Magyar Sport Napja
Magyar Sport Napja
Immár 21 éve május 6-án ünnepeljük a Magyar Sport Napját. De miért éppen ezen a napon?
gróf Esterházy Miksa, a Magyar Athletikai Club alapítója
A Magyar Athletikai Club, melyet gróf Esterházy Miksa (írói álnevén Viator) alapított 1875. május 6-án rendezte meg első nyilvános, szabadtéri atlétikai sportviadalát, mely első volt a kontinensen. A nagyszabású versenyt a lipótvárosi Újépület kaszárnya udvarán rendezték meg. A hatalmas épület udvara a mai Szabadság-tér területén állt egészen 1898-ig.
Az Újépület rajza Siklóssy László: A magyar sport ezer éve III. (Budapest, 1929) című kiadványában
Vajon milyen volt az esemény fogadtatása? A korabeli sajtó leírásából jól kitűnik az atlétikai verseny visszhangja. A Vadász és Versenylap így méltatta a rendezvényt:
„Az ünnepély rokonszenves fogadtatásban részesült. Ez kötelezi az ifjú Club tagjait a fokozott odaadásra és haladásra, az ifjú athleták meglepő sikert mutattak fel: ez biztosítja részökre, s kell hogy megnyerje a közönség és a sajtó nagybecsű támogatását.
Az athleták czélja messzeható fontosságú s nem látványos ünnepélyei, hanem lényege teszik közérdekűvé, s hogy kifejthesse áldásos voltát, mindkét részről teljes odaadást kíván: áldozatot ott, buzgalmat emitt! Egyikben se legyen hiány soha!”1
A Jókai Mór által szerkesztett Hon című napilap is pozitívan értékelte az első atlétikai viadalt, mint az országban már elterjedt torna lehetséges versenytársát:
„Újabb utánzata ez is a nyugati kultúra mulatságainak. Kívánatos is, hogy fejlődjék és virágozzon a nemzeti tornacsarnok testvéreként, mert magasabb fejlesztőjét képezi a testi erő és ügyességnek, mely alapiskoláját a tornászásban bírja. Azért aki az athletika nagyobb igényű küzdelmeiben akar kitűnni, nem mellőzheti előfeltételül a tornát. Ez látszott meg az első viadalon is, melyen a legtöbb kitüntetést a torna régi tagjai nyerték.”
Az eseményre számos előkelőség ellátogatott: Coburg Fülöp herceg és felesége Lujza, a belga királyi hercegnő, valamint báró Edelsheim-Gyulay Lipót főparancsnok. A népes nézőközönség a kaszárnya udvarán felépített tribünökön kapott helyet. A nagy meleg és az árnyék hiánya miatt a Vasárnapi Újság hasábjain tudósító Borostyáni Nándor a lelkes vendégek kitartását is méltatta, hiszen három órát ült végig a közönség a tűző nap hevében.
„A paradicsom s a Sahara között nem lehet kirívóbb a különbség, mint a minő az ellentét a dús növényzetű sziget s e rengeteg udvar homoksivatagja között. Valahányszor látom a laktanya kopár falai által kerített nagy udvart, melyen egy német duodez-herczegség kényelmesen elférne, mindig azt hiszem, hogy egyszerre csak egy sivatag-utazó karavánra kell bukkannom, az obligát tevékkel, turbános és kaftános muzulmánokkal s fátyolozott arczú odaliszkekkel, kik kíváncsian néznek majd az odatévedett „gyaur”-ra. Leendő afrikai utazóknak, kik Barth, Vogel, Magyar László, Livingstone, Stanley nyomdokaiba akarnak lépni, lehetetlen volna jobb gyakorló, illetőleg „trainirozó” helyet találni az új épület udvaránál, mely fölér egy apróbb afrikai sivataggal. Mikor az egész óriási udvaron nincs egy tenyérnyi árnyékos hely sem, s a magas falak a napsugarakat mind a térre vetik vissza, olyan nyomasztóvá lesz itt a hőség, hogy az izzó homokban nemcsak tojást lehetne lágyra főzni, hanem akár „prófontot” is keményre sütni.
