyar érem, hiszen Márton Jenő 134,68-as eredménnyel a dobogó harmadik fokára állhatott fel, Mihail Csacsba szovjet- (136,87) és Brian Phelps brit (143,74) versenyzővel.

Az EB kitűzője

A vízilabda tornához előzetesen nem kötöttek nagyobb elvárásokat, de a hazai medence- és közönség a végső győzelemre buzdította pólósinkat. Bár a két évvel korábbi olimpia után többen disszidáltak, Gyarmati Dezsőt pedig eltiltották (a nemzetközi mérkőzésektől örökre, ezt pont 1958-ban törölték el, de a Margit-szigeti Eb-n még nem ugorhatott medencébe), a válogatott játékosok nagy része hazatért. Felkészítésüket Rajki Béla kezdte meg, de a kontinens viadalon már Lemhényi Dezső volt a szövetségi kapitány.

Az Eb vízilabda sztárjai a megnyitó ünnepségen egy közös fotóra is összeálltak. Balról jobbra: Zdravko Ježić [horvát/Jugoszlávia], Kárpáti György [Magyarország], Petre Mshvenieradze (grúz/Szovjetunió, Boros Ottó [Magyarország]

Pólósaink Belgiummal kezdték a csoportküzdelmeket és magabiztos 7:0-ás győzelemmel hangoltak a torna további részére. Dömötör Zoltán 3 gólt dobott, Molnár Róbert 2, Kárpáti György és Pintér István 1-1 találatot jegyzett. A magyar henger Hollandia (5:1) és Nagy-Britannia ellen (9:1) is folytatódott, Kárpátiék csak úgy szórták a gólokat a hazai közönség előtt. A második csoportkört szintén hibátlanul teljesítették, Nyugat-Németországot 8:4-re, Jugoszláviát 5:3-ra vertük. Az első négy helyezésért egy négyes döntőt tartottak, a második csoportkör két csoportjának első két helyezettjei között. A saját csoportból érkező ellenfelekkel szemben az eredmény hozott volt, így a jugoszlávokkal nem kellett másodjára is megmérkőzni, így a magyar pólósoknak Olaszország és a Szovjetunió ellen kellett medencébe ugrani. Az olaszokat 7:0-ával hengereltük le, Kanizsa Tivadar 4, Dömötör 2, Kárpáti egy góllal vette ki a részét a győzelemből. A szovjetek viszont legyőzték a jugoszlávokat, így az utolsó mérkőzésen egy ellenük aratott nagy arányú győzelemmel még elérhették az aranyérmet. A mieink azonban biztosra mentek és nagy csatában Dömötör három és Kárpáti egy találatával 4:2-re diadalmaskodva hibátlanul nyerték meg a tornát. Az Eb aranyérmes keret, amelyet a Magyar Sportújságírók Szövetsége ugyanebben az évben az Év csapatának is választott: Boros Ottó, Csillag Gábor, Dömötör Zoltán, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Molnár Róbert, Pintér István, Váczi József.

Az 1958-as Európa-bajnok magyar vízilabda csapat

Június havi műtárgyunk is ennek állít emléket. A Margit-szigeten 1958. augusztus 31 és szeptember 6-a között megrendezett Úszó-, Műugró- és Vízilabda Európa-bajnokság emlékérmét Vincze Dénes készítette, előlapján egy rajtkőről ugró sportoló alakja látható, körben „XI. Úszó Műugró Vízilabda Európa Bajnokság 1958. Budapest” felirat olvasható. Az érem átmérője 5 cm, súlya 62,2 gramm. A műtárgy, több más Margit-szigethez köthető sport relikviával, az ősszel a Holdudvar Rendezvényközpontban megnyíló kiállításunkon élőben is meg lehet majd tekinteni.

Az 1958-as Margit szigeten rendezett úszó- műugró és vízilabda Európa-bajnokság emlékérme.

Nagy Gergely

A májusi „A hónap műtárgya” rovatunkban ezúttal a margitszigeti úszóéletbe és a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda történetébe pillantunk bele. Ehhez pedig az uszoda tervezőjének és későbbi névadójának látványtervét hívjuk segítségül.

