Az olimpiai falu fejlődése: 1960-tól 1988-ig

Az olimpiai falu fejlődése: 1960-tól 1988-ig

Ma már természetesnek vesszük az olimpiai falu létét, de az első olimpiákon még nem törekedtek egy minden igénynek megfelelő, kikapcsolódási lehetőségekkel ellátott komplexum megalkotására. Három részes cikksorozatunkban tekintsük át röviden a nyári olimpiák falvainak történetét és érdekességeit a kezdetektől napjainkig. A második részben a Rómától Szöulig tartó időszakot vesszük górcső alá.

1960-ban Rómában 7000 ember fogadására képes olimpiai falut építettek többemeletes házakkal.[1] A forgalmas út mentén épülő falu egyik oldalán a férfiak, az út túloldalán a nők kaptak helyet. A hatalmas építkezés ellenére mégsem lett hely mindenkinek, így 1959-ben úgy kalkuláltak, hogy legfőképpen az atlétákat tudják majd elszállásolni az új épületekben.[2]

Négy évvel később Tokió rendezte az olimpiát. A magyar csapat egy háromemeletes épületben kapott szállást, kivéve a kerékpárosokat, akik a 44 kilométerrel arrébb lévő kerékpáros faluban kaptak helyet. Az első napokban az érkezők életét megnehezítette a tájfun az állandó esővel. A sportolók esernyővel egyensúlyozva kölcsönbiciklikkel próbáltak megoldani a közlekedést a szeszélyes időjárásban, amíg meg nem indultak a hivatalos buszjáratok.[3]

Az olimpiai faluban lakó labdarúgóink arra panaszkodtak, hogy helyben nincs edzési lehetőségük. Van ugyan atlétikai pálya, de azt nem használhatják, így minden nap órákat kell utazniuk, hogy készülhessenek. A rendezés tehát most sem volt hibátlan, ráadásul Tokióban, a tízmilliós nagyvárosban többen el is tévedtek edzésről hazafelé tartva. Rideg János, a birkózózok gyúrója az olimpiai klubtól hazafelé tartva rossz felé kanyarodott. Hosszasan kereste a megfelelő utat, de végül feladta és egy önkéntes rendőrhöz fordult, aki készségesen visszaszállította autóval az olimpiai faluba. „A magyarok körében rögtön él is terjedt a leleményes mondás: „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél, s kocsin érkezhetsz haza.”[4]

Az olimpiai falu Tokióban (1964)

1968 minden tekintetben szokatlan olimpiát hozott. A helyszín Mexikó, magashegyi viszonyokkal. Ezúttal minden eddiginél jobban ügyeltek az akklimatizáció fontosságára. Több, mint 100 résztvevő országot vártak a rendezők a faluba. A Népsport csak nyúlfarknyi hírekben jellemezte a szálláson tapasztalható problémákat:

Hiánycikk lett Mexikóban a tükör. Az olimpiai falu hölgy tagjai sok időt töltenek azzal, hogy szobájuk egyetlen tükre előtt sorukra várnak, így hát megrohamozták az üzleteket.

A legfőbb gond a mosás az olimpiai falu több mint 7000 lakója számára. Alán Jay, az angolok kitűnő vívója így panaszkodott, amikor szennyes ruhával a hóna alatt a mosodát kereste: „Nem várhatom, hogy minden holmimat a lányok mossák ki! A mosoda pedig túlterhelt, így hát kénytelen vagyok megbarátkozni ezzel a munkával…”[5]

A tudósításokból azt is megtudjuk, hogy a falun belül most is külön kaptak helyet a női sportolók. A hölgyek rendszeresen megünnepelték egymás születésnapját a táboron belül, így jó hangulatban egymást érték a születésnapi uzsonnák.[6]

1972-ben München már 9000 versenyző és 3000 kísérő fogadására készült. Az olimpiai falu ezúttal az események, stadionok közelében kapott helyet, a régi repülőtéren Oberwiesenfeldben, hogy ne kelljen az olimpikonoknak sokat utazniuk, így ráaggatták a „rövid utak olimpiája” kifejezést. Ezúttal is külön helyezték el a férfiakat és a nőket. 1971-ben 1600 női atléta részvételével számoltak. Egy részüket egy 18 emeletes toronyházban, másik részüket pedig kétszintes épületekben tervezték elszállásolni. A „nők faluja” épületeiből diáknegyedet terveztek kialakítani az olimpia után, míg a „férfiak falujának” lakásai drágább lakónegyedet képeznek majd a tehetősebb münchenieknek. [7] A falut érintő korábbi hagyomány is kezdett megingani Münchenben:

„Az eddigi szigorú olimpiai hagyománytól, amely szerint kerítéssel választották el a nők faluját a férfiakétól, ezúttal valószínűleg eltérnek. Még nem végleges a döntés, de a csapatok közös megbeszéléseit és a férfiak falujában lévő létesítmények használatát igen körülményessé tenné, s nem utolsósorban szükségtelennek is tartják ezt a nem éppen haladó szellemű olimpiai hagyományt.”[8]

Már a korábbi olimpiákon is megfigyelhető volt, hogy az olimpiai falu építésénél ügyeltek arra, hogy a későbbiekben is el tudják adni a lakásokat, vagy más módon, például diákszállásként, kollégiumként üzemeltessék a sporteseményre felépített szállásokat. Egyes olimpiák falvai szociális intézmények lettek, így történt a következő városokban: Helsinki, Melbourne, Róma, Mexikóváros és Moszkva. Tokió falvát ezzel ellentétben lebontották. Amerika mindig más irányvonalat képviselt, ugyanis Los Angelesben és Atlantában sem épült külön olimpiai falu, 1984-ben három egyetem, 1996-ban pedig a helyi műegyetem adta a szállást a sportolóknak.[9]

Sajnálatos módon Münchenben történt az első halálos incidens az olimpiai faluban. Szeptember 5-én hajnalban a „Fekete Szeptember” nevű terrorszervezet tagjai behatoltak az olimpiai faluba és rátámadtak az izraeli küldöttségre. A palesztin támadók kétszáz bebörtönzött társuk kiszabadítását követelték, de Izrael nem kötött alkut. Csak tűzharc árán sikerült megállítani az elkövetőket. Az túszdrámában 11 sportoló és 5 terrorista vesztette életét. Az olimpia folytatódott, de a sajnálatos esemény kapcsán a biztonság kérdése egyre inkább felértékelődött.[10] Ezt érzékelteti az alábbi tudósítás:

„Az olimpiai falu hangulatát jól érzékelteti az angol atlétikai szövetség elnökének az a mondata, hogy az olimpián valami jóvátehetetlenül tönkrement”. A feszültséget, ami a fürstenfeldbrucki dráma nyomán betelepedett a falu szinte valamennyi szegletébe csak növelik az egymást követő telefonfenyegetések, amelyek pokolgépes merényleteket ígérnek különféle létesítményekben, szálláshelyeken.”[11]

A müncheni olimpiai falu (1972)