Az athletikai klub elkövette azt a csodával határos dolgot, hogy áldozó csütörtökön délután válogatott közönséggel népesítette be a cs. k. (császári, királyi) Saharát, jobban mondva: annak azon oázisát, hol a néző-tribün deszkaalkotványa emelkedett. A viadal- és versenyprogramra csak a klubtagok mutatványait sorolta elő, holott a nézőközönség is érdekes athletikai gyakorlatot vitt végbe, azt t. i., hogy három álló óráig tűrte bámulatos kitartással a szúró napsugarak perzselő hevét. A fiatal klub a jelenvolt sportvilág ez állhatatos kitartását biztató jeléül tekintheti azon meleg érdeklődésnek, mely törekvései iránt nyilvánul.”2
A különösen meleg időjárást a Fővárosi Lapok is megemlítette tudósításában:
„Legfiatalabb sportegyletünk első nyilvános viadalához a legtisztább szívből kívántunk jó időt, tavaszi verőfényt. Nem tudtuk, hogy mit kívánunk magunknak. Az ég nagyon is meghallgatta óhajtásunkat s olyan bőkezűen árasztotta ránk melegét, hogy harmadfél órán keresztül arcunk verítékével kellett adóznunk ez érdekes új látványnak. Miután az állvány ponyva nélkül volt kitéve a nap aether aranyának, egy kis borús idő mindenesetre előmozdította volna a teljes című publikum élvezetét. De sebaj!, Így is élveztünk, s volt okunk megtapsolni az új klub alapítóit és a versenyek győzteseit.”3
A Hon című napilap is szentelt pár sort a szokatlan esemény körülményeire:
„A nap úgy oda tűzött az olympi játékra, hogy a meleg 25 foknyi volt nem is Réaumur, hanem Hacsek szerint. A hölgyek aztán esernyőt feszítettek ki ellene, vagy napernyőt, vagy legyezőt, vagy programot. Boldog volt az a leleményes férfiú, aki a kantinba mehetett egy pohár dréherre.”4
A korabeli élclapok is megemlékeztek az atlétikai viadalról. A nézőközönség nagy részét a mágnásság és a katonák alkották. Ezt emelte ki a Borsszem Jankó, angol-magyar mulatságnak titulálva az eseményt: „Mokány Berczi a dombszögi kaszinóban. Az athletikusok versenyéről.: Püf neki! Mán a dulakodás is nóbilis dolog. A verekedésnek is kijadták mán az ármálist. Lovaggá döngetjük mán egymást.””5
A Bolond Miska című gúnylapban is megjelent a verseny, mint a kölcsönös nyaklevesosztó mágnásgimnásium leáldozócsütörtöki viadala, olyan versenyszámokkal, mint az orr-fricska verseny, sántikálás fél lábon, ujj húzás, labdázás hárommázsás súlyokkal és a farkasszem nézés.6
A valódi versenyszámok a következők voltak: sík-és gátfutás, súlylökés, távolugrás és magasugrás, valamint ökölvívás. Az utóbbi versenyszámot két fordulóban rendezték meg. Az első párbaj győztesei: Balázsy Miklós és Fittler Kamill voltak. A végső párharcban a fiatalabb Fittler Kamill diadalmaskodott.
Összességében a kortársak pozitívan fogadták az új sportág, az atlétika megjelenését. Gróf Esterházy Miksa már 1874-ben Viator álnéven a Vadász és Versenylapban ismertette az atlétika lényegét. A gróf támogatásával Molnár Lajos, a Reform című lap újságírója látott neki az első magyar, atlétikai könyv megírásának. A sportágat bemutató és népszerűsítő kiadvány Athletika címmel jelent meg 1875. novemberében.
2000-ben a Magyar Athletikai Club alapításának 125. évfordulóján emlékhelyet állítottak a Szabadság téren az első atlétikai verseny emlékére, valamint törvénybe iktatták a Magyar Sport Napját.
Manhercz Erika
Irodalom:
A Hon. 13. évfolyam, 103. szám. Esti szám. 2. o.
Antal Zoltán: Molnár Lajos atlétikai szakíró élete és művei. In: Testneveléstudomány, Budapest, 1966. 41-48-. o.
Borsszem Jankó. 8. évfolyam, 384. szám. 1875. május 9. 5. o.
Bolond Miska. 1875. 16. évfolyam, 16. szám. 103. o
Földes Éva – Kun László – Kutassi László: Testnevelési főiskolai tankönyv. A magyar testnevelés és sport története (Budapest, 1977)
Fővárosi Lapok. 1875. 104. szám. 466. o
Siklóssy László: A magyar sport ezer éve III. Budapest, 1929
Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 19. szám. 1875. május 12. 137-138. o.