A Margitsziget és az úszás kapcsolatának egyik legrégebbi emléke az 1839. évi úszókirándulás, amit a Pesten tartózkodó Henrik bordeauxi herceg és Lewis herceg kezdeményezett. Csónakjaikkal alig érték el a sziget partjait, máris a Dunába vetették magukat és leúsztak rajta egészen a Pesti uszodáig. A következő évektől fogva Pest-Budán nagy divatja lett a kiúszásnak, ami a Margitszigettől a Csepel-szigetig való leúszást jelentette. Ennek volt a nehezített változata a Vác és a Margitsziget közötti táv megtétele, amelyre először 1881. június 10-én került sor. A győztes Emanuel Bachmeyer 6 óra 20 perc alatt ért célba. Ezek a távok a 19. század második felére némileg csökkentek, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Margitszigeti kis nyúlványától valamelyik Duna-uszodáig tartottak. Az ilyen és ehhez hasonló dunai úszások kezdetben az arisztokrácia elfoglaltsága volt, majd egyre fokozatosabban kapcsolódott be a polgári középosztály is.

A fiatal és az idős Hajós Alfréd – az 1896-os első olimpián két aranyérmet szerzett úszásban, köztük Magyarország első olimpiai aranyérmét is. Civilként építészként dolgozott. Pályakezdőként Alpár Ignác és Lechner Ödön tervezőirodájában vállalt munkát. Első önálló stadiontervét 1913-ban készítette el, 1924-ben pedig Lauber Dezsővel közösen alkotott uszodatervükkel a párizsi szellemi olimpia építészet kategóriájában ezüstérmet nyert.

A szervezett úszást a Magyar Atlétikai Club (MAC) hozta el a szigetre, akik már 1882-től kezdve rendszeresen rendeztek itt úszóversenyeket. Ezek során a Margitsziget hol a táv kezdő, hol a végpontjaként szerepelt. Azzal pedig, hogy 1894 szeptemberében a Magyar Úszó Egyesület (MUE) első komolyabb nyilvános bemutatkozása alkalmára rendezett nemzetközi versenyre is a Margitsziget partjai mentén került sor, a sziget lényegében a magyar úszósport egyik bölcsőjévé is vált. 1895 szeptemberében szintén itt, a Margitsziget baloldali ágában folyt le az első (nem hivatalos) magyar úszóbajnokság. A 2000m-es távot Deutsch Gyula teljesítette a leggyorsabban, de ezen a megmérettetésen indult a későbbi kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd is.

Az egyik Duna-uszoda, háttérben a Margitszigettel

A 19. század végére a 20. század elejére megjelenő és elszaporodó Duna-uszodák miatt a szabad vízi úszás szinte teljesen megszűnt. Ezt a folyamatot a társadalom és egyben a sport polgárosodása csak tovább indukálta. Ebben az időszakban a Margitszigethez legközelebb eső ilyen létesítmény a budai Margit uszoda volt, amely közvetlenül a Margit híd lábánál volt található. Azonban az uszodát nem sokkal később elköltöztették. 1912-ben pedig már a Lánchíd lábánál lebegett a Duna felszínén.

Az 1920-as évekre az úszás komoly magyar sikersportággá vált, és mellé a Komjádi Béla vezette vízilabda is felnőtt. A magyar vizes sportok további fejlődése szempontjából pedig az évtized végére létszükségletté vált egy téli edzésre alkalmas fedett sportuszoda megépítése. A közvélemény ezt a kezdeményezést olyannyira támogatta, hogy a kirobbanó gazdasági világválság ellenére a kormányzat kiemelt figyelmet fordított a projektre. 1929 legelején még arról szóltak a tervek, hogy az uszoda a Gellért fürdő mögött kaphat helyett, csakhogy se a telek fekvését, se a méretét nem tartották megfelelőnek és a jövőbeni fűtés kérdése is komoly problémának tűnt. Így az ötlet néhány hónap alatt lekerült a napirendről. Helyette következő helyszínekként a Lukács- és a Császár-fürdő környéke merült fel, mielőtt áprilisban végleges döntés nem született a Margitszigetről.

