Az 1976-os montreali nyári, valamint az 1988-as calgaryi téli játékok megrendezése után 2010-ben Kanada immár a harmadik olimpiájára készült. Február 12. és 28. között ugyanis Vancouver – Kanada harmadik legnépesebb városa – látta vendégül a rangos sporteseményt, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 115., prágai ülésén megszerezte a XXI. téli olimpia rendezési jogát. Kanada legfontosabb Csendes-óceán parti kikötővárosa Salzburgot és Phjongcshangot megelőzve győzött, miután Bern visszalépett a versenyből. A megfelelő feltételek megteremtéséhez Richmond, és a Vancouvertől mintegy 125 kilométerre elhelyezkedő Whistler, Kanada legjelentősebb és leghíresebb sí központja járult hozzá. Vancouver adott otthont a „jeges számoknak”: a jégkorongnak, a curling-versenyeknek, a műkorcsolyának és a jégtáncnak. Whistlerben (ahol olimpiai falut és médiaállomást egyaránt létesítettek a szervezők) a bob-, skeleton- és szánkóversenyeket, a biatlont, sífutást, síugrást és az északi összetett versenyeket rendezték. Richmond a gyorskorcsolya versenyek, West Vancouver pedig az extrém sportok (síakrobatika és snowboard) otthona volt a két hét során.

A négy településen összesen 9 helyszínen folytak a versenyek. A kanadai szervezőbizottság, a VANOC teljesítményét jól példázza, hogy a sportlétesítmények jelentős része már egy évvel a játékok előtt szinte üzemelésre készen állt. A gazdasági világválság globális hatásának tükrében még kimagaslóbb volt a VANOC mindvégig stabil pénzügyi helyzete, valamint az előzetesen összeállított, feszes ütemtervhez való alkalmazkodási képessége. Az olimpia nyitó- és záróünnepsége a BC Place Stadionban került megrendezésre, amely Kanada első fedett stadionja volt. A létesítményt 1983-ban adták át, majd három évvel később II. Erzsébet királynő itt nyitotta meg az 1986-os világkiállítást.

Az épület különlegessége, hogy avatásakor ez volt a világ legnagyobb olyan fedett stadionja, amelynek tetejét magas nyomású levegő tartotta. Az aréna felújítása 2008-ban vette kezdetét, mintegy 150 millió dolláros költségvetés mellett. A nyitóünnepélyen a grúz delegáció tagjai gyászszalagot viseltek, miután egyik szánkósuk egy edzésen halálos balesetet szenvedett. A magyar csapat zászlóvivője Sebestyén Júlia volt, aki negyedik téli olimpiai szereplését tudhatta magáénak. Sebestyén utolsó olimpiáján végül a 17. helyen végzett az egyéni műkorcsolyázók mezőnyében.

Érmeket összesen 15 sportágban osztottak Vancouverben. A programba két új versenyszám került: síakrobarikában a férfi és női cross. A 16 magyar versenyző közül ismét Huszár Erika érte el a legjobb eredményt: a rövidpályás gyorskorcsolya 1500 m-es számában az előkelő, pontszerző 6. helyet szerezte meg. „Torino után ismét ezerötszázon szereztem pontot, ennek ellenére továbbra is az ötszáz a kedvenc távom.” – nyilatkozott a verseny után Huszár, aki a legjobban szereplő magyar csapattagként vihette nemzeti zászlónkat a záróünnepségen. Hatalmas sikert tudhatott magáénak női rövidpályás gyorskorcsolya váltónk is. A Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Huszár Erika és Keszler Andrea alkotta csapat az ötödik helyen zárt, egy meglehetősen kaotikusra sikeredett, lökdösődésektől nem mentes B döntő után. „Csak akkor volt esély relatíve tiszta váltásokra, amikor Erika egy kicsit nagyobb előnyt szerzett, később viszont egyre nagyobb lett a lökdösődés. A hollandok és az olaszok olyan széles terpeszben váltottak, ami messze van a fair play szellemétől, még ha a szabályok nem is rögzítik, miként kell tartani a lábakat.” – értékelte Heidum Bernadett a pályán zajló eseményeket.

Említésre méltó még a Hoffmann Nóra-Zavozin Maxim jégtánc páros szereplése, akik a 13. helyre korcsolyázták magukat. Érdekesség, hogy a jégtáncosok Vancouverbe utazása annak függvényében vált csak biztossá, hogy Zavozin időben megkapta a magyar állampolgárságot. Emlékezetes Berecz Anna teljesítménye is, aki mind az öt alpesi számban kivívta a jogot az indulásra, és ebből négy számban sikeres célba érést tudhatott magáénak.