1976-ban Montrealban már szigorított intézkedések várták az érkezőket, a bepillantáshoz is külön engedélyt kellett kérni. A faluban egyszerre csak háromszáz külsős tartózkodhatott, és ahhoz is előző nap engedélyt kellett kérni, a látogatni kívánt csapat vezetőjétől is. Fehérdy Iván tudósítónak ugyan készségesen bemutatták a falut, de a biztonsági intézkedésekről már nem adtak bővebb tájékoztatást. Ezúttal 800 méterre az olimpiai parktól építettek két 19 emeletes fél piramis alakú építményt 980 lakással, melyben 11 ezer embert tudnak elszállásolni. A lakásokat nem lehetett zárni, kizárólag az éjjeliszekrényeket lehetett kulcsra zárni. Érdekesség, hogy a piramisok lakásainak vízellátását a későbbi használatra kalkulálták be, így a lakásokban található fürdőszobákon kívül a versenyhelyszíneken is biztosítottak a szervezők fürdési lehetőséget a fürdőszobai sorban állások elkerülésének érdekében. A női- és a férfiszállás már egy helyen volt, de továbbra is elkülönítették őket egymástól:

„A férfiak egyébként három, a nők pedig egy fél piramist foglalnak majd el a játékok alatt. Egymás szálláshelyeinek látogatása a NOB szabályainak megfelelően most is szigorúan tilos, ami különösen a nők szálláshelyének férfi látogatóira vonatkozik. Találkozásra egyébként is az úgynevezett nemzetközi központban nyílik lehetőség.”[12]

Az olimpiai falu Montrealban (1976)

1980-ban Moszkvában az Amerikaiak bojkottja miatt csak 80 ország vett részt az olimpián. Az olimpiai falu ezúttal ugyan messzebb volt a versenyek helyszínétől, de kitűnően megoldották a logisztikát. A faluban tizenhat emeletes panelházakban kaptak helyet a résztvevők.[13]

A moszkvai olimpiai falu (1980)

Négy évvel később Moszkva bojkottálta a los angelesi olimpiát, így ezúttal a magyarok is kimaradtak a szereplésből, de így is 140 országot kellett elszállásolniuk a szervezőknek.[14]

1988-ban Szöul rendezte az olimpiát. A biztonság kérdése ezúttal az egészségügyi kockázatokban is megmutatkozott. Az AIDS-től való félelem miatt az olimpiai faluba óvszer automatákat helyeztek ki és figyelmeztették a sportolókat az egészségügyi kockázatokra.[15]

Manhercz Erika

Az olimpiai falu Szöulban (1988)

 

[1] Pajtás. 13. évfolyam, 24-25. szám.

[2] Esti Hírlap. 4. évfolyam, 47. szám. 1959.02.25.

[3] Népsport. 20. évfolyam, 191. szám. 1964.09.27. 1. o.

[4] Népsport. 20. évfolyam, 194. szám. 1964.10.01. 1. o.

[5] Népsport. 24. évfolyam, 200. szám. 1968.10.09. 2. o.

[6] Ugyanott.

[7] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  18. o.

[8] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  19. o.

[9] Képes Sport. 2. évfolyam, 34. szám. 2004.08.24.

[10] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 204-205. o.

[11] Esti Hírlap. 17. évfolyam, 211. szám. 1972.09.07.  1. o.

[12] Népsport. 32. évfolyam, 145. szám. 1976.06.19. 8. o.

[13] Magyar Hírlap. 11. évfolyam, 19. szám. 1978.01.22. 16. o.; Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 234-235. o.

[14] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 252-253. o.

[15] Magyar Szó. 45. évfolyam, 266. szám. 1988.09.26. 1. o.

Az olimpiai falu fejlődése: a kezdetektől 1956-ig

Az olimpiai falu fejlődése: a kezdetektől 1956-ig

Ezzel szemben 8 évvel később Los Angelesben a szállás, takarítás és egész napi élelem személyenként csak két dollárba, átszámítva 11 pengőbe került.[3]

Így tudósít az újdonságról a korabeli Magyar Hírlap:

„Egyik legérdekesebb alkalmi intézménye lesz a losangelesi olimpiának az Olimpiai falu. Itt akarják elhelyezni az összes olimpiai versenyzőket és sportbeli hozzátartozóikat. Az eszme nem uj, már a párizsi olimpia alkalmával megpróbálkoztak vele, de akkor megbukott az egész, mert a magánvállalkozó szállodások és a Párizs-környéki villatulajdonosok annyival olcsóbbak voltak, mint a hivatalos jellegű olimpiai falu, hogy végeredményben maga a rendező olimpiai bizottság fújta le az egész olimpiai falu tervezetet. Amerikában persze más а helyzet, mint Párizsban volt. Los-Angelesben már csak azért is lesz elegendő lakója az olimpiai falunak, mert az élet benn a városban, európai viszonyokat tekintve, rendkívül drága, úgy hogy előreláthatólag egyetlen európai nemzet sem fogja elkövetni azt a luxust, hogy másutt béreljen szállást, mint az olimpiai faluban. De az amerikaiak olimpiai faluja lényegesen más is lesz, mint a tervezett és nyomban meg is bukott francia falu volt. Los-Angelesben elsősorban a sportszempontokat tartják szem előtt.

A terv szerint az olimpiai falu a várostól mintegy 15—20 percnyire, erdősdomboldalon épül, ugyancsak lő percnyire lesz a stadiontól, valamint a Csendes Óceántól is. Egy négyzetkilométer területen épül, s ezt a területet kis, 7 és fél méter hosszú, 3 és fél méter széles házacskák népesítik be. Minden ilyen házacskában négy versenyzőt szállásolnak el, egy szóbában legfeljebb kettőt. A közös előszobából folyosó nyílik, ebből pedig jobbra-balra egy-egy hálószoba. Mind a két hálószobából egy-egy külön mosdó­és zuhanyfülke nyílik. Hogy teljes legyen a versenyzők nyugalma és kényelme, a házak és a szobák falait hangtompító anyagból építették.

(…)

A faluban senki más nem lakhatik, mint a férfiversenyzők és a legszorosabb sportkiséretük, vagyis a trénerek, maszszőrök, utimarsallok, attasék és csoport-vezetők. Lesz még ebben a faluban külön épület a szórakozásra, iró- és olvasó-,telefon-, rádió-szobákkal, lesz bank, utazási iroda, külön orvosi rendelő, posta-táviró, egyszóval minden, amire csak szükség lehet egy 2500—3000 lakosú,modern igényű kis városban.

Miután a falu meglehetős messze van a városban lévő olimpiai parktól, állandó autóbuszjárat lesz a falu és az olimpiai park között éjjel és nappal és ezek az autók viszik a versenyzőket a verseny-helyeikre is.”[4]

Olimpiai falu Los Angelesben (1932)

 

A fenti idézetből kitűnik, hogy kizárólag a férfi versenyzőket helyezték el az olimpiai faluban, holott ezen az olimpián már a hölgyek is szép számmal képviseltették magukat: az 1332 sportoló közül 126 női olimpikon vett részt a versenyeken.[5] A magyarok közül bronzérmet szerzett Bogen-Bogáthy Erna – akinek férje Gerevich Aladár többszörös olimpiai bajnok vívó -, egyéni tőrvívásban, valamint Dany Margit, aki 11. lett egyéni tőrvívásban.[6] A női olimpikonokat teljesen külön, az olimpiai parktól öt percnyire lévő Kalifornia Egyetem épületében „diáklakásokban” szállásolták el. Mivel az olimpiai faluba való belépést a külsősöknek és a női versenyzőknek is megtiltották, a férfiaknak pedig megtiltották a falu elhagyását, ezáltal teljesen elkülönítették a nemeket.[7]