Az uszoda tervének nagy pártolója Klebelsberg Kuno, vallás és közoktatásügyi miniszter volt, így nem meglepő módon a projekt finanszírozását nagyobb részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Székesfőváros (1-1 millió pengővel) vállalta magára, míg kisebb részben a Szent Margit Gyógyfürdő Rt. A pályázati tervek elkészítésére és magára az építkezésre is rendkívül rövid határidő állt rendelkezésre, ráadásul az erre a célra fordítható keretösszeg is igen karcsú volt. A tervpályázatot végül Hajós Alfréd nyerte meg, amit 1929 szeptemberében jelentettek be. Az övé volt az egyetlen olyan pályázat, amely minden tekintetben megfelelt a támasztott elvárásoknak. A rövid határidő betartását csak segítette, hogy Hajós az 1924-es és az 1928-as szellemi olimpiákra készített uszodatervei miatt már korábban behatóbban foglalkozott a témával.

A Nemzeti Sportuszoda építése

Klebelsberg Kuno 1930. március 17-én tette meg az első ünnepélyes kapavágást. A kivitelezést a Stabil Részvénytársaság kapta meg, a munkálatokat Sorg Antal irányította, míg a statikus terveket Gergely Jenő készítette. Az építkezésen éjjel-nappal több száz munkás dolgozott, hogy a decemberi nyitásra minden elkészüljön. Átadásakor, mind befogadóképessége (kb. 3000 fő), mint alapterület (2200nm) szempontjából Európa akkori legnagyobb fedett uszodája lett, amelynek tribünös kialakítása is kuriózumnak számított. Formái és technológiai megoldásai később Európa számos újonnan épült uszodájához szolgált mintaként. Két medencéje és három ugrótornya a lehetséges árvízveszély miatt az első emeleten kapott helyet. Úszóvizét kezdetben a margitszigeti termálforrásból és a Duna hideg vizének keverékéből biztosították. Az azóta műemlékké vált épület váza klinkertéglával borított vasbeton, tetőszerkezetét öt darab, 31 méter fesztávú, ellipszis ívű szintén vasbeton gerenda tartja, külső modern megjelenését antik elemek színesítik. Az átadóünnepségen Klebelsberg mellett megjelent Sipőcz József, Budapest főpolgármestere és Horthy Miklós kormányzó is, aki Hajós Alfrédnak munkája elismeréséül kormányfőtanácsosi címet adományozott.

Az uszoda működése első években anyagilag is kifizetődő volt. 1933-as beszámoló szerint szűk két év alatt 115 versenyt rendeztek benne, és közben negyedmillió pengő tiszta jövedelmet termelt. Ez az anyagi biztonság is hozzájárult ahhoz, hogy az első bővítésére már 1937-ben sor kerülhetett. Ehhez a terveket Csonka Ferenc építész és Csonka Pál statikus biztosították. A kivitelezést ismét Sorg Antalra bízták, amely során az uszoda egy szabadtéri versenymedencével és egy műugrómedencével, illetve a hozzá tartozó műugrótoronnyal bővült. A külső terület új tribünjei egyszerre akár 5000 néző befogadására is alkalmasak voltak.

• Balra: Nemzeti Sportuszoda a megépülése után
• Jobbra: 1942-es magyar-olasz női úszóverseny az uszodában

A megnyitó utáni első nagy megmérettetést az 1932-es los angelesi olimpia jelentette. 1931. május 12-én a Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) már itt rendezte meg első olimpiai előkészítő versenyét. Az indulók közül Bárány István és Tóth Ilonka érte el a legfigyelemreméltóbb eredményeket. Előbbi száz méteren új magyar és Európa csúcsot úszott, míg utóbbi 300 méteren 7,8 másodperccel javította meg az országos rekordot. Rajtuk kívül az „A” vízilabda válogatott is veretlenül zárta a mini-tornát. Ugyan mikor a Sportuszoda építése napirendre került, még Bárány Ferenc volt az ország elsőszámú úszója, a létesítmény működésének első évtizedének legnagyobb sztárja mégis Csik Ferenc és az első aranykorát élő vízilabda válogatott lett. Csik egy 1933-as úszóversenyen tűnt fel a Margitszigeten. 100 méter gyorson alig lépte túl az egy perces időt. Két évvel később, a szigetre érkező amerikai világrekordert, Peter Ficket győzte le egy nemzetközi úszóverseny alkalmával. Sikerei már a berlini aranyat is előrevetítették. Az 1937-es évet követő esztendők a Sportuszoda és az úszás kapcsolatának egyik fénykorának tekinthető. Ekkoriban csaknem hét magyar úszóbajnokságot rendeztek, amelyeknek legnagyobb sztárjai Csik Ferenc, Gróf Ödön, Lengyel Árpád és Ács Ilona voltak.