Vasárnapi Újság. 19. szám. 1875.05.09. 297. o.
Korondi Margit (1932. június 24 – 2022. március 6.)
Korondi Margit (1932. június 24 – 2022. március 6.)
Életének 90. évében elhunyt Korondi Margit kétszeres olimpiai bajnok tornász.
A ma Szlovéniához tartozó Celjében született 1932. június 24-én. Édesapja Korondi (Kronstein) Ferenc volt, a BBTE magyar bajnok tornásza, aki testnevelő tanárként, valamint a BBTE, később a Vasas tornaszakosztályának edzőjeként dolgozott.
Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy ő is hamar megismerkedett a sportággal. Későbbi visszaemlékezésében így írt a gyerekkori időszakáról: „Édesapám testnevelő tanár volt Budapesten. Az 1932-es olimpia idején egyike a legkiemelkedőbb magyar tornászoknak, de – lévén tanár – profinak számított, így nem indulhatott minden bajnokságok bajnokságán. Úgy hiszem: álmát bennem, velem akarta megvalósítani, mert már párhetes koromban lóbált, forgatott – egyszóval tornásztatott. Járni még alig tudtam, de a BBTE-be már tornászpalántaként érkeztem az ő jóvoltából. A II. világháború miatt 4-5 év kiesés következett, rendszeres edzésmunkába csak 1946 őszén foghattam bele”.
A háború miatt hiányzó éveket azonban sikerült gyorsan ledolgoznia, és édesapjával együtt a Vasasban folytatták a munkát. Első versenyén 1948-ben vett részt, és az ifjúsági másodosztályban az élen végzett. A következő évben már az ifjúsági elsőosztályban indult, ahol mind a budapesti, mind az országos versenyt megnyerte. A gyakorlatai olyan színvonalúak voltak, hogy bekerült abba a válogatottba, amely 1950 decemberében Szófiába utazott a bolgár–magyar versenyre. Keleti Ágnes és Tass Olga mögött összetettben szorosan a harmadik, gerendán és felemás korláton Keleti mögött a második lett.
1951-ben a főiskolai világbajnokságon, mint a TF versenyzője talajon aranyat, csapatban ezüstöt, egyéni összetettben pedig bronzot szerzett. Egyre nagyobb elvárásokat fogalmaztak meg vele szemben, amelyet csak tovább erősített, hogy az olimpia évében, 1952 májusában a Varsóban tartott a lengyel–magyar viadalon az egyéni összetett versenyt ő nyerte meg, mégpedig Keleti Ágnes előtt. Helsinkibe már úgy utazott, mint a mezőny egyik legesélyesebb versenyzője, amely elvárás végül beigazolódott, mert a magyar küldöttség egyik legeredményesebb tagja lett. Felemás korláton olimpiai bajnoki címet szerzett, csapatban második, gerendán, talajon, egyéni összetettben, és a kéziszer csapat tagjaként pedig harmadik helyen végzett.
Az 1952-es nyári játékokat követően három hónapos pihenőt tartott, és az újrakezdés során olyan súlyos sérülést szerzett, hogy 1955 őszéig nem tudott indulni versenyen. Elszántságának köszönhetően sikerült újra formába lendülnie, és a Helsinkiben, valamint Brüsszelben tartott nemzetközi versenyeken már imponáló teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhetően a Melbourne-i játékok előtt fél évvel kiharcolta a csapattagságot. Végül Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Köteles Erzsébettel és Tass Olgával közösen a kéziszer csapat tagjaként aranyat, a tornacsapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Ezzel pályafutása során 8 olimpiai érmet sikerült nyernie.
Ausztráliában eldöntötte, hogy az itthoni kaotikus helyzet miatt nem fog hazatérni. A Sports Illustrated magazin felkérését elfogadva amerikai körúton vett részt. Houstonban telepedett le, ahol szintén sporttal foglalkozott, úszóedzéseket tartott, valamint tornatanfolyamokat vezetett gyerekeknek. Később második férjével Los Angelesbe költözött. Testnevelő tanárként dolgozott, valamint szakcikkeket írt.
A rendszerváltást követően gyakran látogatott haza. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2011-ben a Magyar Tornasportért Díjat, valamint ugyanebben az évben az Elnöki Érdemrendet.