Idézetek forrása a megjelenés sorrendjében:
https://www.nemzetisport.hu/teli_olimpia/vancouver-2010-huszar-erika-nagyon-buszke-eredmenyere-2018539 letöltés ideje: 2022. január 10.
https://24.hu/elet-stilus/2010/02/25/vancouver_elegedettek_valto_tagjai/ letöltés ideje:2022. január 10.
kulcsszavak: téli olimpia, 2010, Vancouver, Sebestyén Júlia, Hoffmann Nóra, Zavozin Maxim, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Huszár Erika, Keszler Andrea, korcsolyázás, jégtánc

1999. június 19-én, Szöulban dőlt el, hogy Torino rendezheti 2006-ban a XX. téli olimpiai játékokat. Ebben nagy szerepe volt a torinói születésű Primo Nebiolonak, aki a világ egyik legnagyobb sportszervezetének, a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek az elnökeként, illetve 1992-től a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként tevékenykedett, valamint haláláig Magyarország tiszteletbeli konzuljaként munkálkodott Torinóban. A NOB akkori döntése több okból kifolyólag is a meglepetés erejével bírt, főként, mert Torino a legnagyobb esélyest, a svájci Sion városát előzte meg. A végső győztes ellen szólt továbbá, hogy ritkán ítélik oda a rendezés jogát elsőször pályázó városnak, illetve a település a mindössze 200 m tengerszint feletti magasságával nem bővelkedik a téli sportok versenyeinek megrendezéséhez szükséges természeti adottságokkal. Így adódott, hogy csak a gyorskorcsolya, a műkorcsolya és a jégkorong versenyszámait látta vendégül Torino, a „havas sportok” versenyei olyan közeli olasz településeken kerültek megrendezésre, mint Bardonecchia, Cesana-San, Sicario, Pinerolo, Pragelato, Sauze d’Oulx és Sestriere.

A döntés egyik oka lehetett, hogy a korábbi korrupciós esetek miatt a NOB 108. soron kívüli ülésén új választási szabályzatot fogadott el, amelynek értelmében a NOB-tagok nem kereshették fel személyesen a jelölt városokat. Más feltételezések szerint az olasz város sikere egyaránt köszönhető az ügyes tárgyalásoknak, és annak, hogy a NOB kárpótolni szerette volna Olaszországot a 2004-es nyári játékok rendezési jogának elvesztéséért. Más meglátás szerint a NOB ezzel visszavághatott Svájcnak, amiért korábban a svájci Marc Hodler NOB-tag Salt Lake City-i vizsgálódása nyomán robbant ki a korrupciós botrány.
Míg a 4 évvel korábbi Salt Lake City-i téli játékok előtt az egész világ figyelemmel kísérte a készülődést, különös hangsúlyt fektetve a biztonsági intézkedésekre, a 2004-es athéni nyári olimpia előtt mindenki azért izgult, hogy időben elkészül-e az olimpiai stadion tetőszerkezete, addig a torinói előkészületek még az esemény előtt néhány héttel sem kaptak különösebb sajtóvisszhangot, legalábbis Olaszországban. Decemberben arról cikkeztek a lapok, hogy bár a sípályák már készen állnak a versenyek lebonyolítására, az enyhe időjárás miatt hóágyúkat kell bevetni a megfelelő körülmények megteremtéséhez. A hazai rendezéssel kapcsolatos érdektelenséget jól mutatja az a tény is, hogy hat héttel az ötkarikás játékok kezdete előtt a jegyek felét még nem sikerült értékesíteni, míg az eladott belépők nagy része külföldi szurkolóknál talált gazdára. Az olimpiai láng 2005. december 8-án indult útnak Rómából, miután XVI. Benedek pápa megáldotta.

A rendvédelmi erőknek nem csak egy esetleges terroristatámadással, de a különböző helyi csoportok tüntetéseinek lehetőségével is számolnia kellett, figyelve arra, hogy azok a nemzetközi sportesemény körüli médiafelhajtást kihasználva ne okozhassanak zavart.
A 2006-os téli olimpia emblémája Torino jellegzetes épületének, a Mole Antonellianának stilizált alakját idézi. A látvány egy jégkristályokból összetevődött hegy képébe csap át, ahol a fehér a havat, a kék szín az eget jelképezi. „A kristályok egymáshoz illeszkedéséből hálózat jön létre: az új technológiák és a népek közötti örök olimpiai közösség hálózata.” – olvashatjuk a Magyar Olimpiai Akadémia évkönyvében.