Csik Ferenc, a Sportuszoda első nagy felfedezettje

A második világháború a margitszigeti úszóéletben is új fejezetet nyitott. A megrongálódott épület renoválása már 1945-re befejeződött. Az uszodát ekkor gróf Teleki Géza kultuszminiszter vette át, és úszóversenyekkel, illetve vízilabda mérkőzésekkel nyitották meg. A háborút követő korszak egyik jellemző vonása volt a női úszók előretörése. Az őrségváltásnak mintegy előszelének tekinthető az, hogy ezen az átadón Székely Éva 100m-es mellúszásban világrekordot ért el.  A csúcspontja pedig minden idők legsikeresebb magyar olimpiája, az 1952-es helsinki játékok voltak. Az úszás lett a legeredményesebb sportág 50 megszerzett ponttal, és ezek közül mindegyik női versenyszámban született. Aranyérmet nyert Gyenge Valéria, Székely Éva, Szőke Katalin és a 400×100-as női gyors váltó is, amit további két ezüst és egy bronz követett.

AZ 1958-as margitszigeti EB plakátja

A nagyobb világesemények megrendezése is az 1950-es évektől vette kezdetét. Először az öttusa VB-re került sor 1954-ben. Úszásban a legjobb eredményt Tasnády Károly érte el, aki harmadikként ért célba. Őt követte a hatodik helyen Szondy István és a tizenhetediken Benedek Gábor. A következő nagy versenyt az 1958-as úszó, műugró és vízilabda Európa bajnokság jelentette, aminek a Nemzeti sportuszoda adhatott otthont. Erre az EB-re a létesítményt Hajnádi György tervei szerint készítették fel, amely korszerűsítés magába foglalt egy új gyakorlómedencét is. 3 méteres férfi ugródeszkában Újvári László lett az aranyérmes, míg toronyugrásban Márton Jenő szerzett bronzérmet. Úszásban a világklasszis Ian Black és Katona József küzdelmét előzte meg a legnagyobb várakozás, végül 1500 méteres gyorsúszásban a brit győzedelmeskedett, míg Katona ezüstérmes lett. Rajtuk kívül jól szerepelt még Dobai Gyula, a 4x100m férfi vegyes váltó és a 4x200m-es férfi gyorsváltó. Az EB után tizenegy év szünet következett, majd ismét egy öttusa világbajnokság. Úszás számban Balczó András az ötödik, Bakó Pál a hatodik, Kelemen Péter pedig a hetedik lett.

Az 1950-es, ’60-as évek fellendülése után a Sportuszoda veszített a jelentőségéből, így közvetve a magyar úszósport súlypontja is máshová helyeződött át. Ezt részben létesítmény egyre kevésbé korszerű jellegének, míg másik részben az egyre szaporodó új modern, fedett uszodák számának növekedésével magyarázható. 1975-től keresztelték át tervezője után Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodának.

A Sportuszoda fedett csarnoka

A következő nagyobb felújításokra, modernizálásokra és bővítésekre a rendszerváltás után (2002, 2006, 2017) került sor. Ezek közül a legfontosabb a 2006-os átadást megelőző munkálatok voltak. A közelgő úszó EB megrendezése tűzte napirendre a sportuszoda újabb bővítését, amely ezúttal Keller Ferenc és Pálfy Sándor tervei szerint egy 50m-es versenymedencével, egy 25x25m-es, ugrótoronnyal ellátott medencével és további lelátókkal bővült. Ugyan az új részek nem különülnek el se fizikailag, se szervezetileg, de a 2004-ben elhunyt legendás magyar úszóedző emléke előtt tisztelegve az uszodának ezen részét Széchy Tamás után nevezték el. Az EB-n hazai oldalról a legeredményesebb férfi versenyző Cseh László lett, aki 200 és 400 m vegyes úszásban is első helyen végzett, míg 200 m háton a második helyen ért célba. A női mezőnyben Kovács Ágnes remekelt a mellúszó számokban elért három bronzérmével. Újabb vizes EB-re viszonylag hamar, már 2010-ben sor került. Ekkor a férfi mezőnyben ismét Cseh László diadalmaskodott két arannyal, de Gyurta Dániel is remekelt a 200m-es mellúszásban szerzett győzelmével. A nőknél a pályája elején tartó Hosszú Katinka tündökölt három megszerzett aranyéremmel. Jelenleg a margitszigeti úszó világesemények története a 2017-es FINA VB-vel zárult.