A sajtó először 1930-ban adott hírt arról, hogy a rendező ország egy olimpiai falu építését tervezi. Ekkor beszéltek először arról, hogy a versenyzők számára fontosnak tartják a megfelelő, nyugodt környezet kialakítását, valamint a saját konyhát, mely biztosítja majd a résztvevők számára az otthoni megszokott diétás étrendet.[8] A korábbiakban egyik rendező országnál sem láttunk hasonló törekvést még. A terveknek megfelelően meg is valósult az elképzelés, amelynek a sportolók nagyon örültek. Piller-Jekelfalussy György szavait idézve: „Az olimpiai falu valamennyiünk részére olyan élményt jelentett, mely örök életünkre szólt. Keveredhettünk és barátkozhattunk itt mindenféle néppel, fajra, vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül. Barátságok ezrei szövődtek! Úgy hiszem, az olimpia fennállása óta az olimpiai falu szolgálta a legjobban azt az eszmét, amelyért a modern olimpiákat életre keltették.”[9]

Négy évvel később Berlin is 5000 férőhelyes olimpiai falut biztosított a férfi olimpikonoknak és kísérőiknek, de a nőket továbbra sem engedték be a faluba. Ezúttal külön szállodákban kaptak helyet.[10]

Az 1936-os berlini olimpiai falu

 

A háború után az olimpiák is újraindultak, 1948-ban London adott otthont a világeseménynek. Eredetileg olyan tervek kaptak szárnyra, miszerint egy Londonhoz közeli reptérre építenek majd egy nagy olimpiai falut.[11] Végül azonban a résztvevőket 32 helyszínen szállásolták el, „olimpiai falvakban”. Az egyik ilyen helyszín volt a Richmond park, ahol a második világháború idején katonai barakktábor állt. Ezt a létesítményt alakították át az olimpikonok részére, így 1400 fő befogadására volt alkalmas. Minden faluban két konyhaépület is helyet kapott, ahol a csapatok szakácsai főzhettek. A részvevők ugyanis nem rajongtak az angol konyháért és a többség jelezte, hogy a saját szakácson túl az élelmiszert is „otthonról” hozzák. Azok az országok persze, akik nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel, azokat a közös konyha látta el étellel.[12]

Az 1948-as játékokra érkező versenyzők egyik szálláshelye 

 

1952-ben Helsinkibe sereglettek az olimpikonok. Ezúttal két olimpiai falu épült a fővárostól nem messze Käpyläban, és Otanimeiben.[13]

A magyar küldöttség néhány tagja Otaniemiben

 

1956-ban Melbourne-ben a nők még mindig teljesen el voltak különítve, már az olimpiai falun belül, szó szerint hét lakat alatt őrizték őket. Bepillantást ad a helyzetbe a korabeli sajtó:

„Az olimpiai faluban a nők egy drótkerítéssel elkülönített részen laknak. A női tábort éjjel-nappal szigorúan őrzi juhászkutyákkal a tábori őrség. Bejutni bizony nem könnyű dolog. Még a férjek sem látogathatják meg feleségeiket írásbeli engedély nélkül. Ahhoz pedig, aki ilyen engedélyt kap, a belépés után azonnal női kísérő szegődik és elkíséri a társalgó helyiségbe, ahol azután a keresett személlyel beszélhet. A szigorú kísérőnő azonban még a társalgóban sem téveszti szem elől a látogatót és amint befejeződik a látogatás, azonnal kíséri vissza is a kapuhoz. A női tábor szigorú fegyelmét az újságírók is kénytelenek tiszteletben tartani.”[14]

A kajakosok, kenusok és evezősök nem a heidelbergi faluban voltak elszállásolva, hanem Ballaratban, ahol a versenyeiket rendezik. Így helyben tudtak készülni a megmérettetésekre.[15]

Manhercz Erika

[1] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[2] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[3] Reggeli Hírlap. 40. évfolyam, 5. szám. 1931.01.08. 9. o.; Az Est. 22. évfolyam, 67. szám. 1931.03.22. 14. o.

[4] Dr. Szerelemhegyi Ervin: A  tizedik Olimpia. In: A Pesti Hírlap Naptára. 42. évfolyam, 1932. 291. o.

[5] http://olimpia.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1932-los-angeles

[6] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016

[7] Kis Ujság. 44. évfolyam, 118. szám. 1931.05.27. 8. o.

[8] Olimpiai falu Los Angeles-ben. In: Szent György. 6. évfolyam, 23. szám. 1930.12.10. 541. o.

[9] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 98. o.

[10] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[11] Népsport. 2. évfolyam, 99. szám. 1946.07.07. 4. o.

[12] Londonban megnyílt az első olimpiai falu. In: Kis Ujság. 2. évfolyam, 153. szám. 1948.07.07. 2. o.

[13] Szabad Ifjúság. 2. évfolyam ,158. szám. 1951.12.31. 6. o.

[14] Nemzeti Sport. 1. évfolyam, 6. szám. 1956.12.01. 3. o.

[15] Néplap. 13. évfolyam, 164. szám. 1956.07.13. 4. o.

Ma már természetesnek vesszük az olimpiai falu létét, de az első olimpiákon még nem törekedtek egy minden igénynek megfelelő, kikapcsolódási lehetőségekkel ellátott komplexum megalkotására. Három részes cikksorozatunkban tekintsük át röviden a nyári olimpiák falvainak történetét és érdekességeit a kezdetektől napjainkig. Az első részben a falu kialakulásától az 1956-os melbourne-i olimpiáig terjedő időszakot vesszük górcső alá.

1904-ben az amerikai Saint Louis-ban tartották az olimpiát, ahol a német futóbajnok, Johannes Runge elkeserítően nyilatkozott szállásukról: „Az, hogy ez hotel, az enyhén túlzás, helyette inkább istállót kellene mondani. Ebben a szörnyű rönkhodályban 500 egyágyas és 250 kétágyas, hátborzongató szoba van.” A szálláson túl az étkezésre, az „ehetetlen bölényhúsra” is panaszkodtak a résztvevők. A hiányos étkezés és a kialvatlanság persze rontotta a sportolók teljesítményét, akik sorra alul maradtak otthoni csúcsformájuktól. Gönczy Lajos például gyomorrontással küzdött, így csak 4. lett magasugrásban, helyből magasugrásban pedig ötödik.[1]

1908-ban Londonban a magyar küldöttség a British Museum mellett szállt meg. A stadion 25 kilométerre volt a szálláshelytől, így minden alkalommal földalattival utaztak a helyszínre.[2] Ez ma már persze elképzelhetetlen lenne, de akkor még közel nem volt annyi résztvevő és szurkoló az olimpián, mint manapság, az olimpiák szervezése is kezdetleges volt.

Az 1924-es párizsi olimpián már voltak kísérletek egy olimpiai falu létrehozására, de az akkor felkínált szállás költségeit sokallották a résztevők.

Az olimpiai falu ötletének debütálása az 1924-es párizsi olimpián

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1992–2021

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1992–2021

Magyarország az újkori olimpiák története során eddig összesen 179 aranyérmet tudhat magáénak. Vegyük is sorba az egyes olimpiák első magyar győzteseit. Sorozatunk harmadik, záró részében 1992-től 2021-ig.