Korondi Margit hosszú betegséget követően március 6-án Las Vegasban hunyt el, de a magyar sporttársadalom csak mintegy másfél hónappal később értesült a hírről.
Korondi Margit az 1952-es olimpián
A HÓNAP MŰTÁRGYA – 2022 ÁPRILIS
A HÓNAP MŰTÁRGYA – 2022 ÁPRILIS
A felvidéki magyar sportélet a 19. század utolsó harmadától rohamos fejlődésnek indult és számos izgalmas életpályát termelt ki a sportolók, az edzők, és a sportvezetők között egyaránt. A hónap műtárgya rovatunk áprilisi számában egy napra pontosan 90 évvel ezelőttre datált oklevelet mutatunk be, amely Moravek Gyulának, a Pozsonyi Torna Egylet elnökének a klub örökös tiszteletbeli elnökké választásáról tanúskodik. De pontosan mivel is érdemelte ki ezt a megtiszteltetést?
Moravek Gyula egy pozsonyi evangélikus polgárcsaládba született. A város evangélikus líceumában ismerkedett meg a tornával, amelyet Gottl Adolf, a Pozsonyi Torna Egylet egyik alapítója oktatott. Vélhetően az ő hatására lépett be az egyesületbe, amely az oklevélben szereplő leírás szerint 1892-ben történt. Moravek Gyula ekkor már joghallgató volt, akinek az egyesületi tagság a kapcsolatépítés szempontjából is előnyös helyzetet biztosított, mivel a PTE a pozsonyi értelmiség egyik legfontosabb közösségi szervezete volt a századforduló környékén. A fiatal Moravek lassan építgette a karrierjét, így az 1898-ban befejezett tanulmányai után előbb a pozsonyi királyi ítélőtábla, majd pozsonyi pénzügyigazgatóság gyakornoka lett, végül 1901-től a város polgármesteri hivatalának apparátusába került fogalmazóként. A következő évben választmányi tag lett a PTE-ben, s ettől kezdve az egylet irányításában aktív szerepet kellett vállalnia. Tevékeny részese lett a Pozsonyi Torna Egylet első aranykorának, amely a századfordulótól az első világháború kitöréséig tartott. A háború alatt a városi tanács számított a munkájára, így nem vonultatták be katonának. Szerepet játszott a város élelmiszerellátásának koordinálásában, és munkájának elismeréseként a fogalmazói pozíció mellett tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli tanácsnok címeket kapott.
A háború után közreműködött a csehszlovákiai magyar sportélet, és a PTE újraindításában, valamint a magyar lakosság érdekeinek védelmében politikai pályára lépett, és alpolgármesteri kinevezést kapott. A PTE elnöki pozícióját 1924-ben vette át Jankó Zoltántól. Az egylet ekkorra már súlyos anyagi gondokkal küzdött, és a szakmai munka minősége erősen visszaesett. Olyan sportágakban is végzetesen lemaradtak a riválisaikhoz képest, ahol korábban ők számítottak úttörőnek. Ilyen volt a labdarúgás, vagy a korábban nagy népszerűségnek örvendő atlétika, amely szakosztály a megszűnés szélére került, de a legnagyobb hagyományokkal bíró tornát is csupán 7 sportoló űzte ekkor. Az ezt követő időszakot joggal lehetne moraveki konszolidációnak nevezni, mert a PTE az évtized végéig nemcsak felszámolta az adósságállományát, hanem eredményes sportszakmai munkát valósított meg, amelynek keretében újraépítette az utánpótlás-nevelését is. Ebben a munkában tevékeny részt vállalt az elnök két fia, ifj. Moravek Gyula, és Moravek István is. Az egylet fejlődését mutatja, hogy amíg a háború előtt 230 fős taglétszámmal bírt a PTE, addig 1927-re már több mint 700 fő tartozott a klub holdudvarába.