A Sportuszoda szabadtéri medencéi

Mára a teljes létesítmény-együttes nagyjából 80 ezer négyzetméternyi felületen terül el, összesen nyolc fedett, valamint szabadtéri medencével és a modern szabályozásoknak megfelelő műugró emelvénnyel rendelkezik. Az uszoda megalakulása óta napjainkig a magyar vizes sportok egyik központja. A világesemények mellett számos úszó, vízilabdázó, szinkron- és búvárúszó, műugró, öttusázó és triatlonos itt készült, illetve készül fel a versenyeire. Maga az épület pedig a sportéletben betöltött szerepe mellett egyben a XX. századi magyar építészet egyik meghatározó alkotása is.

Május hónap műtárgya a Sportuszoda belső látványterve. A szignó alapján a képet maga Hajós Alfréd, az uszoda tervezője és későbbi névadója alkotta meg. A csaknem 1 méter hosszú és 65 centiméter széles kép vegyes technikával készült. A tollvonások mellett ceruzával és krétával színezték ki.

Kormány Ákos

Hónap műtárgya rovatunk áprilisi cikkében egy igazi ritkaságot mutatunk be, amely a hazai motorsport emlékét őrzi.

A 19. század második felében lezajló „második ipari forradalom” a gazdasági világ mellett a társadalmi életre is nagy hatást gyakorolt, így az emberek mindennapjaiban is radikális változásokat hozott. Az európai- és amerikai kontinensen a sportolás és a testmozgás „reneszánszát” élte, de az olyan klasszikus, már ókorban is ismert mozgásformák, mint a birkózás, futás és a csapatsportok elterjedése mellett olyan új sportágak is létrejöttek, amelyeket az akkori technikai vívmányok hívtak életre.

A 19-20. század fordulójának egyik legjelentősebb találmánya a belső égésű motorok megjelenése és elterjedése volt. Az automobilok, motorkerékpárok és repülők megjelenésével párhuzamosan a „motorsportok” is megjelentek. A motorsportokat azért írtuk idézőjellel, mert a kortárs nyelvezetben ez még gyűjtőfogalomnak számított és nemcsak a motorkerékpárok, hanem minden motorral működő szerkezet sportjait fedte. A szakágak a 20. század elején kezdtek szétválni és a motor(kerékpár)sport képviselői 1904-ben saját nemzetközi szervezetett alakítottak, Nemzetközi Motor Szövetség néven.

Az 1900-as párizsi olimpián már rendeztek autó- és motorversenyeket

Hazánkban már 1900-ban rendeztek olyan versenyt, ahol gépjárművek is feltűntek. Magyarországon ekkoriban a kerékpársport hatalmas népszerűségnek örvendett, a fővárosi millenáris Velodrom mellett közel húsz hasonló vidéki sportkomplexumot húztak fel. A velodromok látogatói körében a labdarúgás mellett a kerékpár versenyek számított a legnépszerűbbnek. Nem meglepő tehát, hogy a hazai motorsportok a kerékpározásból „nőtték ki” magukat. Három kerekű motorosok már a 19. század végén is indultak kerékpáros versenyeken, majd elkezdték megszervezni a saját szövetségeiket és versenyeiket. Az elsők az automobilosok voltak, hosszú szervezés után 1900. novemberében szövetséget alapítottak, egy évvel később június 16 és 23-a között egy kiállítással egybekötött versenyt is megtartottak. 1904-ben megtartották az első „léghajó üldözéses” versenyt is, ennek lényege az volt, hogy az autósoknak egy adott pontról felszálló léghajót kellett utolérni, és a leszállás helyére elsőként beérkezni.