1992 – Barcelona

Szintén arattak úszóink. 400 méter vegyesen ezúttal Egerszegi Krisztina „Egérke” szerzett aranyérmet, majd ismét Darnyi Tamás. Egerszegi 100 és 200 méter háton is olimpiai bajnok lett.

Egérke négy évvel korábban, 14 évesen szerepelt először olimpián Szöulban, ahol a 100 méteres hátúszásban ezüstérmet szerzett. Ki ne emlékezne Vitray Tamás legendás közvetítésére: „Gyere kicsi lány! Gyere Egérkém![1]

Ezúttal is egy egész ország szurkolt a fiatal versenyzőnek, aki megérdemelten zsebelt be három aranyérmet. Barcelonában nagyon erős volt a 400 vegyes mezőnye, a kínai Lin Li, a világbajnoki címvédő, az ausztrál Haley Lewis a 200 méteres gyors világbajnoka is Egerszegi ellenfelének ígérkezett. A verseny nagyon szoros volt, a fináléban pillangón Sanders vezetett, háton már Egerszegi, mellen egyre jobban felzárkózott a kínai Lin, gyorson szinte fej-fej mellett küzdöttek, míg az amerikai lemaradt és Egérke vette át a vezetést. Nem nyugodhatott azonban, mert Lin folyamatosan próbálta behozni hátrányát. Végül nem sikerült neki, Egerszegi 20 centiméteres előnnyel érte el a falat.[2]

Egerszegi Krisztina

 

1996 – Atlanta

Atlantában 6 napot váratott magára az első olimpiai aranyérem, melyet ismét úszónk szereztek meg, ezúttal Rózsa Norbert a 200 méteres mellúszásban. A versenyen a két Széchy Tamás tanítvány, Rózsa Norbert és Güttler Károly egymással versenyezve értek célba és szerezték meg a dobogó első két fokát.

Rózsa négy évvel korábban már két ezüstérmet szerzett az olimpián. Atlantában a döntőben az utolsó 25 méteren szerezte meg a vezetést. Ugyan 1,3 másodperccel rosszabbat úszott, mint négy éve, amikor ezüstérmet szerzett, de ezúttal teljesítménye a dobogó legfelső fokára juttatta. Güttler Károly csak tizedmásodpercekkel maradt le mögötte. A kettős magyar sikernek Széchy Tamás is örülhetett, akinek Rózsa a nyakába akasztotta érmét.[3]

Rózsa Norbert

 

2000 – Sydney

Az olimpia második napján Nagy Tímea megnyerte a párbajtőr bajnokságát. Higgadt vívásával döntőbe jutott, ahol először a francia Flessel ellen diadalmaskodott 15:14-re, majd a svájci Bürkit győzte le. Nagy úgy nyilatkozott, hogy mindent a csapatgyőzelemnek rendeltek alá, ezért nem is remélte, hogy egyéniben ekkora sikert fog elérni. Ekkor már ráadásul édesanyaként versenyzett, nem sokkal korábban született meg első kislánya.[4]

Nagy Tímea

 

2004 – Athén

Az olimpia második napján, az ezúttal már kétgyermekes édesanya, Nagy Tímea megvédte olimpiai bajnoki címét, amely ráadásul a magyar sport százötvenedik aranyérmét jelentette. A döntőben az 1996-os , francia olimpiai bajnok Flesselt győzte le. Párbajtőrére felírta lányai, Csenge és Luca neveit, mely ezúttal is meghozta számára a sikert.  2010-ben hagyott fel a profi sporttal, jelenleg a Hajós Alfréd Uszoda létesítményigazgatója.[5]

Nagy Tímea

 

2008 – Peking

Az első magyar aranyéremet hosszas hajrá előzte meg, három nappal az olimpia zárása előtt került csak rá sor. A Kemény Dénes vezette férfi vízilabda csapat megszerezte harmadik olimpiai bajnoki címét! A döntőig nehezen jutotta kel a fiúk, de az amerikaiakkal vívott küzdelemben remekeltek. 5 dobásos fölénnyel nyertek 14:10-re. A csapat tagjai: Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dénes, Varga Dániel és Varga Tamás. A csapatból öten lettek háromszoros olimpiai bajnokok: Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán.[6]

A férfi vízilabda válogatott

 

2012 – London

Szilágyi Áron a második napon olimpiai bajnok lett egyéni kardvívásban. Az aranyéremig 5 győzelmet aratott, a német Hartung elleni negyeddöntőn kívül mind hatalmas előnnyel verte ellenfeleit. A döntőben az olasz Diego Occhiuzzi ellen küzdött, aki ugyan stílust váltott a meccs közepén, de ezzel sem tudta menteni helyzetét, Szilágyi 15:8-ra nyert. Ezzel a világ második legfiatalabb aranyérmes kardvívója lett.[7]

Szilágyi Áron

 

2016 – Rio de Janeiro

Szász Emese a párbajtőrvívás egyéni bajnoka lett, ezzel megszerezve a 169. magyar olimpiai aranyérmet. Utolsó ellenfele a szintén balkezes Rosella Fiamingo volt, akivel nagyon kiélezett küzdelmet vívtak. 11-12-nél Szász térbeli pozíciót váltott, amely sokkolta az ellenfelet és így sikerült 15:13-ra legyőznie a kétszeres világbajnok olasz lányt.[8]

Szász Emese

 

2018 – Phjongcshang

A téli olimpiákon sokáig váratott magára az első magyar aranyérem, de végül 2018-ban „tört meg a jég”, amikor a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor összetételű férfi rövidpályás gyorskorcsolya csapat az 5000 m-es távon nemcsak, hogy eljutott a döntőig, hanem ott maga mögé utasította Kína, Kanada és Dél-Korea váltóját.[9]

Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor

2021 – Tokió

Az olimpia első napján Szilágyi Áron elegáns küzdelemmel megszerezte sorozatban harmadik egyéni aranyérmét kardvívásban, ezzel elsőként írta be magát a vívósport történetébe, ugyanis korábban sosem volt olyan győztes, aki egyéniben háromszor is győzött volna kardvívásban. A döntőben az olasz Luigi Samelét győzte le 15:7-re.

Az olimpiák eddigi történetében két olyan magyar sportolót tudunk felsorolni, aki háromszor is diadalmaskodott az olimpiákon: Egerszegi Krisztina 200 méteres hátúszásban (Szöul, Barcelona és Atlanta) és Papp László ökölvívó (London, Helsinki és Melbourne).[10]

Manhercz Erika

Szilágyi Áron

 

[1] Napló. 8. évfolyam, 350. szám. 1997.01.22. 18-19. o.

[2] https://index.hu/sport/alapvonal/2020/05/31/egerszegi_krisztina_1992_400_vegyes_aranyerem/

[3] https://index.hu/sport/alapvonal/2020/06/11/rozsa_norbert_1996_atlanta_aranyerem_melluszas/; Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.