Az olimpiai közösséget ezúttal 80 ország 2608 versenyzője alkotta, akik 15 sportág 84 versenyszámában mérettettek meg. A program összesen 6 új versenyszámmal bővült biatlonban, korcsolyázásban, snowboardban és síelésben. Hazánkat 4 sportág 22 számában 11 férfi és 8 női versenyző képviselte Torinóban. Legnagyobb sikerünknek Huszár Erika és Knoch Viktor szereplését tudhatjuk be, akik 26 év után ismét pontszerző helyezést értek el a téli játékokon. Huszár Erika a negyedik, Knoch Viktor az ötödik helyet szerezte meg a rövidpályás gyorskorcsolyázók 1500 m-es női és férfi versenyén. Knoch Viktor összesen négy téli olimpián indult, először 2006-ban Torinoban, legutóbb pedig 2018-ban, Phjongcshangban, ahol az első aranyérmet megszerző rövidpályás gyorskorcsolya váltó tagjaként írt történelmet. Torinói szereplése annak fényében még érdekesebb, hogy ha a nála 10 évvel idősebb bátyja, a szintén short trackes Balázs – aki ott volt a Salt Lake City-i olimpián is – nem sérül le a felkészülés közben, komoly vetélytársa lehetett volna az olimpiai kvótáért vívott harc során. Egy vele készült későbbi interjúban a következőképp emlékszik torinói pontszerző bravúrjára, amelyet mindössze 16 esztendősen ért el: „Az ilyen történelmi dolgokról annyiban volt fogalmam, hogy Huszár Erika gyakran mondogatta, hosszú idő után ő szeretne az első magyar pontszerző lenni, amire neki meg is volt az esélye. Ő végül negyedik lett 1500-on, de én pár nappal megelőztem. Jómagam abszolút tét nélkül mentem ki, rám nem állt, hogy négy éve készültem az olimpiára, és azért az ötödik helyemhez hozzátartozik, hogy az elődöntőben szerencsém is volt.”

A téli játékok lezárulta után a világsajtó vegyes megítéléssel értékelte a torinói eseményeket. Míg az olasz lapok a szervezést méltatták, addig más sajtóorgánumok a „szürke” vagy „doppingtól beárnyékolt” jelzőkkel illették a versenyeket. A záróünnepséget követő szavazáson, amelyen a nemzetközi sajtó képviselői az olimpiákat rangsorolhatták, a torinói játékokat a legkevésbé emlékezetesnek hozták ki. Sokak szerint a valós teljesítményekről elvonta a figyelmet az a hatalmas doppingrazzia, melyet az osztrák csapatnál tartottak, miután a hatóságok tudomást szereztek róla, hogy Walter Mayer, az osztrákok korábbi edzője is a helyszínen tartózkodik, annak ellenére, hogy 2002-es doppingvétség miatt 2010-ig eltiltották minden olimpiai szerepléstől.

Források a hivatkozás sorrendjében:
Ivanics Tibor: A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2008. 281. o.
https://magyarnemzet.hu/sport/2021/03/knoch-viktor-gyorskorcsolya-olimpiai-bajnokunk-nem-veszett-ossze-a-lengyel-felesegevel?utm_source=rss&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator
letöltés ideje:2022.01.05.
kulcsszavak: téli olimpia, Torino, 2006, téli sport, Huszár Erika, Knoch Viktor, gyorskorcsolya

A 2002-es téli olimpiai játékok rendezési jogát, öt korábbi próbálkozás után nyerte el az amerikai mormon vallás fővárosaként ismert Salt Lake City. Az amerikai város 30 évig tartó sikertelen pályázási sorozata Budapesten szakadt meg, 1995-ben, a NOB 104. ülésén. A győzelmet korrupciós botrány árnyékolta be, amelynek során számos olyan NOB tag lemondásra kényszerült, aki a korábbi helyszíni felmérések során nagy értékű ajándékokat fogadott el. A vádakat elutasítva, Juan Antonio Samaranch elnök is visszaadta a korábban Salt Lake Cityben neki ajándékozott vadászpuskát. Az előzmények ellenére 2002. február 8-án, a Utah Egyetem stadionjában fellobbant az olimpiai láng.