Moravek munkássága azonban nemcsak helyi, hanem országos szinten is meghatározó volt. A két világháború közti Csehszlovákiában egy merőben egyedi, nemzetiségi alapon szerveződő sportélet alakult ki, így a magyarságnak is szüksége volt egy olyan szervezetre, amely összefogja az egyesületeket, és megszervezi a bajnokságokat. A felvidéki magyarok 1926-ban kezdték meg az előkészítő munkát, és végül 1928. január 10-én Ótátrafüreden tartották meg a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség alakuló közgyűlését. A CSMTSZ elnökének Révay Istvánt, alelnökének Moravek Gyulát választották meg. A szövetség fő célkitűzése az volt, hogy a magyar klubok számára lehetőség szerint minden olyan sportágban indítsanak országos bajnokságot, amelyben kellő számú jelentkező biztosítható. Mivel addig csak a labdarúgásban volt ilyen szervezett magyar liga, ezért ez egy komoly vállalás volt Révay Istvánék részéről, de a CSMTSZ néhány év leforgása alatt elérte a kívánt célt.
A Moravek Gyula vezette PTE összesen 7 szakosztállyal rendelkezett (atlétika, asztalitenisz, birkózás és ökölvívás, labdarúgás, torna, úszás és vízilabda, valamint vívás), amelyek közül kettőben országos szinten is meghatározónak számítottak. Elsőként az úszókat és vízilabdázókat érdemes említeni, akik Stahl Lajos szakmai irányítása mellett a Grössling fürdőben csehszlovák bajnokok sorát nevelték ki. Közülük a csehszlovák vízilabda válogatott tagjaként Neményi Béla az 1924-es, Steiner Pál és Kroc Rudolf az 1928-as, míg Schmuck Károly az 1928-as és az 1936-os nyári olimpián is részt vett. A PTE úszószakosztályához kapcsolódó érdekesség, hogy Kőnigh György, az MTK egykori játékosa, későbbi nemzetközi játékvezető, és a Központi Sportiskola vízilabda-szakosztályának egyik alapítója a PTE keretei között, Stahl Lajos irányítása mellett kezdte el az úszást.
Moravekék másik sikersportága az asztalitenisz volt, amelyben szinte egyeduralkodónak számítottak a magyar bajnokságban, de sikerült csehszlovák bajnoki címet is szerezniük. A klub legjobb játékosai Simboch Béla, Léderer Frigyes és Révész Ferenc voltak. Nemzetközi viszonylatban ugyan nem tudták felvenni a versenyt a legjobbakkal, azonban a klubon belüli nevelőmunkát dicséri, hogy náluk kezdte karrierjét a későbbi kilencszeres világbajnok Sidó Ferenc, aki az első bécsi döntést követően költözött át családjával Magyarországra.
Moravek Gyula az előrehaladott korára való tekintettel 1938 áprilisában lemondott a klubelnöki pozíciójáról. A következő évek politikai változásai egyre kevésbé tették lehetővé, hogy a PTE folytassa a korábban megszokott magas színvonalú szakmai munkát, majd 1945-öt követően az újjáalakult Csehszlovákiában feloszlatták a magyar identitású sportklubokat, így a Pozsonyi Torna Egyletet is megszűntették.
Iváncsó Ádám
Méret: 39,5×26,7 cm
Technika: kézzel festett
Készítő: Völkel József (1882–1939), pozsonyi festő, képzőművész
Moravek Gyula díszoklevele
A jobb alsó kép a PTE egykori sporttelepén a lelátóval kiegészített klubházat mutatja
A Moravek-család. Középen Moravek Gyula, mellette az idősebb fia, Gyula, aki a birkózó és ökölvívó-szakosztályt vezette, míg a fiatalabb fiú, István, az atlétika-szakosztály vezetője volt
A HÓNAP MŰTÁRGYA – 2022 MÁRCIUS
A HÓNAP MŰTÁRGYA – 2022 MÁRCIUS
Múzeumunk gyűjtőkörébe nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medencén belüli többi nemzetiség sportéletéhez kapcsolódó tárgyak és emlékek is beletartoznak. A hónap műtárgya rovatunk márciusi részében ezért a Körmöcbányai Önkéntes Tűzoltó Egyesület (Freiwilliger Feuerwehrverein der Stadt Kremnitz) német nyelven kiadott alapszabályára esett a választásunk, amely Kerezsi Endre hagyatékának részeként került a múzeum tulajdonába. Egy ilyen szervezet elsőre talán nem tűnik profilba vágónak, azonban a tűzoltó egyesületek a 19. század folyamán fontos szerepet játszottak a magyarországi testkultúra fejlesztésében, és a rendszeres testedzés propagálásában. A megfelelő fizikai felkészültség ugyanis elengedhetetlen volt a hatékony és összehangolt tűzoltói munkához. Több olyan egyesület is létezett a korszakban, amely nevében is jelezte a két tevékenység összefonódását, pl.: a Soproni Torna- és Tűzoltó Egylet, vagy a Nemzeti Torna Egylet, amely 1868–1870 között Nemzeti Torna- és Tűzoltó Egyletként működött.