[4] Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.; https://index.hu/sport/alapvonal/2020/06/26/nagy_timea_2004_athen_aranyerem_cimvedes/

[5] Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.; https://index.hu/sport/alapvonal/2020/06/26/nagy_timea_2004_athen_aranyerem_cimvedes/

[6] Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.; https://index.hu/sport/alapvonal/2020/07/06/vizilabda_peking_olimpia_tripla/

[7] Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[8] Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[9] Téli olimpia: így lett aranyérmes a magyar váltó. Budapest, 2018.; https://www.nemzetisport.hu/teli_sportok/teli-olimpia-igy-lett-olimpiai-bajnok-a-magyar-valto-video-2620755

[10] https://www.nemzetisport.hu/tokio-2020/tokio-2020-szilagyi-aron-sorozatban-harmadszor-olimpiai-bajnok-2840033

https://index.hu/sport/2021/tokio/2021/07/24/mar-az-elso-nap-megszerezhetjuk-az-elso-ermunket/

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1956–1988

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1956–1988

Magyarország az újkori olimpiák története során eddig összesen 179 aranyérmet tudhat magáénak. Vegyük is sorba az egyes olimpiák első magyar győzteseit. Sorozatunk második részében 1956-tól 1988-ig.

1956 – Melbourne

A novemberi kajak kettes versenyen a Fábián László és Urányi János kettes diadalmaskodott, ezzel megszerezve a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranyérmét. A versenyt a Melbourne-től 160 kilométerre lévő Ballaratban rendezték meg. A 10 ezer méteres távon szinte végig a magyar kettes vezette a mezőnyt, míg végül egy teljes hajóhossznyi előnnyel értek célba a nyugatnémet versenyzőkkel szemben.[1]Urányi korábban is mindent megtett, hogy olimpiai bajnok lehessen, de ez végül csak pályafutása alkonyán, 32 évesen érte el a nála 12 évvel fiatalabb Fábiánnal.[2]

Urányi János és Fábián László

 

1960 – Róma

Rómában ismét a kajak-kenu gazdagodott elsőként aranyéremmel. Ezúttal Parti János állhatott fel a dobogó első fokára kenu egyesben, az 1000 méteres távon. A versenyt a Rómától nem messze fekvő Albano-tavon rendezték meg. A verseny közvetítésekor a magyar riporter nem látta közvetlenül a képernyőt, kérte a nézőket, hogy a fehér sapkás versenyzőt figyeljék, neki kell szurkolni. Csakhogy Parti közvetlen a rajt előtt levette fehér sapkáját. A mezőnyben a szovjet Szilajev szintén fehér sapkás volt, így a riporter végig az ő szurkolására bíztatta a nézőket, akik igencsak meglepődtek, amikor a verseny végén egy másik hajó előretörve megelőzte a fehér sapkást. Mégsem szomorkodtak sokáig a nézők, hiszen kiderült, hogy Parti János előzte még végül a szovjet versenyzőt.[3] Érdekesség, hogy Parti saját maga tervezte hajóját, a „Kenusaurust”.[4]

Parti János

 

1964 – Tokió

Dr. Török Ferenc öttusában olimpiai bajnok lett egyéniben. Csapatban ezúttal nélkülöznünk kellett Balczó Andrást és Móna Istvánt, így a csapat (Nagy Imre, dr. Török Ferenc és dr. Török Ottó) bronzérmesek lettek. Ezzel szemben egyéniben Török hatalmas küzdéssel, szinte ájultig futva magát a sáros pályán legyőzte ellenfelét, Igor Novikot. A célhoz közel érve olyan közel kellett elfutniuk a versenyzőknek az olimpiai láng mellett, hogy szinte érezték a perzselő tüzet. A győzelem után a dobogón állva pedig azon lepődhetett meg győztesünk, hogy a japán zenekar csárdás ritmusban játszotta el a magyar himnuszt.

A legeredményesebb versenyzőinknek a vívók bizonyultak, akik összesen négy aranyérmet szereztek Tokióban.[5]

dr. Török Ferenc

 

1968 – Mexikóváros

Ismét a déli féltekén rendeztek olimpiát, így október 14- én született meg az első aranyérem atlétikában, Németh Angéla gerelyhajítónk 60,36 méteres dobásával. Senki sem várt tőle ekkora sikert, ugyanis frissen diplomázott a Testnevelési Főiskolán tanárként, ráadásul nem sokkal az indulás előtt átpártolt a kosárlabdához. Mégis nem sokkal az olimpia előtt megdöntötte az országos csúcsot gerelyhajításban.. Az olimpián remekelt, 44 centiméterrel nagyobbat dobott, mint a második helyezett román atléta, Mihaela Penes.[6]

Németh Angéla

 

1972 – München

Földi Imre súlyemelésben diadalmaskodott, légsúlyban. Ekkor még utoljára, három fogásnemben mérkőztek meg egymással a súlyemelők. Nyomásban 127,5 kg-ot emelt fel, a legnagyobb taktikai tudást igénylő szakításban, ahol egyből kell a súlyt a fej fölé emelni, 107,5 kg-ot emelt fel vetélytársával, a szovjet Csetyinnel együtt. Az utolsó nem a lökés volt, ahol 142,5 kg-al diadalmaskodott. Így az összetett versenyt 377,5 kilogrammos világcsúccsal nyerte meg.

München volt a negyedik olimpiája, 34 évesen, sokan várták már, hogy a dobogó legtetejére léphessen. Érmével a súlyemelés számára is megszerezte az első olimpiai bajnoki címet.[7]

Földi Imre

 

1976 – Montreal

A tornászok közül Magyar Zoltán hatalmas sikert aratott lólengésben. Az orsóforgással megtoldott vándorkörzése meghozta számára a sikert. A bonyolult mozdulatsort évekig gyakorolta, hogy tökéletes legyen. Négy évvel korábban az olimpián mutatta be a vándor elemet, bár ekkor ez még nem hozott számára sikert. Montrealban a döntőben 9,9 pontot kapott bravúros gyakorlatára. A következő olimpián Moszkvában megvédte olimpiai bajnoki címét, majd visszavonult az aktív sportolástól.[8]

Magyar Zoltán

 

1980 – Moszkva

Varga Károly sportlövészetben a kisöbű sportpuska 60 lövésese fekvő testhelyzetű versenyében lett elsőként olimpiai bajnok Moszkvában, 599 körrel olimpiai és világcsúcsot állítva. Azt hitte veszített, de kaliberezés után egy lövése után plusz pontot kapott, így megnyerve a versenyt. A nagyközönség számára teljesen ismeretlen versenyzőként állt rajthoz. Hét évvel korábban tűnt fel egy iskolai lövészversenyen. Kortársai szerint remek szeme, biztos keze és rendkívül nyugodt versenyző volt, ami a sportlövészetben nyerő párosítás. Az olimpián sérülten versenyzett. Moszkvában az öttusázók ellen játszott futballmeccsen egy becsúszó szerelésnél ráesett a kezére, eltört a csuklója, ezt azonban eltitkolta a csapatorvos elől.[9]

Varga Károly

 

1984 –Los Angeles

Politikai okokból nem vettünk részt a los angeles-i olimpián.

1988 – Szöul

Darnyi Tamás a 400 méteres vegyes úszásban olimpiai bajnok lett 4:14.75-ös világcsúccsal. Az elején a pillangónál még csak harmadikként fordult, de féltávnál, a hátúszás után már teljes testhosszal vezetett.

„A célba csap, hátrafordul, az arca még hosszú másodpercekig halálosan komoly. Még kavarog benne a világ, a küzdelem, a csata, az évtizedes szívszaggató munka, kavarognak a másodpercek és az esztendők. Csatából jött. Győztesen. Aztán végre felnevet, a kötélre támaszkodik és nagyot csap a vízre.”[10]

Pár nappal később a 200 méteres vegyes úszásban is elsőként végzett.