A megnyitó ünnepséget hatalmas érdeklődés övezte, az esemény előtt két héttel már 44 ezer belépőjegyet értékesítettek. A szervezés során komoly erőpróbát jelentett az esetleges terrorista akciók megfékezése. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás okozta sokk minden eddiginél komolyabb biztonsági intézkedések bevezetését eredményezte. A terrorcselekmények elleni készültség, valamint az, hogy az olimpiai program újabb látványos versenyszámokkal bővült, soha addig nem látott magasságokba emelte a téli játékok költségeit. (A Salt Lake City-i játékok közel 2 milliárd dolláros költségvetése a sydneyi nyári olimpiára fordított összeggel vetekedett.) Az eseményre 1,3 millióan váltottak jegyet, a lelátók zsúfolásig teltek mind a szabadtéri, mind a fedett helyszíneken. A szervezésben 24 ezer önkéntes segédkezett, az akkreditált helyszíni tudósítók száma meghaladta a 11 ezer főt.

A XIX. téli olimpiai játékok már a szervezés során megmutatkozó rekordok miatt is a figyelem középpontjába került: összesen 77 ország 2399 versenyzője mérettette meg magát. Több új számot tűztek műsorra: a női bob kettes, a férfi és női 1500 m-es rövidpályás gyorskorcsolyázás, biatlon sportágban az üldözéses verseny férfiaknak 15,5 km-es, nőknek 10 km-es távon, a férfi és női sífutás, 1,5 km-es sprint szabadstílusban, az északi összetett egyéni (nagysánc és 7,5 km sprint) és a női skeleton újdonságként kerültek a programba. Snowboardban a korábbi óriás-műlesiklást a férfi és női párhuzamos lesiklás váltotta fel.

Hazánkból 25 versenyző vett részt a játékokon, akik a biatlon, bob, korcsolyázás és síelés 30 versenyszámában mérték össze tudásukat más országok sportolóival. Az 1936-os téli olimpián szintén 25 fő alkotta a magyar csapatot, ennél nagyobb létszámú delegáció csak az 1964-es innsbrucki olimpiára utazott ki. Az éremtáblázat élén továbbra is megőrizte vezető helyét Németország, valamint Norvégia, míg harmadiknak az Egyesült Államok zárkózott fel – részben – a hazai környezetnek köszönhetően. A mezőny erősségét jól mutatja, hogy 18 hitelesíthető versenyszámban 10 világcsúcs született. Külön kiemelendő, hogy gyorskorcsolyázásban minden versenyszámban megdőlt a korábbi rekord.

A magyar küldöttség legjobb eredményét Sebestyén Júlia érte el, aki egyéni műkorcsolyázásban a 8. helyet szerezte meg. Sebestyén, aki kiváló teljesítményt nyújtott, programja bemutatása után a következőképp nyilatkozott: „Annyira meg akartam mutatni, hogy mit tudok! Az olimpiánál jobb alakalom pedig nem kell. Igaz, már a Grand Prix-ken is sikerült hibátlanul futnom, de az Európa-bajnokságon elrontottam a Lutzot. Most nagyon figyeltem, hogy tényleg minden tökéletes legyen. Egyébként már a bemelegítésnél éreztem, hogy hibátlanul sikerül majd a programom.”

Eredményesen szerepeltek gyorskorcsolyázóink is: Egyed Krisztina és Baló Zsolt az 1000 és 1500 méteres távokon is országos csúcsot döntöttek, időeredményeikkel közelebb kerültek az élvonalhoz. Bár rövidpályás gyorskorcsolyázóink a selejtezők során búcsúztak a versenytől, legígéretesebb sportolóinknak, Knoch Balázsnak és Nagy Mariannak sikerült országos csúcsot javítani. 1,5 km-es sprint sífutásban a Tagscherer fivérek, Imre és Zoltán egyaránt a középmezőnyben végeztek, ezzel teljesítve az előzetesen kitűzött célt. Biatlonistáink közül Szöllősi Ivettet érdemes kiemelnünk, aki lövészetben egyéni legjobbját érte el. Műlesiklásban a megfelelő edzéslehetőség hiánya ellenére, mindkét versenyzőnk, Tóth Zoltán és Vincze Péter is értékelhető helyen végzett. Női bob kettesünk és férfi bob négyesünk annak ellenére is szépen helyt állt a játékokon, hogy a mezőny jelentős részre magasabb technikai felszereltséggel rendelkezett.