Dedics Ferenc (a kép jobb szélén) és barátai motoros kiránduláson, 1907.

A sorból a motorkerékpárosok rajongói sem maradhattak ki. 1906-ban Král Sándor, Beszédes Jenő, Ruttner Kálmán, Légárdy Ottó és Hódossy Jenő megalapították a Magyar Motorkerékpározók Egyesületét, első versenyüket a 102 kilométeres Budapest–Dunakeszi–Vác–Acsa–Aszód–Gödöllő–Cinkota–Budapest útvonalon tartották meg. Az első világháborúig számos versenyt szerveztek, köztük egy 1907-ben a János-hegyre tervezett hegyi futamot, de erre végül csak az 1920-as évtizedben került sor. A hazai motorsportok iránti növekvő népszerűséget az első világháború sem tudta megakasztani. Hazánkban nem volt jelen motorgyártás, de az Egyesült Államokból és Franciaországból behozott járművekre a magyar kormányzat kereskedelmi szerződésekkel teremtett kedvező feltételeket. A két világháború közti időszakban „gomba szám szaporodtak” a fővárosi és vidéki versenyek, külön-külön, együttesen vagy más korabeli népszerű sportokkal együtt. A fővárosban a „legkedveltebb” verseny helyszín a Svábhegy volt – amely az 1930-as EB egyik helyszíne is volt – de angol mintára megrendezték az első hosszútáv versenyeket is.

A Magyar Tourist Trophy startja 1925-ben

A második világháború után hatalomra kerülő kommunista kormányzat a hazai sportéletet teljesen átalakította. A munkás-kommunista ideológiát valló hatalom a tömegsportra a társadalmi élet- és gondolkodás fontos alakítójaként tekintett, éppen ezért számos egyesület vagy sportág esett áldozatul a felülről irányított átalakításoknak. A háborús károk és a hiánygazdaság ellenére a hatalom döntése alapján a motorsportot tömegsporttá kívánták alakítani, míg az autósportokat „parkoló pályára” helyezték. Az egyesületek motor szakosztályaiknak igazolt versenyző száma, valamint a motorkerékpárok száma is folyamatosan növekedett. Hazai és nemzetközi versenyeket is folyamatosan tartottak, ezek egyikéről mutatunk be egy korabeli plakettet.

(Az FTC 1949-ben rendezett motoros versenyének tiszteletdíja

A plakett a Ferencvárosi Torna Club 1949-es motorversenyének tiszteletdíja.  A IX. kerületi klub autó- és motoros szakosztálya az 1930-as harmincas években szerveződött meg. Bár a szakosztály az 1940-es évtizedben anyagi gondokkal küszködött, a háború után az FTC motorosai három magyar bajnoki címet szereztek. Az elsőt még 1946-ban Horváth I Károly, aki a kerékpárosok szentélyében, a Millenárison nyerte meg a kismotorosok országos bajnokságát, aztán 1948-ban Gutschy Károly a salakmotorosok 500 ccm-es géposztályában, végül pedig 1949-ben Gody László a túrabajnokság oldalkocsis motorkerékpáros számában lett első, ahol az utasa Gabrosek Lajos volt.

Az FTC 1949-ben a városligeti kiskörben több mint harmincötezer néző előtt rendezte meg nemzetközi motorversenyét is. Plakettünk, amelyet múzeumunk éremtári gyűjteménye őriz, a Ferencvárosi Torna Klub a versenynek a tiszteletdíja. Téglalap alakú márvány plakett, amelyen egy motorozó alakot ábrázoló kis szobor látható. Felül fémből zöld-fehér zászló és „FTC” felirat, valamint vaskerék. Alul fémtáblán felirat: „F.T.C. TISZTELETDÍJA 1949.” A plakett alapját márványból a szobrot alumíniumból öntötték, magassága 15 cm, hossza 13 cm.

Az FTC 1949-ben rendezett motoros versenyének tiszteletdíja

Nagy Gergely

Rovatunk márciusi cikkének tárgya egy igazi ritkasága. A szóban forgó műtárgy a Magyar Olimpiai Bizottság működése során 1914 és 1927 között tartott havi alakuló ülések és a fontosabb ügyekben tartott egyes hó közi ülések jegyzőkönyveinek egy könyv formátumba kötött gyűjteménye.