Nincs olyan város, vagy település, amely története során ne szenvedett volna jelentősebb tűzkárokat. A 19. századot megelőzően az ilyen esetek elhárítását a céhek, a kézműves szervezetek, és a lakosság tagjai közösen végezték. A technológiai fejlődés, a bonyolultabb, drágább tűzoltógépek megjelenése szükségessé tette a jobban felkészített és kiképzett tűzoltóegységek megszervezését. Széchenyi Ödön kezdeményezésére 1862 után komoly lendületet kapott a hazai önkéntes tűzoltómozgalom, és országszerte sorra alakultak az egyesületek. Körmöcbánya lakossága 1874-ben kezdte meg a szervezkedést, és hivatalosan 1875-ben alapította meg a saját önkéntes tűzoltó egyesületét.
A hajdani aranybányászatáról és pénzveréséről híres felvidéki kisváros lakosságának java német, kisebb részben szlovák és magyar anyanyelvű volt. A helyi közösségi élet egyik legagilisabb szereplője az építészmérnök végzettségű iskolaigazgató, Schrőder Károly volt. A Tolnáról származó pedagógus 1864-ben került a településre, ahol a főreáliskola tanáraként mértant, valamint mértani és építészeti rajzot oktatott. Két évvel később már az iskola megbízott igazgatójaként dolgozott, és kezdeményezésére kezdett meghonosodni a torna az intézményen belül. A foglalkozásokon előbb fakultatív jelleggel vettek részt a diákok, majd 1869-től, a Kultuszminisztérium által meghatározott előírásoknak megfelelően a torna a hivatalos tanterv részévé vált. Schrődert a következő évben az iskola rendes igazgatójává nevezték ki, és egyre aktívabban kezdte szervezni a város közösségi életét, amelynek központja a főreáliskola lett. Munkájának nagy lendületet adott, hogy 1874-ben egy új épületet kapott az intézmény, amelyben megkezdte az önkéntes tűzoltó egyesület munkájának szervezését. A Freiwilliger Feuerwehrverein der Stadt Kremnitz végül 1875. április 14-én alakult meg, s vezetője Schrőder Károly lett. Az egyesület alapszabályát Turócszentmártonban nyomtatták.
Schrőder megkerülhetetlen tényezővé vált a városban, aki az iskolaigazgatói és egyesület elnöki pozíciója mellett tagja lett a városi tanácsnak is. Német származása ellenére eltökélt volt a magyar nyelv terjesztésében, így a főreáliskola az 1866/67-es tanévtől már kétnyelvű változatban adta ki az évkönyveit, majd 1880-ban megalapította a Körmöcbányai Magyar Egyesületet, amely a helyi kulturális élet magyar szellemű vezetését látta el.
A Körmöcbányai Önkéntes Tűzoltó Egyesület működése stabil volt, sőt, a szervezet az évek folyamán egyre jobban beágyazódott a város társadalmi életébe. Bálokat és táncestélyeket szerveztek, valamint az 1890-es évek elején már saját tűzoltózenekarral is rendelkeztek. Schrőder Károly közösségépítő munkája elérte a kívánt célt, mivel az egylet az alapító elnök 1896. szeptember 21-én bekövetkezett halála után is fennmaradt, egészen az első világháború kitöréséig. A tűzoltózenekar a helyi tornaversenyek kísérőprogramjának rendszeres résztvevője volt, míg Schrőder Károly emlékére egy ösztöndíjalapot hoztak létre, amelyből a tehetséges körmöcbányai diákokat támogatták.