Az idézet forrása: Nemzeti Sport. 13. évfolyam, 51. szám (2002.02.21.)

Az 1994-es, 17-ik rendhagyó téli ötkarikás játékok után a következő versenyt négy évvel később, 1998-ban rendezték meg. Nagano városa már többször készült arra, hogy a téli olimpia házigazdája legyen, de 1972-ben Szapporóval szemben ezt még hazai pályán elbukta. Japánban a téli játékok megrendezésének ötlete azonban az 1980-as évtizedben újra felmerült, amire Nagano mellett, Asahikawa, Yamagata és Morioka is pályázott. A helyszín kiválasztását a Japán Olimpiai Bizottság szavazáson döntötte el, ahol a lehetséges jelöltek közül győztesként Nagano került ki. A távol-keleti szigetország szándékának komolyságát jelezte, hogy a szavazás után a pályázati bizottságot átszervezték, amelynek élére a japán miniszterelnök állt.

Az 1998-as téli olimpia megrendezésére Nagano mellett az olaszországi Aosta, a spanyolországi Jaca, a svédországi Östersund, az Egyesült Államokban található Salt Lake City, valamint a Szovjetunió kaukázusi városa, Szocsi pályázott. A rendező város kiválasztására 1991. június 15-én, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 97. ülésszakán, Birminghamben került sor. Szocsi időközben visszalépett, és a változatos eredmények miatt összesen öt szavazást is rendeztek, amelyből az egyik az első fordulóban kialakult kiesők közötti holtversenyt döntötte el. Nagano azonban mind a négy fordulót megnyerte, így kétség sem férhetett hozzá, hogy a téli ötkarikás játékokat 1972 után újra Japánban rendezik.

A versenynaptárban ezúttal már nem hat, hanem nyolc sportág szerepelt: a biatlon, bob, jégkorongozás, korcsolyázás, síelés és szánkózás mellett a curling és a snowboardozás is bemutatkozhatott. Előbbi az 1988-as és 1992-es játékokon még csak bemutató szám volt, 1998-ban azonban a téli olimpiák hivatalos programjába is bekerült. Érdekesség még, hogy a jégkorongozást is átalakították, ugyanis feloldották azt a régi szabályt, hogy a tornán csak amatőrök vehetnek részt. Az erőviszonyokat a profik beengedése jelentősen megváltoztatta, míg a hölgyek körében először rendezhettek olimpiai jégkorong versenyt. A szervezők végül összesen 68 versenyszámot indítottak, amire 72 ország 2177 sportolója kvalifikálta magát.

Magyarországot ezúttal 17 résztvevő, négy sportágban (biatlon, bob, korcsolyázás és síelés) képviselte. Küldöttségünk legnépesebb delegációját a korcsolyázók adták; az 1998-as játékokon nyolc versenyzőt indítottak. Bozsik Anna és Panyik János biatlon, Egyed Krisztina pedig korcsolyázásban harmadik olimpiáján vehetett részt, míg Frankl Nicholas a biatlon váltó csapatának másodszor lehetett tagja. Egyed Krisztina 1000 méteres gyorskorcsolyázásban megjavította négy évvel korábbi 34-ik helyét és 40 indulóból 23-ik lett. Műkorcsolyázásban Sebestyén Júlia első olimpiáján a 28-ből 15-ik helyet szerezte meg, míg Vidrai Szabolcs a férfiak között ugyanebben a számban 13-ik lett, amivel a magyar delegáció legjobb eredményét érte el.

Nemzetközi tekintetben az osztrák Hermann Maier az óriás-műlesiklás során hatalmasat bukott, két védőhálót átszakítva a mély hóban ért földet. A vérfagyasztó bukfencet a versenyző egy karcolás nélkül úszta meg, ezzel a később szállóigévé vált „Herminator” nevet érdemelte ki. Maier az óriás-műlesiklás után a szuper óriás-műlesiklás számát is megnyerte. Ez volt az első téli olimpia, amelyet a nézők az interneten keresztül, élőben is követhették.