Manhercz Erika

Darnyi Tamás

 

 

[1] Gyárfás Tamás (szerk.): Az olimpiák árnyai. Tanulmányok, visszaemlékezések, riportok (Budapest, 1984)

[2] Marosvölgyi György (szerk.): Bajnokról bajnokok. A Magyar Olimpiai Bizottság centenáriuma tiszteletére 1995 Budapest, 1995.

[3] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).

[4] Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012.  Szer. Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[5] László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).; Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[6] Sportélet. 1986.12.01. 12. szám. 25-26. o.; László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[7] László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[8] László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[9] László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980).; Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.; Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.

[10] Képes Sport. 35. évfolyam, 39. szám. 1988.09.27. 7. o.

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1896–1952

Az olimpiák első magyar bajnokai: 1896–1952

Magyarország az újkori olimpiák története során eddig összesen 178 aranyérmet tudhat magáénak. Vegyük is sorba az egyes olimpiák első magyar győzteseit, elsőként 1896-tól 1952-ig.

1896 – Athén

Az első modern kori olimpián a Budapesti Torna Club színeiben indult Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold). Eredeti klubja a Magyar Úszó Egylet volt, de mivel az olimpiára csak atléták és tornászok kiutazását tervezték, így más színben kellett indulnia. 1896. április 11-én a Zea-öböl hideg (11 fokos) vizében a 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is első lett, ezzel megszerezve Magyarország első aranyérmeit. Érdekesség, hogy az 1200 méteres távon faggyúval kente be a testét, hogy megóvja a hideg víztől, így sikeresen célba ért, de a vízből már nem tudott egyedül kimászni, annyira elgémberedett.[1]

Hajós Alfréd

1900 – Párizs

Bauer Rudolf diszkoszvetésben nyert elsőként aranyérmet az atlétikának. Fordulásos dobótechnikájával forradalmosította a sportágat. Nem indult már több olimpián, sőt, evezésben, úszásban, tornában és vívásban ért el később eredményeket. A Budapesti Torna Club alapító tagja volt. Érdekesség, hogy ezen az olimpián nem kaptak aranyérmet a győztesek, mindenki különböző ajándékban részesült. Bauer egy díszes, ezüst cukortartót kapott győzelméért.[2]

Bauer Rudolf

 

1904 – Saint Louis

Halmay Zoltán az 50 és 100 yardos úszás bajnoka lett. Az ő nevéhez köthető az első, a Nemzetközi Úszó Szövetség által hitelesített világcsúcs: 1905-ben a 100 méteres gyorsúszásban 1:05,8-as rekordot ért el. Első nap fölényesen megnyerte Halmay a 100 yardos távot, de másnap az 50 yardos távot kétszer kellett megnyernie. Olyannyira nagy harcot vívott Scott Leary-vel, hogy csak egy fél karhosszal ért előbb a célvonalhoz. Az amerikai bíró Leary-t, a magyar Halmayt látta győztesnek, kettejük vitája dulakodásig fajult, ezért a zsűri elnök újraúszást rendelt el. Másodjára Halmay hattizedes előnnyel nyert, végig vezetve, a korabeli sajtó csak cápaként emlegette.[3]

Halmay Zoltán

 

1908 – London

Dr. Fuchs Jenő egyéni és csapatkardvívásban is első helyen végzett. A kortársak igencsak meglepődtek, ugyanis egy 1908-as próbaversenyen elért harmadik helyezésnek köszönhette olimpiai indulását, így szinte esélytelennek találták a dobogóra kerülését. A magyar csapat nagy megdöbbenésére ráadásul az angolok a vívó versenyeket az olimpiai stadionban, szabadtéren rendezték. A pást területe korántsem volt ideális, hengerelt kavicságyon kellett küzdeniük a versenyzőknek. Az elődöntőben már látszott, hogy Fuchs birkózott meg a legjobban a szokatlan talajjal. A döntő nyolcas mezőnyébe 7 magyar versenyző került be, így igencsak izgalmas volt a párharc. Végül Zulavszky Bélával küzdött meg az elsőbbségért.[4]

Az aranyérmes kardcsapat tagjai Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter és Werkner Lajos voltak.

dr. Fuchs Jenő

 

1912 – Stockholm

Július 1-én dr. Prokopp Sándor megszerezte a sportlövészet első olimpiai érmét. Az előző olimpián a sportlövők az utolsó helyen végeztek a hatos hadipuska csapatversenyben, így négy évvel később sem számítottak a kortársak nagyobb sikerre. Igencsak meglepődött mindenki, amikor a tartalékos Prokopp – aki előző nap be sem került a csapatversenybe -, a 300 méteres hadifegyveres versenyen 97 pontot ért el a 100-ból, ezzel megszerezve az elsőséget. Pedig az olimpiára is félig önköltséges alapon jutott ki, egy tartalékos sportlövész visszalépése miatt. A családi legenda szerint Prokopp anyai ágon Berkó Jánosnak, a híres tiroli mesterlövésznek a leszármazottja.[5]

dr. Prokopp Sándor

 

1924 – Párizs

Ismét a sportlövészethez köthető az első aranyérem, mégpedig agyaggalamblövésben szerezte dr. Halasy Gyula. A finn versenyzővel azonos eredményt ért el, így újabb összecsapásra került sor. Ezúttal Halasy összes találata sikeres volt, míg a finn egyet hibázott. Agyaggalamblövésben Lumniczer Sándort tartották legesélyesebbnek, akinek pont egy évvel korábban döntötte meg 94 találatos csúcsát 96-ra Halasy. Lumniczer ételmérgezést kapott Párizsban, így ugyan el tudott indulni a versenyen, de nem hozta legjobb formáját. Állítólag Halasy csak annyit mondott neki, hogy ne aggódjon, akkor az ő feladata lesz megnyerni a versenyt helyette. Krúdy Gyula az ország legnyugodtabb embereként jellemezte Halasyt. Az első világháborúban huszár főhadnagyként szolgált. Olyan súlyosan megsérült egy aknarobbanásban, hogy nyolc hónapig beszélni sem tudott. A sport segítségével épült fel és hosszas készülés és anyagi ráfordítás árán jutott a dobogóra 1924-ben.[6]

dr. Halasy Gyula

 

1928 – Amszterdam

Augusztus 5-én Keresztes Lajos birkózó kötöttfogásban, könnyűsúlyban lett olimpiai bajnok, hatalmas fölénnyel nyert német ellenfele ellen. Négy évvel korábban már ezüstérmet szerzett az olimpián, ezzel megszerezve a birkózók első olimpiai ezüstérmét. 1924-ben csak tartalékként indulhatott az olimpián. A válogatóversenyek előtt ugyanis baleset érte. Vágóhídon dolgozott, ahol egy félresikerült mozdulatot követően szerszáma átszakította a lábizmát. A versenyekig nem gyógyult meg rendesen, de mégis ezüstérmet szerzett.[7]

Keresztes Lajos

 

1932 – Los Angeles

Pelle István tornász az 1932-es Los Angelesben megrendezett olimpiát páratlan sikerrel zárta. Egyéni műszabadgyakorlatban és lólengésben bajnok lett, korláton és összetett egyéniben pedig ezüstérmet szerzett. Ezen felül 4. helyen végzett összetett csapatban, akrobatikus ugrásban, nyújtón és lóugrásban. A Magyarországra hazatért sportolókat lelkes tömeg fogadta a Keleti Pályaudvaron. Az olimpikonok első útja az Ismeretlen Katona sírjához vezetett, ahol Pelle István helyezte el a kegyeleti koszorút az emlékműre. Horthy Miklós kormányzó a IV. osztályú polgári érdemkereszttel tüntette ki a bajnokot. Pelle a Torna Szövetségétől is elismerésben részesült, a Szövetség Nagy Aranyérmét nyújtották át neki. Sportpályafutását az 1930-as évekig folytatta. Jogi egyetemet végzett, de szerény fizetésének kiegészítéseként artista fellépéseket vállalt bel-és külföldön egyaránt.[8]

Pelle István

 

1936 – Berlin

A berlini olimpia kezdetén, augusztus 5-én három magyar sportolónk is aranyérmet szerzett: elsőként vívásban Elek Ilona, majd birkózásban Kárpáti Károly és Zombori Ödön. Fontos kiemelni, hogy Elek Ilona az első magyar női vívó olimpiai bajnok.