A jegyzőkönyvek csíkozott jegyzetpapírokra készültek kézi folyóírással. Maga a kötet a „Magyar Olimpiai Bizottság Naplója” nevet viseli. Az első bejegyzett jegyzőkönyv felvételének pontos dátuma 1914. május 19-e, az utolsóé pedig 1927. december 21-e. A kötés Kóródi Mihály könyv- és papírkereskedéséből származik, mely a Budapest IX. Mester-utca 25. száma alatt volt található. A belső címlap és az azt követő borítólap díszes kivitelűek. A borítón az 1924-es párizsi, illetve az 1928-as amszterdami Olimpiai Játékokhoz kapcsolódó bélyegek és matricák találhatóak beragasztva.

A borító jobb felső sarkában tálható bélyegző alapján a jegyzőkönyv-gyűjtemény eredetileg az Országos Testnevelési Tanács Könyvtárában volt nyilvántartásba véve. Az 1913-ban alapított OTT volt Magyarország első állami sportirányítási szervezete. 1928-ban ez olvasztotta magába az addig független társadalmi testületként működő Magyar Olimpiai Bizottságot. Elnöke 1913 és 1923 között ugyanaz a Berzeviczy Albert volt, aki 1895 és 1904 között a MOB elnöki, 1903 és 1905 között pedig Tisza István kormányának kultuszminiszteri pozícióját töltötte be.

Magyar Olimpia Bizottság naplójának lapjai

1894. június 23-án a Párizsban rendezett nemzetközi atlétikai kongresszuson kimondták az olimpia játékok modern formában történő újjáélesztését és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulását. A bizottság elnöke Pierre de Coubertin lett, magyar tagjává pedig a sportszervező-humanista pedagógust, Kemény Ferencet választották. Kemény Ferencet szoros barátság fűzte Coubertinhez, akivel Párizsban ismerkedett meg 1884-1885-ös Sorbonne-i tanulmányai során. A Bois de Boulogne platánjai alatt együtt álmodoztak a testnevelés pedagógia alapú megreformálásáról, illetve a sportnak a nemzetek közötti béke megvalósításában betöltendő vezető szerepéről.

Az 1896-ban Athénban tartandó olimpiai játékok magyar szereplésének megszervezése hamarosan nagyon sürgőssé vált. Eötvös Lóránd kultuszminiszter az olimpiai játékok ügyét a Nemzeti Torna Egylet gondjaira bízta, továbbá felkérte meghívott szakértőnek Kemény Ferencet is. Hosszasan elhúzódó szervezkedést követően végül 1895. december 19-én megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság, hivatalos nevén az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, melynek tagjai az NTE, a MAC, a Nemzeti Hajós Egylet, a „Neptun” Evezős Egylet, és a III. kerületi Torna- és Vívóegylet soraiból kerültek megválasztásra. Az elnöke Berzeviczy Albert, másodelnöke Gerenday György, a titkára pedig Kemény Ferenc lett. A bizottság legégetőbb feladata a magyar sportolók kiutazására és szereplésére szánt anyagi források előteremtése, illetve a próbaversenyek lebonyolítása volt. A törvényhozás a korábban ígért 3000 forint helyett csak 1000 forint támogatást fogadott el, a költségek fennmaradó részét az egyesületeknek kellett megfinanszírozniuk. Végül összesen 1400 forint állami segélyből és 1100 forint egyesületi hozzájárulásból valósult meg Magyarország első olimpiai szereplése.  (Az adatok Keresztényi József: A MOB Története (TTT, Budapest, 1970, 28. o) című munkájából származnak, melyben folyamatosan forintban közli a költségeket. 1892-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén bevezették hivatalos pénznemként az aranyfedezetű koronát, habár a korábbi forint bankjegyek és ezüstérmék egy ideig még forgalomban maradtak.) A Magyar Úszó Egylet pénztelensége folytán nem tudta előteremteni a szükséges hozzájárulást, így kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a későbbi kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd a költségeket átvállaló BTC színeiben álljon rajthoz.