A jégkorongot gyökeresen átalakították és a csoportküzdelmek előtt nyolc csapat előselejtezőt vívott. Őket két csoportra osztották és a „rendes” csoportkörbe azok győztesei jutottak tovább. Az előselejtezőkben erős mezőny alakult ki, ahol a korábbi negyeddöntős Szlovákia hiába előzte meg Olaszországot és Ausztriát, a továbbjutást az első olimpiáján szereplő Kazahsztánnal szemben nem tudta kivívni. A másik csoportot is egy volt szovjet tagköztársaság nyert meg. Téli olimpián Fehéroroszország szintén először szerepelhetett, és a második csoportkörbe a német, francia valamint házigazda japán csapatokat maga mögé utasítva ment tovább.

A legjobb nyolc között nem rendeztek azonnal egyenes kiesés szakaszt, hanem a tornához ekkor csatlakozó Oroszországot, Csehországot, Finnországot, Kanadát, Svédországot és Egyesült Államokat, a fehérorosz és kazah csapattal kiegészítve két négyes kvartettre osztották. Ezekből mindenki továbbjutott, a végső helyezések arról döntöttek, hogy az egyenes kieséses szakaszban ki-ki kivel játszik. A két csoportot az oroszok és kanadaiak nyerték meg, míg a két újonc az utolsó helyen zárt, miközben Csehország és a címvédő Svédország a második, az USA és Finnország harmadik lett. A negyeddöntőkben az NHL profi játékosaival kiegészülő amerikaiak a regnáló világbajnok csehekkel szemben az első harmad után még 1-0-ra vezettek, de a cseh csapat fordítani tudott és végül 4-1-re győzött. A két újoncot – Fehéroroszországot és Kazahsztánt – Oroszország és Kanada egyaránt simán 4-1-el ejtette ki, míg a skandinávok harcában a címvédő svédeket két gól nélküli harmad után, az utolsó játékrész nagy csatájában, Finnország 2-1-re verte.

A hatszoros olimpiai bajnok Kanada 1952 óta készült hetedik címére, de a mérkőzése kimenetelét a világbajnok csehekkel vívott elődöntő rendes játékidejében nem tudta eldönteni. Gól is csak a harmadik játékrészben esett, mindkét oldalon egy-egy, majd a másik hálójába a csapatok a hosszabbításban sem találtak be. A büntetőpárbajt idegekkel a csehek bírták jobban, így a hetedik kanadai bajnoki cím még váratott magára. Amíg a kanadai–cseh mérkőzésen gólínség volt, a másik ágon, az oroszok és a finnek összecsapásán, a közönség gólparádét láthatott. Az adok-kapokból végül az oroszok jöttek ki jól: skandináv szomszédjukat 7-4-re múlták felül. A bronzmérkőzést Kanada 3-2-re elbukta, míg a csehek hatalmas csatában az utolsó harmadban szerzett egy találattal, 1-0-ra múlták felül az oroszokat, így a világbajnoki cím mellé az ország első olimpiai aranyérmét is megszerezték.

A hölgyek körében megrendezett első jégkorong tornának hat résztvevője volt, amelyeket egy csoportba osztottak. A körmérkőzések során az Egyesült Államok minden meccsét megnyerte, mögötte Kanada végzett, így a döntőt is ők játszhatták. Mögöttük Finnország és Kína következett, a bronz medál tehát kettejük között dőlt el, míg a csoportban elért eredményei alapján Svédország ötödik, a házigazda Japán az utolsó, hatodik helyen zárt. A bronzmérkőzésen az első harmadban a kínai csapat még 1-0-ra vezetett, de a másik két játékrészben a finnek három és egy gólt gurítottak, így végül a dobogó harmadik foka fölényes 4-1-es győzelmükkel övék lett. A döntőben az észak-amerikai nemzetek csatájában 0-0-ás első játékrész után az USA a második harmadot 1-0-ra, a harmadikat pedig 2-1-re nyerte, így 3-1-es végeredménnyel a sportág első női olimpiai győztese lett.

Az „éremcsatát” 1992 után újra Németország nyerte, sportolói 12 arannyal együtt összesen 29 medált gyűjtöttek. Mögöttük Norvégia, ezúttal 10 elsőséget szerezve, a négy évvel korábbi második helyét megismételte. Az 1994-es győztes Oroszország Naganóban csak harmadik lett, utána Kanada és az Egyesült Államok 6-6 arannyal végzett, de a kanadai versenyzők több ezüstöt és összességében több érmet gyűjtöttek, így megelőzték szomszédjukat. A legjobban szereplő ázsiai nemzet japán lett: a házigazdák öt aranyéremmel a hetedikek lettek, a hatodik Hollandia éppen csak megelőzte őket. A dél-korai delegáció ezúttal három aranyérmet szerzett, amivel lecsúszott a kilencedik helyre. A 18. téli olimpiát Ausztria a 8-ik, Olaszország a 10-ik helyen zárt.