Elek Ilonának korán választania kellett, hogy a zongorázást, vagy a vívást választja, mert előbbihez laza csuklóra lett volna szüksége, ami kizárt a vívóknál. Végül az utóbbi mellett döntött és a világhírű olasz mester, Santelli Italo tanítványa lett. A berlini olimpián maga mögé utasította a német kedvencet, Helene Mayert, aki Amszterdamban lett bajnok, valamint Ellen Preist, aki Los Angeles bajnoka volt. A háború viszontagságai után Elek Ilona 1948-ban újra kijutott az olimpiára és ismét bajnok lett.[9]

Elek Ilona

 

1948 – London

Németh Imre atléta kalapácsvetésben 56,07 métert dobva július 31-én olimpiai bajnok lett, bár eredményével kissé elmaradt egyéni legjobbjától. Ez nem is volt csoda, ugyanis a kalapácsvetők pályája először nem készült el időben, majd versenyük kiderült, hogy ütközik a női gerelyhajítók versenyével, végül pedig az 50 kilométeres gyaloglás mezőnye is megérkezett a stadionba a verseny kellős közepén. A sokszoros huzavona után Németh már első dobásával is felülmúlta a mezőnyt. Végül csak a jugoszláv Gubijan közelítette meg, akkor szokatlannak számító háromfordulásos dobásával Németh eredményét, de ő mögötte maradt 54, 24 méteres dobásával.

A kalapácsvető bajnok 1953-ban az első igazgatója lett a Népstadionnak.[10]

Németh Imre

 

1952 – Helsinki

Az első sikereket a tornász lányok érték el: elsőként Korondi Margit felemáskorláton, majd Keleti Ágnes női talajgyakorlaton szerzett olimpiai bajnoki címet. Korondi négy éves korától tornázott. Ezen az olimpián összetett csapatban ezüstérmes lett, valamint bronzérmes lett összetett egyéniben, gerendán, talajon és a kéziszercsapat tagjaként. A csapat a legnehezebb szert, a buzogányt választotta. Sajnos Korondi elejtette a gyakorlat közben a buzogányt, amiért büntető pontot kaptak. Ha ez nincs, még egy aranyéremmel gazdagodott volna a női tornasport. Közvetlen az olimpia után sérül miatt felhagyott az aktív sportolással, de a következő olimpiára mégis sikerült visszatérnie, hogy ezúttal még egy aranyéremmel koronázza meg pályafutását.

Keleti Ágnes is négy éves korában kezdte a tornával való ismerkedését. Az 1948-as olimpiára már kijutott, de olyan súlyos sérülést szerzett edzés közben, hogy a versenyen már nem tudott elindulni. Az 1952-es bajnoki címe mellett ezüstérmes lett a csapattal, felemáskorláton és a kéziszercsapattal pedig bronzérmet szerzett.

Manhercz Erika

Korondi Margit

 

[1] Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok.

[2] URL: https://nagyhaboru.blog.hu/2012/08/09/bauer_rudolf_az_olimpiai_bajnok_atleta_es_a_lovagias_magyar_tiszt; Magyarország a XX. században. III. kötet. Babits Kiadó. Szekszárd. 1996-2000.; URL: http://vmek.niif.hu/02100/02185/html/601.html

[3] Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[4] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980)

[5] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[6] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[7] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[8] Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[9] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012.  Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012., Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.

[10] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.; Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.

Olimpiai megnyitó ünnepségek

Olimpiai megnyitó ünnepségek

Július 23-án kerül sor a 2020-ban a pandémia miatt elhalasztott olimpiai játékok megnyitójára Tokióban. Az alkalomból vegyük sorra az olimpiai megnyitók jellegzetességeit és érdekességeit.

A hivatalos megnyitó bepillantást enged a rendező országba, felvonultatja a nemzet legfontosabb személyeit, valamint ízelítőt ad az adott kultúrából és hagyományokból. Mindeközben a megnyitón mindig hangsúlyozzák az olimpiai játékok közötti folytonosságot.

A megnyitók története egyidős az újkori olimpiák történetével, hiszen már az 1896-os athéni olimpiát is nyitó ünnepséggel avatták fel. A pontos szabályrendszer azonban csak a későbbiekben kristályosodott ki.

A megnyitó monumentális része a bevonulás, ahol az adott nemzetek olimpiai bizottságai vonulnak be a sportolókkal. 1908-ban ez még csak 22 küldöttséget jelentett, míg idén már 206-ot! Ebben az évben Magyarország is rekord számú résztvevővel képviselteti magát 23 sportágban. A küldöttségek mindig a rendező ország nyelvének ABC sorrendjében vonulnak be, kivéve Görögországot, aki az első helyen vonul, illetve a rendező országot, aki a sort zárja.

Az 1908-as londoni olimpia megnyitója

Az adott országok zászlaját eddig mindig kizárólag egy sportoló vihette. Idén azonban már minden ország egy női és egy férfi tagja együttesen viheti a lobogót.

Eddigi zászlóvivőink:

1908 London Mudin István (atlétika)
1912 Stockholm Rittich Jenő (torna)
1924 Párizs Toldi Sándor (atlétika)
1928 Amszterdam Egri Kálmán (atlétika)
1932 Los Angeles Bácsalmási Péter (atlétika)
1936 Berlin Bácsalmási Péter (atlétika)
1948 London Németh Imre (atlétika)
1952 Helsinki Németh Imre (atlétika)
1956 Melbourne Csermák József (atlétika)
1956 Stockholm (lovasversenyek) Erdélyi István (csapatvezető)
1960 Róma Simon János (kosárlabdázó)
1964 Tokió Kulcsár Gergely (atlétika)
1968 Mexikóváros Kulcsár Gergely (atlétika)
1972 München Kulcsár Gergely (atlétika)
1976 Montreal Kamuti Jenő (vívás)
1980 Moszkva ifj. Szívós István (vízilabda)
1988 Szöul Vaskuti István (kenu)
1992 Barcelona Komáromi Tibor (birkózás)
1996 Atlanta Szabó Bence (vívás)
2000 Sydney Kőbán Rita (kajak)
2004 Athén Kovács Antal (cselgáncs)
2008 Peking Kammerer Zoltán (kajak)
2012 London Biros Péter (vízilabda)
2016 Rio de Janeiro Szilágyi Áron (vívás)
2021 Tokió Mohamed Aida (vívás), Cseh László (úszás)

A megnyitón az 1960-as téli olimpián csendül fel először az olimpia himnusza, amelyet még 1896-ban komponált a görög Kostis Palamas és Spiros Samaras, de csak 1958-ban döntöttek az elfogadásáról.