Iváncsó Ádám
Statuten des freiwilligen feuerwehr-vereines in Kremnitz
Méret: 19×12 cm
Oldalszám: 12
A Körmöcbányai Önkéntes Tűzoltó Egyesület alapszabálya
Meghívó a Körmöcbányai Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1896-os táncmulatságára
[forrás: https://www.facebook.com/tuzoltokeszulekgyujtemeny]
Téli olimpiák – 2022 – Peking
Téli olimpiák – 2022 – Peking
A XXIV. téli olimpia plakátja
(kép forrása: https://olympics.com/en/news/beijing-2022-unveils-official-emblems?fbclid=IwAR3x2MB65XCKOOecMBXwwqUhEhUQ6_88NMI5YKXsgVv2DJ2uqI-FwfaTYSk)
A 2022-es téli olimpiának újra Ázsia adott otthont, ezúttal Peking rendezte a versenyeket. Kína a rendezés jogát 2015-ben kapta meg, a kazahsztáni Almati-val szemben.
A téli olimpia fáklyája rendkívül dinamikus, mintha két szalag tekeredne spirálisan egymásba. A fáklya színei a tüzet és a jeget szimbolizálják. A fáklyát 2021. októberében gyújtották meg Görögországban. A váltó futásból ezúttal is kizárták a nagyközönséget a koronavírus járvány miatt.
A pekingi olimpiai fáklya
(kép forrása: https://olympics.com/en/news/beijing-2022-reveals-olympic-torch)
Pekinget sem kerülték el a botrányok. Már a játékok kezdete előtt az amerikaiak diplomáciai bojkottot hirdettek Kína emberi jogi visszaélései miatt. A bojkotthoz csatlakozott Ausztrália, az Egyesült Királyság, Kanada és Új-Zéland is. Sportolóik részt vettek a játékokon, de nem küldtek más képviselőket. Érdekesség, hogy Haiti és Szaúd-Arábia most küldött először versenyzőt a téli olimpiára.
Az olimpia másik nagy problémája a dopping ügy volt. 2019-ben a Doppingellenes Világszervezet eltiltotta Oroszországot a játékokon való részvételtől. Így végül versenyzőik egyedi, ötkarikás zászlóval, az Orosz Olimpiai Bizottság (ROG) neve alatt indultak. Az olimpián folytatódott a dopping botrány, a 15 éves Kamila Valijeva került nehéz helyzetbe, amikor kiderült, hogy a még decemberben adott doppingmintája pozitív lett. Végül indulhatott a versenyeken, csapatban aranyérmet is szerzett, de az egyéni számban már látszott rajta a nyomás, a negyedik helyre csúszott.
A pekingi téli játékok megnyitó ünnepsége
(kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/2022_Winter_Olympics_opening_ceremony)
Sajnos a koronavírus járvány is jelentősen befolyásolta a játékokat. Több sportoló is lemaradt a versenyekről pozitív tesztjük miatt. Magyar színekben Magyar Márk nem tudott emiatt pályára lépni páros műkorcsolyában Chtchetinina Iouliával. Jelenlétük azért is jelentős lett volna, hiszen Nagy Marianna és Nagy László 1956-os szereplése óta nem vett részt magyar műkorcsolya páros az olimpián. Januárban, az Európa-bajnokságon a hatodik helyen zártak, így nagy reményekkel indultak volna az olimpián.
A játékokon számos vitatható bírói döntés született. Többek között a férfi rövidpályás gyorskorcsolya 1000 méteres futamában kizárták az első helyen célba érő Liu Shaolin Sándort, aki így az utolsó helyre került. A döntés miatt viszont testvére, Liu Shaoang bronzérmet szerzett. Shaoang egyéniben, 500 méteren olimpiai bajnok lett, ezzel Magyarország első olimpiai aranyérmese lett egyéniben. 1500 méteren pedig a negyedik helyen ért célba. Még egy bronzéremnek örülhettünk, szintén rövidpályás gyorskorcsolyában, 2000 méteren a vegyes váltó (Krueger Jonh-Henry, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Jászapáti Petra és Kónya Zsófia) aratott sikert. Így ez volt az első téli olimpia, amelyen játékosaink egynél több érmet szereztek.
Liu Shaoang (balra) és Liu Shaolin Sándor (jobbra) a pekingi téli olimpián
(kép forrása: https://www.nemzetisport.hu/teli_sportok/teli-olimpia-liu-shaolin-sandorek-ujra-a-jegen-a-szerdai-program-2875391)
Versenyzőink indultak még alpesi síben, sífutásban és snowboardban is. Ki kell emelni a rendkívüli hideg időjárást, amely miatt számos versenyt lerövidítettek, de így is sokan feladták a rossz körülmények miatt.
Manhercz Erika
Legutóbbi hozzászólások