Magyar résztvevők és eredmények

A téli ötkarikás játékokat 1992 után rendhagyó módón nem négy, hanem két éven belül rendezték meg. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1986-ban úgy döntött, hogy a téli és nyári versenyeket váltásban, két évente tartják meg. A döntés értelmében a változás a nagyobb népszerűségnek örvendő nyári olimpiát nem érintette, így a téli játékok idejét kellett eltolni. Hogy a 16-ik és 17-ik ötkarikás megmérettetés között ne teljen el túl sok idő, a következő versenyt mindössze két év különbséggel, 1994-ben rendezték meg.

A 17-ik játékok házigazdájára különösen nehéz feladat várt, hiszen az infrastruktúrát minden eddiginél gyorsabban kellett megvalósítani, de a körülmények ellenére is négy helyszín jelentkezett. Ezekből három, Bulgária fővárosa Szófia, a norvégiai Lillehammer és az alaszkai Anchorage már az 1992-es játékokra is pályázott. Negyedikként Svédország is ringbe szállt, de most Falun helyett Östersund városát indította. A helyszínről végül a NOB 1988. szeptember 15-én, Szöulban tartott 94-ik ülésszakán szavaztak. Szófia már az első körben kiesett, míg Lillehammer mögött Anchorage végzett, megelőzve Östersundot. A második fordulót azonban a svéd város nyerte, míg Lillehammer csak második lett, Anchorage pedig kiesett. A végső fordulóban azonban a norvégok fordítani tudtak és a rendezés jogát 45–39 arányban elnyerték. A rövid idő ellenére Norvégia és Lillehammer városa kitartó munkával gyorsan felkészült és a rendhagyó olimpiának profi körülményeket tudott teremteni.

A versenyeken továbbra is hat sportágban – biatlon, bob, jégkorongozás, korcsolyázás, síelés és szánkózás – lehetett indulni. A szervezők ezúttal 61 versenyszámot hirdettek meg, amiben 67 ország 1801 versenyzője kvalifikálta magát. A magyar küldöttség a két évvel korábbihoz képest kisebb volt: nemzetünket most 24 versenyző helyett, 16-an képviselték. Sporttársaikkal szemben a magyar indulók biatlonban, bobban, korcsolyázásban és síelésben mérhették össze erejüket. Bereczki Brigitta, Bónis Attila, Bozsik Anna, Czakó Krisztina, Egyed Krisztina, Holéczy Beatrix, Panyik János második olimpiájukon szerepeltek, míg Keszthelyi Szvetlana, Koch Éva, Litter Ágnes és Rácz Ofélia újoncként mutatkoztak be. Rajtuk kívül bob kettesben Farnkl Nicholas és Gyulai Miklós, valamint a Berkes Enikő – Tóth Szilárd jégtáncpárosunk is első téli ötkarikás játékukon szerepeltek. A 4×7,5 kilométeres biatlon váltó tagjaiban vegyesen voltak újoncok és korábbi visszatérők: utóbbiak táborát Bereczki Brigitta, Bozsik Anna és Holéczy Beatrix, előbbit Szemcsák Éva erősítette.

A magyarok Norvégiában sem tudtak érmet szerezni, a legjobb tízhez Czakó Krisztina járt közel, aki egyéni műkorcsolyázásban 27 induló közül a 11-ik helyet szerezte meg. Az újoncként bemutatkozó jégtáncpárosunk a bírók pontjai alapján ezúttal a 21-ből a 20-ik lett, míg biatlon váltónk az utolsó, 17-ik pozícióban végzett. Bob kettesünknek viszont sikerült a középmezőnybe kerülnie, hiszen 43 indulóból a 28-ik helyre siklottak be. Az 1994-es olimpián azonban közvetetten született magyar siker, hiszen az osztrák színekben induló Hunyady Emese gyorskorcsolyázásban aranyérmet szerzett. Hunyady 1984-ben, Szarajevóban még a magyar csapatot erősítette, de Norvégiában már a „sógorok” küldöttségének tagjaként szerepelt. Nemzetközi szinten sok címvédés született, aminek természetesen a két olimpia közti szűk két esztendő is oka volt.