Balra: Kemény Ferenc

Jobbra: Dr. Berzeviczy Albert

Az első olimpia lebonyolítása után megkezdődött a MOB szervezetének kiépítése. 1899 őszén döntés született egy országos bizottság megszervezéséről. Az 1899. november 10-én tartott alakuló ülésen a MOB „Országos Olimpiai Nagybizottság” néven alakult újjá, habár egyetlen vidéki képviselő sem volt a tagok között. Az állandó bizottsággá történő alakítás fontos mérföldköve volt, hogy 1904. május 4-én Berzeviczy Albert kultuszminiszter kiadta a MOB szervezeti szabályzatát. Közben a torna és az atlétika párharca folytán fokozatosan kiéleződött az ellentét az NTE és a MAC között. Az 1906-os időközi olimpia játékok szervezése kapcsán a MAC befolyása tovább erősödött a magyar olimpiai mozgalmon belül. Széchenyi Imre elnök 1905-ben bekövetkezett halálát követően a pozíció betöltésére Andrássy Gézát kérték fel, Stankovits Szilárd titkár helyére pedig Lauber Dezső került. Athénban a MOB-ot Muzsa Gyula és Lauber Dezső képviselték. Kemény Ferenc, akit az 1900-as és az 1904-es olimpiák után a kultuszminiszter elismerésben részesített, el sem utazott a görög fővárosba, majd 1907-ben bejelentette lemondását. A NOB május 24-i hágai ülésén már Muzsa Gyula volt jelen a MOB képviseletében, bár ekkor még nem lett a nemzetközi szervezet tagja. Andrássy Gézát nem sokkal a hágai ülés után választották be a delegátusok közé, majd ezt követően 1909-ben Muzsa Gyula személyében egy második delegátusra is szert tett Magyarország. 1908-ban a kultuszminiszter mindkettőjüket a MOB állandó elnökévé, valamint társelnökévé nevezte ki.

A NOB 1911. évi ülését május 23-án nyitották meg Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Budapest neve – mint rendező város – már korábban is felvetődött, először pont 1896-ban, amikor az államkincstár üressége folytán a görög kormány nem tűnt teljesen elszántnak az olimpia rendezése mellett. 1911-ben Kemény Ferenc levelet írt Coubertin-nek, melyben felvetette, hogy az 1916-os játékok színhelye a magyar főváros legyen. Az első világháború kitörése következtében a végül Berlinnek ítélt játékok nem kerültek megrendezése. Ugyanígy elúszott az 1920-as budapesti rendezés ügye is, sőt, az antwerpeni játékokon részt sem vehetett Magyarország. Szintén függőben volt a nemzeti stadion építésének ügye. 1913-ban Andrássy Géza és Muzsa Gyula Bécsbe utaztak, melynek célja az volt, hogy a Vérmezőt elkérjék őfelségétől a stadion részére, azonban a helyszínre a katonaság is igényt tartott, így ez a terv kudarcba fulladt. Ettől függetlenül az beszámolók alapján Ferenc József híve volt a magyar olimpia ügyének.

Lauber Dezső – Muzsa Gyula – gróf Andrássy Géza

A háború alatt összesen két alkalommal ülésezett a MOB: 1916. január 26-án és 1918. január 22-én. Az 1918-as ülésen mindössze tizenketten jelentek meg, számos tag a harcok során vesztette el életét. Az 1919. április 15-én felállított Testnevelési Ügyek Direktóriumával a MOB megpróbált együttműködni, és tovább vitték a nemzeti stadion ügyét. Elkészült Hajós Alfréd százezer nézőt befogadó stadion terve. 1921. január 29-én tisztújító ülésre került sor, melyen a vezető pozíciókat a sportszövetségek képviselői közül választották meg. Kivételt képezett az elnöki és a társelnöki tiszt, melyre Andrássy Gézát és Muzsa Gyulát a kultuszminiszter nevezte ki. 1922 és 1927 között a MOB minden januárban megtartotta éves alakuló ülését, de szükség esetén évközben is ülésezett. 1927-ben Andrássyt és Muzsát beválasztották a felsőház tagjai közé. A közjogi méltóságok adományozásával a sport ügye új szintre emelkedett. 1928. január 1-től az addig önálló társadalmi testületként működő MOB az állami hivatali apparátus részévé vált. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a szervezetet az Országos Testnevelési Tanács IV. számú szakbizottságává alakította át.

Csóti Gergely Ákos