1920 óta létezik a hivatalos, ötkarikás olimpiai zászló, melyet az újkori olimpiák szülőatyja, Pierre de Coubertin báró talált ki és 1914-ben a Párizsi Kongresszuson mutattak be.

Az olimpiát hivatalosan az adott ország államfője nyitja meg, így pl. 2012-ben Londonban II. Erzsébet királyné. A megnyitó beszédet 1936 előtt egy mondatra korlátozták, megakadályozva ezzel, hogy Adolf Hitler propaganda beszédet tarthasson.

A nyitó ünnepséghez köthető az egyik legmisztikusabb mozzanat, az olimpiai láng meggyújtása, mely az 1936-os berlini olimpia óta hagyomány. A bevezetését a német sportdiplomata, Carl Diem szorgalmazta. A lángot ma is hagyományosan az olümpiai Héra templomnál gyújtják meg tükör és a napfény segítségével, majd váltófutással viszik a helyszínre. Ezzel az ókori görög mitológiát elevenítik meg, mely szerint Prométheusz volt az, aki ellopta a tüzet Zeusztól és az embereknek adta. Először tavaly márciusban gyújtották meg a lángot, majd a futást egy évvel elhalasztották a pandémia miatt.

Idén március 25-én indult el a láng Fukushimából és azóta bejárta egész Japánt. Az olimpiai láng először a 2011-es földrengés és cunami által sújtott területeket járta be, ezzel is a reményt és az együttérzést szimbolizálva az ott élőkkel. Idén a világjárvány miatt a szigorú szabályok az olimpiai láng útjára is érvényesek voltak, a szurkolókat arra kérték, hogy a televíziós közvetítésen keresztül kövessék a láng útját. Máskor a láng útját ezrek kísérik.

Az 1964-es tokiói olimpia megnyitója

1964-ben is Tokió szervezte az olimpiát, így a váltófutást is. Ekkor Görögországból a Távol-Keleti országokon keresztül érkezett meg a láng, de több szakaszon „utazott” repülővel is. Az olimpiai kandellábert Yoshinori Sakai gyújtotta meg, aki „Hiroshima baby”-ként vonult be a köztudatba, ugyanis a város elpusztulásának napján született. Szerepeltetésével Japán a háború utáni újjászületését hangsúlyozta.

A tűz végső állomása a stadion, melyben először egy atléta körbefut a fáklyával, majd az kandellábernél meggyújtja az olimpiai lángot. Az olimpiák történetében először az 1928-as amszterdami játékokon gyújtottak lángot, a békét, egységet és harmóniát szimbolizálva.

Magára a lángot tartó kandelláberre is speciális szabályok vonatkoznak, például minden néző számára jól látható helyen kell lennie. Az kandelláber begyújtása után a lángok egészen a záró ünnepségig lobognak. Az utolsó futó általában híres nemzeti sportoló, akinek a kilétét az utolsó percekig titokként őrzik. A 2010-es vancouveri téli olimpián négy kanadai sportoló gyújthatta volna meg a nagy lángot, azonban a hokis legenda, Wayne Gretzkyhez tartozó kandelláber nem emelkedett ki, így ő nem tudta meggyújtani az kandellábert. Végül kisétált a stadionból és a belvárosban lobbantotta fel a lángot.

A rendező ország minden olimpiára saját fáklyát tervez. Az alkotásnak rendkívül ellenállónak kell lennie, hiszen a szél és az eső viszontagságait is bírnia kell, hogy a lángot épségben megőrizze. Ezen túl rendszeresen előfordultak olyan incidensek, amikor valaki megpróbálta kioltani a lángot. 2016-ban például egy fiatalember egy üveg vízzel próbálkozott, idén pedig egy japán nő vízi pisztollyal tiltakozott az olimpia ellen.

Az 1976-os montreali olimpia megnyitója

 

Az 2020/2021-es fáklyát, melyet a cseresznyevirágzás ihletett, a japán Tokujin Yoshioka tervezte. A cseresznyevirágzás motívuma ugyanolyan alumínium elemből készült, mint amelyet a híres japán gyorsvasutaknál is használnak. Ezzel kiemelték, hogy a hagyományok és a technológiai újdonságok harmonikusan megférnek egymással, hiszen egyazon alumínium darabból készülhet tradícionális művészeti alkotás, de a technika adta lehetőségek miatt más újdonság is. A fáklya a 2011-es Japánt sújtó földrengésre és cunamira is megemlékezik az abban felhasznált újrahasznosított anyagon keresztül.

A nyitó ünnepségek másik látványos mozzanata a galambok reptetése, mely a békét szimbolizálja. Egészén az 1988-as szöuli olimpiáig a lánggyújtás előtt engedték el a galambokat. Ebben az évben a madarak az kandelláber peremére repültek és elevenen elégtek, így a későbbiekben, 1992 után ezt elkerülendő betiltották az élő gerlék alkalmazását. Manapság csak jelképesen jelenik meg a galamb motívum, így például Atlantában papírgalambokat, Lilehammerben pedig lufikat röptettek.

Az olimpiai eskü megfogadása is fontos mozzanata a rendezvénynek. Az első „amatőr” olimpiai esküt a megnyitón részt vevő sportolók az 1920-ban Antwerpenben, az első világháború utáni első olimpián tették le. Erre a csonka versenyre a világháború vesztes országai (így Magyarország sem) kaptak meghívást a belga rendezőktől. Érdekesség, hogy eredetileg 1914-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai egy nem hivatalos szimpátiaszavazáson 21:7 arányban Budapestet tartották alkalmasabb helyszínnek. A világháború végül az olimpiák történetét is átírta.

A megnyitó hivatalos elemei után következik a művészeti program, egy hatalmas show műsor mely alkalmas az adott ország történelmének és kultúrájának bemutatására.

Hamarosan megtudjuk, hogy idén milyen látványos bemutatóban lesz részünk.

Manhercz Erika

Források:

Magyar Olimpiai Lexikon. 1896-2012. Szerk. Rózsaligeti László. Corvina, 2012.

https://www.etk.pte.hu/protected/OktatasiAnyagok/%21Palyazati/sport2/Sportprotokoll_1026_elektrK.pdf

https://hvg.hu/sport/20210704_tokioi_olimpia_megnyito_magyar_zaszlo_mohamed_aida_cseh_laszlo

https://www.jrailpass.com/blog/tokyo-2020-olympics/torch-relay

https://www.theguardian.com/sport/2021/jul/07/olympic-torch-protests

https://www.nemzetisport.hu/tokio-2020/tokio-2020-megerkezett-az-olimpiai-lang-a-japan-fovarosba-2837369

https://olympics.com/ioc/tokyo-2020-facts-and-figures

http://olimpia.hu/a-tokioi-magyar-olimpiai-csapatot-70-hazai-sportegyesulet-sportoloi-alkotjak

https://www.nemzetisport.hu/london_2012/szoul-kistigris-nagy-ugras-magyar-11-es-2143791

http://olimpia.hu/olumpiatol-tokioig-a-lang-tortenete