Jégkorongozásban szokás szerint 12 ország képviseltette magát, ahol az összecsapások két csoportkörben négy továbbjutóval kezdődtek. Érdekesség, hogy a tornára Csehszlovákia 1993-as felbomlása után Csehország mellett Szlovákia is kvalifikálni tudta magát. Az első csoportban a házigazda Norvégia utolsóként esett ki, míg a nála erősebbnek bizonyuló, finn, német, cseh és orosz ellenfelétől Ausztria is búcsúzni kényszerült. A csoportmeccsek során a körbeverések miatt a háromszoros címvédő orosz csapat csak 4-ként ment tovább, ami az estleges újabb címvédést szinte lehetetlen feladattá változtatta. A másik csoportot az újonc Szlovákia megnyerte és olyan csapatokat előzött meg, mint Kanada, Svédország és az Egyesült Államok. Ebből a hatosból Olaszország és Franciaország esett ki.

A negyeddöntők során Csehországot Kanada nagy csatában 1-0, 0-1, 1-1-es harmadokat követően csak a hosszabbításban szerzett egy találattal tudta kiejteni, míg Finnország az Egyesült Államokat sima 6-1-es győzelemmel búcsúztatta. A harmadik negyeddöntőben Svédország és Németország csapott össze, ahol a skandinávok 3-0-ás eredménnyel jutottak tovább. A legjobb nyolc között az utolsó összecsapáson a szlovák–orosz mérkőzés nagy küzdelmet hozott. Északi szomszédunk az első harmad után 2-1-re vezetett, de a másodikat 1-0-ra a címvédő oroszok nyerték és mivel a harmadikban már nem született találat, hosszabbítás következett. A szlovákoknak itt nem jött össze a bravúr és a címvédő oroszok egy találatot szerezve mentek tovább.

Az elődöntőkben Kanada Finnországgal izgalmas mérkőzést játszva 5-3-al jutott tovább, míg a címvédőt Svédország ugyancsak fordulatos meccsen, 4-3-ra búcsúztatta. Az oroszok a bronzmérkőzést a finnekkel szemben 4-0-ra elbukták, így a zsinórban három olimpiát nyert csapat 1994-es szereplése a 4-ik helyre volt elegendő. A döntőben Kanada és Svédország óriási csatát vívott, első harmadot 1-0-ra utóbbi nyerte, a másodikban nem esett találat, míg a harmadikban a 2-1-es kanadai eredmény azt jelentette, hogy a mérkőzés csak a hosszabbításban dől el. Ekkor azonban megint nem esett találat, így a büntetőpárbaj következett. Az idegek harcát a svédek bírták jobban, így történetük első olimpiai aranyérmét ünnepelhették.

Az 1994-es téli játékok külön érdekessége, hogy a megmérettetést megelőzően az amerikai műkorcsolya csapatban botrány tört ki, amikor két nappal az Egyesült Államok bajnoksága előtt Nancy Kerrigant vetélytársnője, Tonya Harding volt férje, megtámadta és térdsérülést okozott neki. A vizsgálatok során a vallomások alapján a „merénylet” mögött az exfeleség állt, de érintettségét az olimpia előtt nem sikerült bizonyítani, így mindketten kvalifikálhatták magukat. Az esemény hatására az Egyesült Államokban minden addiginál többen nézték a téli olimpiát. Az amerikai műkorcsolya botrányról 2017-ben „Én, Tonya” címmel játékfilm is készült. A számot azonban egyik amerikai versenyző sem tudta megnyerni, Harding csak 8-ik lett, míg Kerrigan hiába szerezte a legjobb pontszámot, az utána utolsóként fellépő 16 éves ukrán versenyző, Okszana Bajul egyetlen tizedponttal megelőzte, ezzel az aranyérem utóbbié lett, míg előbbi kénytelen volt az ezüsttel beérni.

Az éremtáblázat legfelső fokán végül 11 elsőséggel Oroszország végzett, míg a házigazda Norvégia hiába gyűjtötte a legtöbb, szám szerint 26 érmet, 10 aranyérmével a második helyen zárt. A két évvel korábbi nyertes Németország most csak a harmadik pozícióban zárt, Olaszország pedig az Egyesült Államokat megelőzve negyedik lett. Dél-Korea két évvel korábban meglepetést okozva tízedikként végzett, 1994-ben még ezt is megugrotta, hiszen 4 elsőséggel és összesen 6 éremmel a hatodik helyen zárt. Mögötte Kanada, Svájc, Ausztria és Svédország volt a sorrend.

Magyar résztvevők és eredmények